Érdekes, hogy mindig attól függünk, amik függetlenek tőlünk. Az egész függőségi viszony egy körforgás. Egy olyan körforgás, ami önmagába tér vissza. Felmerül bennem, hogy akkor mi értelme van, és mi mozgatja ezt a kuszának tűnő, de mégis olyan egyszerű rendszert.
Kezdjük az elején. Megszületésünk pillanatában azonnal kialakulnak függőségi viszonyaink. Életünk egészét meghatározza, hogy mikor, hova születtünk. További sorsunk függ az anyaország helyzetétől, társadalmi beállítottságától, stabilitásától, földrajzi elhelyezkedésétől, és még számtalan tényezőtől. A függőség egyoldalú, hiszen az előbb felsorolt körülmények az újszülöttől, vagyis tőlünk függetlenek. Gyermekéveink, vagyis további sorsunk függ közvetlen környezetünk, szülőhelyünk helyzetétől, viselkedésünk, értelmünk, karakterünk a szülői génektől, a tanult, vagy átvett viselkedésformáktól, a veleszületett hajlam és hajlandóságtól. Az egyéniség csak függőségi látszat, a mássá válni akarás kényszere. Az egyéniség felismerése egyenlő a különbségek megtapasztalásával. A különbségek észrevétele függ a …és újra visszajutunk a tőlünk független, de minket befolyásoló tényezőkhöz.
Felnőttkorunk házának falait mi magunk rakjuk fel, de hogy milyen magasra, milyen szépre, milyen praktikusra sikerül, függ a gyermekkorba ránkruházott alapoktól. Ha alapunk sziklaszilárd, magasra épülhet életünk vára, de süllyedő mocsárban talán csak a nehéz, fárasztó munkával, kitartással leásott erős cölöpökre támaszkodó falak nyúthatnak védelmet.
Utolsó függőségünk a halál, tőlünk igazán függetlenül lezárja életünket, és születendő utódaink függősége visszatér az általunk lerakott körülmények elfogadására, mert tőlük függetlenül számukra más választás nincs, csak elfogadni, amit útravalóra kaptak
[URL=http://www.wpl.hu/users/karrier52/]A siker záloga[/URL]
10 hozzászólás
Hehe, érdekes írás. És ha belegondolsz, az ember folyton ara törekszik, hogy ez ne így legyen. Hogy a világ függjön tőle, és ne fordítva. Vannak, akiknek ez részben sikerült is…
“Életünk egészét meghatározza, hogy mikor, hova születtünk.” Ne haragudj, de nem igaz! Csá-csá
Szerintem lehet benne igazság.
És nem is olyan fura, mint amilyennnek tűnik. Belegondolva egy kicsit. Egy teljesen hétköznapi témát vettél elő. És nagyon jól sikerült.
Copenic: Ugyan miért ne határozná meg? Feltételezem, ha Észak-Koreába vagy egy etióp éhező faluba születtem volna, esetleg csak 100 évvel ezelőttre, valószínűleg nem lenen sok lehetőségem ide a fórumra írkálni, egyáltalán számítógépet használni. Meg egyebek.
Az persze már más kérdés, hogy azt, hogy hova és mikor születik le az ember, mi határozza meg.
Köszönöm a hozzászólásaitokat! Szerintem is meghatározó a hely, az idő,és a környezetünk.
Szerintem meg egyre kevésbé meghatározó. Közhely, de globalizálódó világba születtünk, és egyre több tekintetben kiegyenlítődnek lehetőségeink. Szabadabban mozoghatunk, melózhatunk, igaz az időutazást nem találták fel, és nem is fogják, tehát egyedül az időn szab határt, de még összetehetjük a kezünket, hogy ebbe a korba és valahova Európa küszöbére születtünk.
“de még összetehetjük a kezünket, hogy ebbe a korba és valahova Európa küszöbére születtünk.”
Épp erről van szó. 🙂
“igaz az időutazást nem találták fel, és nem is fogják,” Nincs bizonyítva!
Meghatározza, kedves Sam, bizony így van. De, ahogyan te is írtad, kemény munkával megváltoztatható, javítható és persze, el is rontható. Hiszek az eleve elrendelésben, de hiszek a lehetőségek tőlünk és a környezetünktől független feltárulkozásában. Nem mindig ismerjük fel ezeket. Gyakran elmegyek az “ajándékok” mellett én is.
Nem azt mondtuk, hogy egyértelműen meghatározza – de mindenesetre nagymértékben befolyásolja.