Entia non sunt multiplicanda praeter necessitatem.
Nakéremalássan, ez az a mondat, amelyet William of Ockham franciskánus barát biztosan nem írt le soha. Ezt annál biztosabban állíthatom, mert konteósok (és a konteók ellenzői) évtizedek óta bogarásszák a szóba jöhető írásokat, de éppen a leghíresebb nem akar előkerülni.
Van olyan, hogy kabátlopási ügybe keveredik az is, aki egész életében csuhát viselt, és még az a csuha se volt mindig biztonságban, mert Vilmos barátot 1328-ban találták eretnekséggel vádolni, és az ilyen ügyekben az amúgy könyörületességéről és jóságáról méltán híres egyház nem ismerte az engedékenységet. Történt pedig mindez Avignonban, ahol a vélt vagy valódi eretneknek csak egy opciója volt: marad, és akkor elveszti a fejét, vagy fejvesztve menekül, amíg lehet. Vilmos ezt a második alternatívát választotta, elszelelt Avignonból, és a halála után alig tizenkét évet kellett várnia ahhoz, hogy VI. Innocent pápa felmentse a vád alól.
Én bizony nem tudom, mit kifogásoltak Vilmos barát tanításaiban, egyrészt mert nem Oxfordban tanultam a teológiát, másrészt meg nem is érdekel. A középkor elmúlt, legalábbis hivatalosan, és befolyásos filozófus, teológus, logikatudós ide vagy oda, Vilmos barátról ma csak az él a köztudatban, hogy volt neki egy borotvája. Világhírű márka, Occam. Remélem, rendesen be van jegyezve ez a szabadalom, és senkit sem juttat tisztességtelen előnyökhöz a márkanév használata.
A borotva mindig is fontos szerepet játszott a szerzetesek életében. Újabban senki sem lehet meg nélküle, mert az emberiség legnagyobb ellensége a szőr, ezért a legkisebb pelyhet is kíméletlenül el kell távolítani. Onnan is, sőt onnan csak igazán. Még a hosszan elnyúló gazdasági válságot is arra lehet, mit lehet, arra kell visszavezetni, hogy egyesek makacsul nem állnak be a sorba. Gondoljuk csak el, mi történne, ha a föld jelenlegi 8 milliárd lakója hirtelen kifosztaná a nemzeti borotvaboltokat. Felpörögne a borotvatermelés, okostelefonnal is lehetne borotválkozni, szőrteleníteni kellene az egész marha- és sertésállományt, a sok angol Sir-ről nem is beszélve. Csupasz boldogságban úszna az egész világ, vagy ha mégsem, akkor a hajnak se kegyelmezzünk. Külön borotvát minden szőrszálhoz! Ja, és a temetőket be kell tiltani, mert tele vannak Sir Hantokkal.
Copyright by William of Ockham, ugyanott adományokat korlátlan számban, bármikor elfogadunk.
Egyébként a nagy feltalálónak fogalma sem volt arról, hogy az ő borotvája milyen híres. Békésen nyesegette a szakállát, és közben elgondolkodott az élet nagy kérdésein. Mit csináljunk, ha van két, esetleg több hipotézisünk? Vagy több magyarázatunk ugyanarra a semmire? Esetleg pozicionáljuk-e a necessitast a pluralitas-nak?
Eltalálták, ha túltermelés mutatkozna hipotézisekből, néhányat el kell vetni (és vigyázzunk, nehogy jó talajba kerüljön, mert akkor tovább szaporodik). Melyik a jó magyarázat vagy hipotézis? Természetesen az, amelyik a legegyszerűbb, a legkevesebb feltételezést igényli. A pluralitást tartalmazó kérdés más fogósabb, mert ugye mi is azt hittük, hogy a pluralitás lesz a panacea, aztán kiderült, hogy ez volt a csali. Vagy a lépvessző, de szerzetesekkel kapcsolatban a vesszőt nem illik emlegetni. Csak a lépet. Azt taposták ki a jobbágyokból, ha nem fizették elég lelkesen a dézsmát.
William of Ockham mindössze ennyit mondott: Numquam ponenda est pluralitas sine necessitate.
Ez mindjárt más. Ezt a borotva-ügyet egy másik William, William Hamilton találta ki 1852-ben. Valószínűleg őt is aggasztotta, hogy amennyiben egy hipotézist elvetünk, az ki is kelhet, aztán kezdhetjük elölről, a vicious infinite regress iskolapéldájaként. Borotváljuk le inkább, vágjuk le tőből, még mielőtt rendesen kinő. Legyen minden felület tükörsima, akkor könnyebben el lehet csúszni, és nemcsak a bokánkat üthetjük meg. Szenvedélyes borotválkozókból lesznek a félrecsúszott egzisztenciák.
William barátról még annyit érdemes tudni, hogy megfordult ugyan Oxfordban, de sosem szerzett diplomát. Ezért nevezték venerabilis inceptornak, tiszteletreméltó kezdőnek, sőt doctor invincibilisnek, legyőzhetetlen tanítónak. A középkor annyira sötét volt, hogy az embereknek fel se tűnt, milyen különleges borotvája van.