Az igaz szerelem nem botlik meg soha. Nem okoz fájdalmat, nem kér időt a változásra, és nem kér bocsánatot sem. Az igaz szerelmet a legtöbben sosem ismerik meg, mert elpocsékolják az időt olyan szerelmekre, ahol megbocsátásra és változásra van szükség.
7 hozzászólás
Értékes,megfontolandó írás
Kedves János,
nagyon köszönöm, jól esik, hogy így gondolod 🙂
Szeretettel,
Jodie
Jodie, ezt az "Igaz" szerelem dolgot szerintem az emberek elméje találta ki. Valószínűleg ilyen lenne, ha lenne, de ehhez alapból két tökéletes ember kellene. Ami lássuk be, nincs. Minden ember megbotlik életes során így vagy úgy, de minimum hibázik. Ha bocsánatot kér, az elismerése és megbánása a dolognak és tisztelendő, mert felül kell emelkednie saját egóján, ami az egyik legnehezebb emberi feladvány. Fájdalmat is okoz, akár akaratán kívül is. Tehát maradt nekünk ez a sérülékeny szerelem dolog. Ha már eleve így kezelnénk talán nem csalódnánk olyan sokszor, hiszen olyasmiben csalódunk ami nem létezik. A szerelmünk is olyan amilyenek mi magunk is vagyunk, tökéletlen.
Szusi, ebben igazad van. A gondolat nem a tökéletességről, hanem arról szól, hogy mennyire tiszteljük a másikat egy kapcsolatban. Azok a felek, akik megbocsátást és időt kérnek a másiktól a tökéletlenségük (vagy épp a "tökösségük") miatt, valószínűleg kevésbé tisztelik egymást.
Természetesen túl lehet lihegni az igaz szerelmet, meg a tökéletlent is. Az emberek hibáznak, ez tény, senki sem tökéletes, ez is tény. De a másikat tisztelni azzal, hogy nem okozok neki fájdalmat, no azt egy kicsit nehezebb megvalósítani. De ezért vagyunk emberek és nem állatok.
Kedves Jodie!
A "Gondolatod" nagyon jó kérdés! Valami olyasfélét boncolgat, amire igazi választ talán soha nem lehet találni! Ha hasonlatot keresnék erre talán azt lehetne mondani olyan ez mintha a "világ születésének" kérdését próbálnánk megválaszolni!
Hogy mégis próbáljam megfogalmazni azt amit én gondolok erről: Szerintem igaz szerelem létezhet úgy mint pl. ahogy a létezhet 10. 11. akár a 26. dimenzió is!
Én az igaz szerelemet röviden úgy definiálnám, hogy önzetlen-őszinte-alantas érdek nélküli, és lemondásra is képes, hogy akit szeret az "boldogabb lehessen"… Amit te írtál hogy "nem okoz fájdalmat" a másiknak – EZ nagyon fontos! – kapcsolódik ez utóbbihoz. (pontosítom azt, hogy "alantas érdeknélküliség", mert az is egyfajta érdek, hogy megtaláljuk a saját boldogságunkat, hogy akit a szívünk választott az szeressen bennünket!!! ezek nem alantasak!)
Amit még mondani szeretnék az "igaz szerelemről" az az…
Amit még mondani szeretnék az "igaz szerelemről" az az, hogy hiszek abban, hogy mindenkinek létezik valahol a "Lélekpárja" létezik egy elmélet, arról, hogy valamikor eredetileg a "Lélek" egy volt, ami valamely ok miatt szét lett választva, és így a két lélekfél keresi egymást. Hogy ez sikerül-e… !? analóg azzal, amit mondtál, hogy a "legtöbben soha nem ismerik meg" az igaz szerelmet!
Üdv: Rudy
Az igaz szerelem. Hmmm most írjam ide, hogy nem tudom milyen. Egy biztos ahhoz igen csak nagy szerencse kell, hogy az ember olyan másikat találjon, ahol mindez amit leírtál úgy is legyen. De ennél jóval bonyolultabb és komplikáltabb az amit igaz szerelemnek nevezhetünk, avagy érezhetünk. Gondolom én.
szeretettel-panka