Fekete tea, Beatles, sit down comedy

(Élménybeszámoló)

A titokzatos idegen kicsit fázósan húzta össze kabátját magán, amint kiszállt autójából. Szívesebben közlekedett volna motorral, mivel szerette a szabadságot, az ezzel járó érzést, élményt, de az időjárás és az évszak nagy beöltözést követelt. Nem beszélve arról, hogy feltűnő lett volna a megjelenése, ezt pedig most szándékosan kerülni akarta.
Eljött, mert látni szerette volna mindenképpen, mihez asszisztált anyagi támogatásával. Szabadságszeretete késztette mindig újabb és újabb adományokra, támogatásokra. A pénzt ilyesmire nem sajnálta, emlékezett arra az időszakra, amikor neki magának is jól jött, vagy jól jött volna. Az ismeretlenségbe burkolódzást pedig szintén a szabadsághoz való ragaszkodása diktálta. Nem azért szponzorált, hogy megismerjék, s hogy tetszelegjen vele mások előtt.
Amikor belépett a terembe, szinte azonnal kiszemelte magának a legmegfelelőbb helyet. Oda is telepedett. A teát egyszer fogadta el, azt is csak a kinti időjárás miatt.
Amikor elkezdődött az előadás, figyelmét megosztotta a színpadon zajló események és a nézők reakcióinak szemlélése között. Mindkét esetben tetszett, amit látott. A színjátszó csapatot már ismerte, az előadás tartalmát csak részben. Megelégedve vette tudomásul, hogy bizony lekötötte, amit hallott. Néhányszor kicsit el is nevette magát. A zene pedig illett a blokkok közé, és megfelelő időt hagyott az asztaltársaságoknak ahhoz, hogy vagy az előadót, vagy a hallottakat frissen kitárgyalják maguk között. Végig jó volt a hangulat a nézőtéren. Nem volt eufórikus, de kellően jókedvűek és elgondolkodóak voltak az érdeklődők.
Amikor a szerzőt, magát szólították színpadra, megvárta, hogy megnézze magának, de közben már készülődött. Ezt a pillanatot gondolta a legmegfelelőbbnek ahhoz, hogy észrevétlenül távozzon. A szerző hangja amúgy is nehezen jutott el oda hátra. Nem volt elég hangos. A mikrofont nem jó helyre tették, ezt látta, hiszen a társulat felsorakozva éppen elbarikádozta azt. „Majd legközelebb ügyesebbek lesznek ebben” -gondolta, mert abban biztos volt, hogy lesz legközelebb. Rajta nem múlik.
Kilépett a hideg estébe, a kabátot ismét összehúzta, de most csak ösztönösen. Elcsodálkozott, hogy a hideg ellenére nem fázik. Valamit kihozott a teremből magával. Kapott valamit odabenn, amitől melegebb lett…belül.

Lehet, hogy nem egészen így történt, de néhány részlet biztosan egyezik.