Ízléses borító és keményfedeles kiadás. Első látásra ez volt a benyomásom a Z-Press Kiadó tavaly megjelent könyvéről. Tíz oldal után pedig az, hogy a szerző német és bölcsész, és ez a kettő nagyban akadályozza a tudás átadásában.
Szerencsére idővel csökken a főként germán irodalomból vett példák tömkelege és az ember hozzászokik a nyelvezethez. Nem tudom megítélni, a fordító milyen munkát végzett, bizonyára jól tud németül, de a magyarságát még csiszolni kéne. A „szerző és szerzőnő” elkülönítés végig zavart, és úgy vélem illik tudni, hogy a Nobel-díjas orosz író nevének van meghonosodott magyar átirata a Solschenizyn helyett.
Mindezek ellenére a könyvet érdemes elolvasni, valóban tárgyalja az írástechnika főbb témáit.
Beszél a szerző személyéről, az életút, a környezet és az olvasás által nyert ihletről illetve tapasztalatokról. Mesél arról, mitől lesz hiteles egy karakter, mennyire mélyen érdemes kidolgozni a mellékszereplőket, és milyen történethez hány szereplő kell. Érdekes gondolat a nevek dallamának fontossága. Több fejezeten át tárgyalja az elbeszélő nézőpontját, és a történet és a szemszög kapcsolatát. A dramaturgia is nagy hangsúlyt kap, és nagy örömömre a nyelvről, mint eszközről is szó esik. A könyv végén találunk egy listát, amely segít a regény homályos pontjait kideríteni, és ami alapján megkezdhetjük az átírást. Végül szót ejt az első olvasók szerepéről, hasznáról illetve hátrányáról.
Hogy kinek ajánlom ezt a könyvet? A fiataloknak vagy teljesen kezdőknek nem. Hiába ábrázolnák grafikonon a cselekmény feszültségét, vagy tennék össze az ezernyi technikai részletet, csak saját magukat vetnék vissza a fejlődésben. Ellenben azok élvezni fogják, akik már megtalálták a saját hangjukat, tudják, mit akarnak írni és nagyjából azt is, hogy hogyan. Segít tudatosítani az ösztönösen használt eszközöket, és Gesing számos nézete továbbgondolásra készteti az embert.
7 hozzászólás
Már régóta kacérkodom a gondolattal, hogy megveszem a könyvet, egyelőre még nem döntöttem el.De örülök, hogy írtál róla pár sort.
Rozália
Én olvastam a könyvet és tetszett. És az a véleményem, hogy bárkinek hasznára válhat, ha meg akarja ismerni egy regény mechanizmusát, működését, hatáskeltésének megoldásait, azt, hogy tulajdonképpen mi miatt is olvasunk végig egy könyvet, vagy teszük le. Kezdőknek tényleg elsőre kicsit sok lehet. Magam is kezdő vagyok és úgy áltam hozzá ehhez a könyvhöz, hogy akkor majd ez elindít valami úton, hogy hogyan merre. Inkább úgy lehet fogalmazni ez a könyv megmutatja, hogy milyen módszerek vannak. És gyakorlatokat ad, példákkal illusztrál. De tényleg nem jó kezdésnek, azonban fontos olvasmány. Nekem tetszett, és abszolút közérthetőnek találtam, de nem érzem, hogy most akkor tudom honnan kezdjem, de legalább elindultam, mondjuk nem tudom, hogy ez a könyv hatása-e.
Ez volt az egyik karácsonyi ajándékom.:) Tényleg jó, bár nem olvastam még el elejétől a végéig, összefüggően. Azt hiszem, nem is ezt a célt szolgálja. Külön megjelöltem magamnak a karakterekről, párbeszédekről, kutatómunkáról és a perspektíva választásáról szóló részt, ezekhez többször is visszatértem. Nagyon szimpatkius, hogy minden fejezet után szürke négyzetben összegzi a legfontosabbakat, a későbbiek során elég ezekhez visszatérni. És tényleg nagyon elegáns a kötet, a cikked meg tetszik!:)
"…a szerző német és bölcsész, és ez a kettő nagyban akadályozza a tudás átadásában." – Ez meg gonosz, de nagyon jót nevettem rajta!:)))
Üdv.: Szabi (FWS)
Igen, az összefoglalók jók voltak, főleg, hogy néhol más hangsúlyt kapott egy-egy gondolat, mint a kifejtési részben.
Jó lenne, ha Card neten keringő anyagait is kiadná egy kiadó.
Kedves onsai!
Örülök hogy az íróklubban is összefutottunk! Remélem a Delta Műhely többi tehetsége is veszi a fáradtságot is szétnéz a"Napvilág táján", hisz megtanulni jól fantasyt írni nem úgy kezdődik, hogy levesz az ember egy Caldwelt vagy J.Stonet, hanem felüti Krúdy Szindbádját, Kosztolányit vagy épp Móricz Zsigmondot, s ha elsőre nem is sikerül hozzájuk mérhető művet alkotni, azért valószínű a fenn nevezett fantasy szerzőket kapásból utól fogják érni! Ezért írtam a műhely-rovatba az Asimov idézetet: álítólag megkérdezték tőle, szerinte ki az igazi író; mire az sf klasszikus ennyit válaszolt: hát aki ír! Mindent meg lehet tranulni, csak az nem mindegy: mennyire! Kispályán egész jól el lehet lébicolni úgy is, hogy egy jó egyenest bele tud rúgni valaki a labdába, de attól még nem lesz az illető egy Puskás!
Ellenben Te nagyon tehetséges vagy – irodalmi – nem csak sf és f szinten! Nem próbálkozol meg a Polísz "Nyugat emlékére pályázatával"?
TOVÁBBI SIKERES ALKOTÓ MUNKÁT!!
Tisztelettel: Dzs.T.Á.
Köszönöm. Írtam a nyugatos pályázatra is. Úgy vélem amúgy, hogy a fantasy pusztán tematikájában különbözik, nem pedig az írói eszközökben a non-fiction irodalomtól.
…csak egyetérteni tudok veled, s igazat adni abban, hogy elég tudományosra sikeredett a könyv, nekem hiányzott belőle az a "valami" ami ösztönzővé teszi az olvasót, kedvcsinálóan és biztatóan. ….de ez csak az én véleményem. Ja, és aki úgy döntött, hogy elolvassa(az elejétől a végéig), az szerezzen be egy idegen szavak szótárát, ha megakar érteni minden egyes szót!!!!!
a cikked remek lett, gratulálok, üdv, eszkimo.