Esti gondolat

Régen foglakoztat az a kérdés, hogy a Teremtőnek mi volt a célja velünk és ha már itt vagyunk ezen a földön, egy viszonylag rövid ideig, hogyan éljünk? Szeretetben , megértésben lenne a legjobb környezet, de vajon környezetünk a szeretetről és mégértésről tanuskodik? Naponta látjuk a TV-ben a gyülőlettől izzó politikus szemeket, a gyalázkodó, minden emebrséget nélkülöző hangnemet, a magas hivatalos helyeken elhangzó gyülőlet beszédeket, mindig egy másságában különböző ártatlan és ártalmatlan kisebbség ellen, egészen a családját elüző, gyermekét verő, a család anyagi alapját jelentő fizetést elrészegeskedő apáig. Túl kevés a szeretet, túl felületes a megértés az emberek között. Sajnos sok embertársunknak az élete miatt, azért mert nem ismerte a szeretet szavát sajnálkozva kell elmenjen erről a földről. Nem akarunk okosan élni csak gazdagon, és a szellemiek helyett az anyagiakban duskálni. Tehát szavakban még lelehet írni, de gyakorlatban ki mutatja meg, hogy mikor élünk helyesen? Talán akkor, ha olyan nyomokat, jelzőket, gondolatokat, hagyunk magunk után, amelyek jellemzőek ránk és emlékeztetnek ránk az élet utáni idő legszélsőbb határáig. Tehát keressük a szeretet és megértés oázisát, megfontoltan, okosan és szépen, hogy az utókor felizó emlékezése feledtesse, a szeretetet és megérétés nélkülőző életet, amelyben csak egy várótermet jelentő életünkben kénytelenek voltunk élni.