Minket, nőket elég sok minden leköt: divat, szépségápolás, tudományok, könyvek, szerelmes filmek, és még sorolhatnám. Egy dolog azonban nem igazán foglalkoztat minket, -tisztelet a kivételnek- és ez a labdarúgás. Talán sosem fogjuk megérteni, mit élvez öcsénk, férjünk, barátunk egy focimeccsen; miért tudnak órákon át vitatkozni egy-egy szituáción. Les volt, vagy nem? Egyáltalán mi az a les? Ezek a kérdések nem okoztak nekünk álmatlan éjszakákat. Eddig. Most eljött az idő, hogy mi nők is kiterjesszük ismereteinket e téren. Rengeteg kérdés van, ami megválaszolásra vár: Miért kezd egy kis srác futballozni? Mi örömét leli benne? És egyáltalán anyagilag mennyire megterhelő ez a sport egy szülő számára? Női szemmel próbálok választ adni és kapni az imént feltett kérdéseimre. Ebben segítségemre lesz Szűcs Krisztián, a Felsőszentiváni SK labdarúgója, akit kérdéseimmel fogok bombázni az elkövetkezendő percekben.
-Mióta foglalkozol labdarúgással?
-12 éve. A Bajai Labdarúgó Sport Egyesületnél kezdtem el ezzel foglalkozni.
-Szüleid milyen „szemmel” nézték első lépéseidet ezen a téren?
-Örömmel támogattak mindenben, hiszen az egész család sportszerető. Édesapám és édesanyám is sportolt. Édesanyám kispályás labdarúgó, édesapám atléta volt.
-Miért kezdted el ezt a sportot?
-Gyerek voltam, láttam a televízióban, és megtetszett.
-Anyagilag megterhelő egy szülő számára, ha gyermekük sportolni kezd?
Anyagilag megterehlő, mert a külömböző sport egyesületek egyre rosszabb anyagi helyzetben vannak, és kénytelenek a szülőkre hárítani bizonyos költségeket. Ilyenek az utiköltség, vagy a sportszerek megvásárlása.
-Milyen nagyobb sikereket értél el eddig? Melyek voltak azok, melyekre büszke vagy?
-A legbüszkébb az országos utánpótlás bajnoki címre vagyok, a 16 éves korosztályban. De fontos szerepet játszott az életemben a kétszeres Megyei II. Osztályú ifjúsági bajnoki cím és az egyszeres Megyei II. Osztályú második helyezés is. De voltam felnőtt első helyezett is, szintén a Megyei II.-ban. Voltak 2-3 helyezéseim is.
-Gondolom ezek ösztönzőleg hatottak a pályafutásodra. Mennyire férhet össze a sport, a család, a munka, és a tanulás?
-Egy kis szervezőkésséget igényel. Ha nem sport iskolába jár a gyermek, akkor általában a sport egyesületek iskola után, délután tartják az edzéseket. Ezután bőven van idő a tanulásra. A felnőtt, dolgozó sportolók számára kicsit több lemondással jár ez az életvitel. Hiszen ők munka után járnak edzésre, és a meccsekre. Ezt az időt pedig a családjuktól veszik el. De egy megfelelő társ mellett, ezek a dolgok megoldhatóak.
-Volt valaha bármilyen összetűzésed családoddal a foci miatt?
-Ige, családi összetűzés volt. Mikor még gyerek voltam, tanulmányi eredményem romlani kezdett. Szüleim szerint a foci miatt. A sport megvonásával akartak büntetni. Ezt az ötletet felnőtt fejjel sem támogatom, hiszem minden gyermeknek kell valami elhivatottság, valami, amiben hisz. És a mozgás nem árt meg senkinek sem.
-Most melyik csapatban játszol? Kapsz valamiféle juttatást, támogatást a játékodért?
-A Felsőszentiváni SK-ban játszom. Az egyesület egy minimális összeggel támogatja a vidéki játékosokat, azaz utiköltséget fizetnek. Bevett szokás, hogy az egyesületek bizonyos összeggel segítenek a sportszer vásárlásban is. Ezek az összegek egyesületenként változnak.
-Tehát mondhatjuk, hogy te csak a játék öröméért focizol. Mi a véleményed akkor a mai NB.1-es labdarúgók fizetéséről?
-Erre nem tudok konkrétan válaszolni. Minden forrás más-más összegeket említ. Tehát nem tudjuk pontosan mennyi fizetést is kap egy mai élvonalbeli játékos. Az biztos viszont, hogy néha aránytalanul magas összegekhez jutnak.
-Akkor szerinted a fiatalok miért kezdenek el sportolni, focizni?
-Talán mert ezt látják a televízióban, és az emberek zöme erről beszél. Nem valószínű, hogy anyagi megfontolásból. Hiszen egy gyermek egész kicsi korában dönti el, hogy focizni fog. Akkor még nem számítanak az anyagiak, csak a játék öröme.
-Te, mint igazi focista, azért nézel közvetítéseket a televízióban?
-Természetesen igen. Gyakran összeülünk az ismerősökkel, hogy megnézzünk egy-egy izgalmasnak ígérkező meccset. Ezek általában éjszakába nyúló meccs elemzéssel folytatódtak.
-Vitatkoztok a kétes szituációkon?
-A vitatkozás a foci része. Nem láthatjuk ugyanúgy a bizonyos helyzeteket. Ez főleg akkor igaz, ha ellentétes csapatoknak szurkolunk.
-Álmodoztál valaha arról, hogy egy élvonalbeli csapat színeiben lépsz pályára?
-Persze. Mikor gyerek voltam, arról álmodtam, hogy a Ferencváros színeiben léphetek pályára. De sajnos később ráébredtem, hogy ez vágyálom marad.
-Mennyiben változott volna meg az életed, ha ez a vágy mégis beteljesül?
-Teljes mértékben megváltozott volna. Lakóhely változás, és életvitel változás. Nem dolgoznék, mint most, hanem a sportból meg tudnék élni. Az biztos, hogy a szeretteimet kevesebbszer láttam volna, mint jelenleg.
-Mi a véleményed Magyarországon a női labdarúgásról?
-Magyarországon a női labdarúgás fejlődő sportág, bár jelenleg még gyerek cipőben jár. De mostmár bravúr eredményeket is képesek elérni.
-Tehát ebben a sportban is hiszel a női egyenjogúságban?
-Természetesen igen. A nők is képesek eredményeket elérni.
-Akkor miért él az a köztudatban, hogy a labdarúgás kifejezetten férfi sportág?
-A futball feltalálása, és kezdeti űzése a férfiakhoz kapcsolódik. Ezért volt az ő kiváltságuk e sport űzése, s ez sokáig így is maradt. És talán a férfiakat jobban érdekli, mint a nőket. Azonban mindig örömmel nézem, ha egy hölgy is bekapcsolódik a futball nézésébe, vagy játékába.
-Összefoglalva: mi a véleményed a mai magyar labdarúgásról?
-Jelenleg nagyon mélyponton van, és szerintem nagyon messze a kiút. De a helyzet nem reménytelen. Talán a fiatalok és az utánpótlás változást tudnak hozni. Gondoljunk csak az U19-es válogatottra.
-Tehát mit mondanál a leendő kis focistáknak, és szüleiknek: miért érdemes?
-Mert rengeteg előnye van a labdarúgásnak, és ezzel együtt a sportnak is. Nem cselleng a gyerek az utcán, inkább edzésen van. Emellett egy egészségesebb életvitelt is jelent. Mint mindennek, ennek is vannak hátrányai. Aki komolyan veszi a sportot, nem járhat el gyakran szórakozni, éjszakázni. Pár dologról le kell mondani a sport kedvéért. A leendő focistáknak kitartást kívánnék, és biztatnám őket, mert nincs ennél a sportnál jobb. A közös meccsre járások, a közös tv-nézések, a viták, mind-mind felejthetetlen élményt nyújt. A szülőknek csak annyit, hogy támogassák gyermeküket, mert a sport igenis jó dolog.
Az elmúlt pár percben egy labdarúgó véleményét hallhattuk a sportról, a fociról. Mi nők, talán továbbra is úgy fogjuk látni, hogy ez a sport nem nekünk való. De engem ez a beszélgetés meggyőzött arról, hogy a futball jelenthet meglepően jó dolgot is. Úgy érzem végig kell nézzek egy meccset, ki kell próbálnom azokat a bizonyos vitákat, hogy szélesebb látókörben tudjak ránézni a világra. Először azonban a játékszabályokkal kel tisztában lennem…
6 hozzászólás
Kedves Mishu!
Érdekes témát öleltél fel, és örülök, hogy riportalannyal is alátámasztottad, nagyon érdekesre sikeredett. Jómagam ugyan fociztam még kislánykoromban (8-13évesen), de a szabályokkal én sem nagyon voltam tisztában soha 🙂 Most már csak néhány válogatott mérkőzést vagyok hajlandó megnézni, többre energiám, meg időm se lenne. Mint nő (vessen meg érte bárki), nem szeretném, ha a jövendőbeli fiam focista lenne. Ha már sport, akkor valamilyen harcművészetet szánnék neki 🙂 Persze ez csak elmélet, ki tudja mi lesz még 🙂
Kedves Jodie!
Ezt a cikket a barátnőmnek szántam. Nem volt túl sok ideje megírni, és átvállaltam helyette. Utána pedig gondoltam megosztom a Napvilág tagokkal is. Én magam imádom a focit. Szeretem nézni, és a párom is focista. Na és az egész család is imádja. Nálunk hatalmas ünnep egy egy hétvégi közvetítés sorozat.
Köszönöm a véleményt, és a rámszánt idődet.
Üdv
Az interjú igazán jó. Én azonban nem elemzem tovább a focit, a magyar labdarúgást, mivel talán túlságosan is lesújtó a vélem róla. Ugyanis én eddig olyasmit tapasztaltam, hogy üzemekben-gyárakban egy-egy lógóst azért fizettek, mert az idáőnként (rosszul, mondhatnám csapnivalóan) játszadozott a csapatával. Nos, én ezért nem foyltatom. De a Te munkád ettől független, és jó.
Ezt is nagyon köszönöm.
I love football. Én 11 évig fociztam de nem rég abba hagytam mert inkább az Egyetemet tartom fontosnak és elég kemény helyet néztem ki. 🙂
Olyan jó volt olvasni az interjúdat.
Szia!
Köszönöm szépen.
Üdv