Élj pozitívan!

Több mint fél évszázadot megéltem már, s örömmel mondhatom el, hogy 99 %-át boldogságban, békében töltöttem el önmagammal és embertársaimmal. Kár azért az elfecsérelt 1 %-ért.

Eszmélésem óta mindig a derű volt a legjobb barátom. Már az iskolában is mókamesternek neveztek. Mindig megnevettettem a társaimat. Bizonyára a genetikámnak is köszönhetem ezt a tulajdonságomat. A szüleim a mai napig pozitívan szemlélik a világot, Istennek hála, még köztünk élnek. Gyermekkoromban sokat jártuk az erdőket, mezőket. Hol gombát, hol mezei virágot szedtünk, de olyan is volt, hogy csak azért róttuk a vidéket, hogy gyönyörködhessünk a dimbes-dombos hegyoldalakban. Kertes családi házban nőttem fel, háziállatokkal körülvéve. Rengeteg gyümölcs termett nálunk, nyáron degeszre ettük magunkat a testvéremmel, télen pedig az üvegbe zárt nyári csemegéket fogyasztottuk. Majd ki csattantunk az egészségtől, mert tavasztól őszig magunkhoz vettük a napsütés által érlelt, vitaminokban gazdag gyümölcsöket, zöldségeket. A nyári szünet nagy részét a szabadban töltöttük, miközben tollasoztunk, ugráló iskoláztunk, bicikliztünk, futkároztunk és észre sem vettük, hogy milyen hamar felnőttünk.

A természet, a növények, a fák, a virágok sokszínűsége a mai napig lenyűgöz a szépségével, mindig magával ragad. Az énekes madarak csiripelése zene füleimnek. Szeretem a tavaszt, a nyarat, az őszt és a telet is. Mindegyik évszakban van valami csodálatos, természetfeletti. Szeretem az esőt is, mert tudom, hogy szükség van rá. Megnyugtat az esőcseppek csendes zizegése. Szeretem a napsütést, mert éltető, melegítő sugarai nélkül nem lenne élet a Földön. A havazást is szeretem, gyönyörködöm a hófedte csillogó tájban.

Örömteli életemnek meghatározó részét képezik az ünnepek. Izgalommal várom őket és tartom meg nagy családom körében. Minden ünnepet másként élek meg, minden életkorban mást tartok fontosnak belőlük. Ragaszkodom a régi hagyományokhoz, de a korral is haladni szeretnék, az új trendet is meg akarom ismerni, és ami tetszik belőle, azt követem is.

Az étkezéseimben általában igyekszem betartani a mértékletességet, kerülöm a túlzott édesség és kenyérfogyasztást. Folyadékot bőséggel veszek magamhoz, vigyázok rá, hogy mindig megfelelően hidratált legyek külsőleg és belsőleg egyaránt. A rendszeresség is fő szempont nálam, a reggelit sohasem hagynám el, az ebéd is nagyon fontos, némi kevés vacsora pedig hozzátartozik a nap zárásához.

Környezetemben és mindenhol szeretem a rendet, másoktól is elvárom, hogy tiszták, rendszeretők legyenek. Amikor azt látom, hogy az út melletti árkok szeméttel vannak tele elszomorodik a szívem. Ennek megváltoztatásáért csak jó példával tudok elől járni és a mások által otthagyott hulladék felszedésével csökkenteni a szeméthegyeket.

Az élet boldogságban történő megéléséhez elengedhetetlen „kellék” a jó humorérzék. Vidámságom sok mindenen átsegített már, olykor saját magamon is jót tudok nevetni. Ha néha már-már megoldhatatlannak látszik is egy-egy problémám, akkor előveszem a tarsolyomból az általam kreált jelmondatom: „Minden megoldódik egyszer!” És valóban így lesz, tényleg megoldódik minden. Vagy így, vagy úgy. El kell fogadni a megoldást. Mert, ha nem fogadom el, akkor is úgy történik. Jobban járok, ha elfogadom és úgy élek tovább. Nálam tiltólistán van a harag szó. A lelkemben még nem volt senki iránt ilyen érzelem. Így nem tud felemészteni engem sem.

Boldogságom azonban nem lehetne teljes gyermekeim szeretete nélkül. Életemet ők teszik egésszé, kerekké. Igyekszem átadni nekik mindazt, amit az életben tanultam, megtapasztaltam és helyesnek találok. Örömmel tölt el, amikor azt látom mennyire fogékonyak a szavaimra, és követendő példát látnak bennem. Ám én is nagyon sokat tanulok tőlük, ők tettek igazán azzá, aki most vagyok. Lányaim már kirepültek a fészekből, unokáimat nevelik. A felszabadult időmet, energiámat mostanság az irodalom szeretete tölti be, saját szórakoztatásomra verseket olvasok és már magam is megpróbálkoztam a rímek faragásával.

Életemet nem élhetném azonban ilyen felhőtlenül boldogan, ha nem lenne hitem. Hitem a felsőbbrendűben, hitem a jóban, hitem a szeretetben. Életem nagy ajándékának tartom a hitem. Bízom és remélek, hiszek és kapok, kapok minden jót a megfelelő időben. És ha majd egyszer el kell hagynom ezt a földgolyót, remélem derűsen és boldogan hunyom majd le a szemem.