A baj ott kezdődött, nem tudtam azt, hogy álmodom. Csak később ébredtem rá. Szerencsére, nem túl későn.
Felültem az ágyban, mert valami rendkívülit láttam. Mintha a Föld egy szempillantás alatt elveszítette volna a vonzáserejét. Volt gravitáció… nincs gravitáció…
Arra figyeltem fel, hogy autók hullanak le a semmibe, azután már hallottam sikolyokat, őrjítő ordításokat. Hullottak az emberek, állatok, a házak, bútorok, minden dőlt és hullott lefelé a végtelen mélységbe.
Először arra gondoltam, hogy a Földnek elege lett belőlünk. Úgy gondolhatta, most megnézhetitek magatokat, ha felfüggesztem a gravitációt. Egymás után dobott le mindent a hátáról. Őrült volt a felfordulás, épületek omlottak össze, utak törtek szét, nagy robajjal hullott minden alá.
A leginkább az ütött szíven, amikor fákat láttam kidőlni, hallottam recsegésük-ropogásuk, mintha a csontjaim törtek volna, s tudtam, hogy mind elveszünk, ha ők nem lesznek. Tudtam azt is, hogy rám is sor kerül, egyszer csak ott találom magam a rengeteg törmelék között és zuhanunk majd mind együtt…
Az emberek kapkodtak a mobil telefonjuk után, mentek a hívások szanaszéjjel, de ki tudhatja, hol csörögtek, sípoltak, muzsikáltak már azok a telefonok, ahová a hívás érkezett. A következő pillanatban már zuhantak ők is.
A Föld meg csak forgott a megszokott, nyugodt tempójában, talán kajánul vigyorgott is, amikor ömleni kezdtek a tengerek, óceánok. Zuhogott a víz a végtelen mélységbe, s már csak ez az őrült zúgás hallatszott, mert minden más zajt elnyomott, olyan eget rengető morajlással, dübörgéssel ömlött a víz lefelé.
Már tudtam, hogy rajtam a sor. Most már én következem, ezt nem úszhatom meg. A szívem a torkomban dobogott, a fülem is dobolt ettől az őrült robajtól, amikor hirtelen észbe kaptam, hogy fel kellene ébrednem.
Felébredtem… Ültem az ágyon, a szívem a torkomban dobogott, a fülem dobolt az őrült robajtól…
Miféle robaj?… Hiszen csend van, mélységes csend. Az ablak alatti lámpaoszlopról beszűrődik a fény, mint máskor… a Hold is ott kukucskál ni, a nyitott ablakon befelé… minden olyan, amilyen lenni szokott… mégis, mi történt?…
Hirtelen ötlettől vezérelve, felkapcsoltam a lámpát, elővettem a fiókból a vérnyomásmérőt, s a csuklómra csatoltam. Csak pumpált, pumpált, vég nélkül… Már 250-et mutatott, s végül megjelent az error-jelzés.
Próbáltam a másik csuklómon is. A történet megismétlődött. A további próbálkozások is eredménytelenül végződtek.
Eloltottam a lámpát, és lefeküdtem. Nem történt semmi… csak egy rémálom… nyugtatgattam magam.
Amikor reggel felébredtem, még ott találtam a vérnyomásmérőt az ágyam mellett. A csuklómra csatoltam. 110/70. Minden a legnagyobb rendben.
A szemem előtt még mindig ott vibrált: error facti! Valóban, ez az egész éjszaka egy ténybeli tévedés volt, meg a magas vérnyomás is? Mindenesetre, jobban szeretném, ha a hasonló ext-rémálmok elkerülnének a jövőben.
16 hozzászólás
Drága Ica!
Ez valóban rémálom… De mi okozhatja? Valóban a vérnyomásmérőn látott állapot? Az talán lehetetlen is, lehet, hogy azt is csak álmodtad… Az talán hihetetlen… Azonban nagyon jól állítottad össze a jegyzetedet.
Ilyen rémségeket álmodni vajon hogy jöhet elő. Kívánom, hogy soha többé ne álmodj szépet, inkább a szép természetről a most nyíló akácvirágokról és minden szépről álmodjál.
Szeretettel: Kata
Bocs!
Nem azt akartam írni, hogy soha többé ne álmodjál szépet, hanem azt, hogy ilyen rémséget!
Kata
Kata drága, én így is értettem. Fel sem tételeznék rólad mást.
Ölellek,
Ida
Drága Ida!
Megrázó látomás!
Annyit ijesztgetnek bennünket a pólusváltással, mikor is állítólag megszűnik a gravitáció, hogy ez beépülhet a tudatalattinkba. Állítólag az álmainkban ez jön fel.
Vagy ki tudja!
Igen, a hasonló rémálmok kerüljenek el a jövőben!
Ölellek:
Ylen
Drága Ylen!
Bizonyára a tudatalattiból jöhetnek az ilyen álmok, mert tudatosan nem álmodnék soha ilyeneket. 🙂 Szerencsére, nagyon ritkán álmodom. 🙂
Örülök, hogy újra látlak. 🙂
Ölellek szeretettel,
Ida
Drága Kata!
Hogy miért vannak az embernek rémálmai, azt nem tudhatom, de tény, hogy az álmaim mindig riasztóak, és rányomják a bélyeget az egész napomra. Az a szerencsén, hogy nagyon ritkán álmodom, de túlnyomórészt, hasonlóan a fent leírtakhoz, nyomasztóak az álmaim.
Ahhoz viszont nem fér kétség, hogy egy ilyen rémálom képes felspannolni az ember vérnyomását.
Köszönöm, hogy olvastad és hozzászólásra méltattad.
Szeretettel,
Ida
Drága Ida!
Valóban ez rémálom! Hihetetlenek tudnak lenni az álmok, hihetetlen, hogy mitől? Ennyi rémséget nem tárolhat az agy, hogy álmunkat ezekkel zavarja meg. Talán előre vetít a napi rémhírekből? Ki tudja?
Kívánok neked szebb álmokat!
Szeretettel ölellek: Ica
Köszönöm szépen, drága Ica, a jókívánságokat és azt, hogy itt voltál.
Ölellek szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Még olvasni is szörnyű volt ezt a rémálmot! Reméljük, soha sem fog bekövetkezni, hogy a gravitáció megszűnjön. Sok tudományos témát hallunk, olvasunk, és akaratlanul is néha álmunkban előjön. Kívánom, hogy ezután szép tájakról, emberi örömökről szóljanak az álmaid! 🙂
Sok szeretettel: Matild
Kedves Matild!
Bevallom, nem tudom honnan jönnek az álmok, de remélem, hogy az álmaim nem fognak valóra válni. Ugyanis, szerencsére ritkán álmodom, de mindig olyat, amit nem szeretnék valóra váltan is megélni. Jó is lenne arról álmodni, amiről szeretnék. 🙂
Nem szoktam az álmaimról mesélni, ezúttal úgy gondoltam, megosztom veletek, (hátha ez kell hozzá, hogy a jövőben elkerüljenek a hasonló rémálmok. 🙂
Köszönöm, hogy te is olvastad.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
A címet nagyon eltaláltad, igazán ötletes. 🙂 Maga az álom valóban rémes. Valahogy ilyennek képzelem el az apokalipszist, az Úr napját, amikor eljön dicsőséggel és hatalommal és megítéli a földet. Jól visszaadtad az egésznek a hangulatát, gratulálok az írásodhoz.
Szeretettel: Klári
Kedves Klári!
Köszönöm, hogy olvastad és a címet is ötletesnek találtad. Magam is ilyennek képzeltem az apokalipszist, de az álom a képzeletnél is hitelesebb volt.
Örültem neked. Még egyszer köszönöm.
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Nagyon szíven ütött ez az /ext/rémálmod. Már annyiszor háborogtam reggelente, hogy olyan ritkaság amikor az ember azzal kel fel, hogy "de jót álmodtam". Többnyire nyomasztó, fáradtságos, vagy egyenesen szörnyűségesek az ember álmai. Mintha nem lenne ébren elég problémánk, még álmunkban is rémségekkel gyötör az agyunk. Sokszor kívántam már én is, hogy "monnyon le" az álom. Tiszta szerencse, amikor nem emlékszem rá, hogy mit álmodtam…
Az a csúcs amikor végre felébresztem magam egy rossz álomból, megnyugszom, hogy csak álom volt, aztán lehunyom a szemem, és ott folytatódik a rossz álom, ahol abbamaradt a felébredés előtt. 🙁
Nagyon jól írtad meg az álmodat, félelmetesen valóságos, és fantáziadúsan szörnyűséges egyszerre.
Judit
Kedves Judit!
Szerencsére, nagyon ritkán álmodom, vagy egyáltalán nem emlékszem az álmaimra, de aztán – kárpótlásul – ilyeneket kapok, mint a fent említett. Hát mit mondjak, szívesen kihagytam volna, ha rajtam múlt volna… 🙂
Köszönöm szépen a véleményedet.
Ida
Kedves Ida !
Ez aztán az álom, extrém a javából. Nincs hiány fantáziából! Remek alkotás. Kicsit irigyellek is, még akkor is, ha ilyet álmodtál, ugyanis én már rég nem szoktam álmodni. Régebben sokszor álmodtam. Reggel elő a Krúdy álmoskönyvét, bőszen lapozgattam, vajon mit jelentenek az álmaim. Lehet, hogy átálltam az álmok mezejére, mert a pszihóm biztos alig várta már a következő éjszakát, hogy biztosítsa a jól kreált történetet számomra, másnap legyen mit búvárkodnom. Szó, mi szó, engem cserben hagytak az álmaim, de azért ébren szoktam álmodozni kicsit, amikor a kertből feljövök, leülök és két dolgos kezemet az ölembe ejtem, fejemet, oldalra billentem és elrévedezek a múltban történteken.
Nagyon örülök kedves Ida, hogy újból rád találtam és remélem érkezésemet, viszonozni fogod.
Sok szeretettel , Zsófi.
Világvége , újfajta formában és módon. Még ha csak álomban is .
Figyelemre méltó , ahogy a beszélő , az én elkülöníti magát a pusztuló ( világ ) többi elemétől .De hiába kívül áll , őt is elsodorja .Aztán ébredés …
Más világ . Az álom és így az alvás hatalma . Ereje .
Gondolni lehet itt arra is : az alvás is egyfajta halotti állapot , kivéve , ha : az ember álmodik . Ha álmodunk .