Naplórészlet
Ma reggel csodaszép kép tárult elém, amint a hegyről lefelé jövet haladtam az iroda felé. Az egész gyártelep sűrű ködben úszik. A nagykéménynek egy kis részét rózsaszínben világítja meg a kelő nap. A háttérben, az őszi színekben pompázó, erdővel körülvett Salgó vára látszik csodálatos fényben sziporkázva. Ha valaki élethűen lefestené, azt hihetnék, hogy mindezt a kép alkotójának képzelete szülte.
5 hozzászólás
Meseszép lehet!
Gyártelep… 😐 Sosem ámuldoztam el azon, hogy éppen abban a megvilágításban hogy néz ki egy gyártelep… Inkább mindig csak ‘szükséges rosszként’ gondolok rá, akármilyen állapotban is van – hacsak nem klasszicista stílusban építették, ami meg nem valószínű 😀
Marikának és Richardnak válasz:
Nos, az igazsághoz tartozik, hogy csak a gyár környezete volt, akkor olyan szép a reggeli napsütésben. Hogy most milyen, nem tudom, mivel családi okok miatt menekültem el Salgótarjánból, egyébként sem tudtam megszokni az akkor igen elhanyagolt, nagyon kezdetleges kis várost, de ott kaptam irodai munkát akkor abban a gyárban.
Abban az időben történt, hogy jelenlegi lakhelyemről, Balassagyarmatról elvitték oda a megyeszékhelyet, mindent, az egész megye pénzet (az elmúlt rendszerben) oda építettek be. De én akkor sem szerettem ott élni. De nem erről van szó.
Maga a gyár, háború után (mivel én akkor éltem ott négy évig) lerobbant állapotban volt, mint minden akkor az országban.
Én a tájak szépségét mindig csodáltam, s ebben kis pillanatképben is azt örökítettem meg. Akkor is kerestem a szépet, abban csúnya és nehéz világban, s egyébként is ami felüdíthetett, mert másként nehéz lett volna elviselni az életet. Akkor voltam fiatal.
Köszönöm, hogy meglátogattatok.
Üdv. Kati
Így már érthető. 🙂
Szivesen, ha tehetem, elolvasok minél több művet, de főleg a rövidebbeket, mert nincs rá túl sok időm… :\ 😀
Igaz, régen olvastad, de valahogy nem tévedtem ide, ezért csak most köszönöm meg, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata