– Bábel végének kezdete (?) –
Bevezetőként álljon itt egy apró fiktív, vázlatos történet, Darwin elmélete alapján, ahogy én képzelem:
Az emberek ősei boldogan éltek a hatalmas, leveleivel, terméseivel élelmet adó, szertenyúló ágaival mozgásteret nyújtó, lombkoronájával és magas törzsével védelmet biztosító fákon. Ugráltak, csimpaszkodtak, ettek, szeretkeztek, utódokat neveltek. Mindenük meg volt, biztonság, élelem, kényelem, együttlét, mozgási lehetőség…
Gyermekeik, ahogy nőttek, mind jobban kevesellték a mozgásteret, elegük volt a biztonságos, békés életből, unták mindig ugyanazt a magot ropogtatni, ugyanolyan alakú levelek és ágak között…
Vágyaikat, változtatás-igényüket eleinte közölték szüleikkel, de azok mindannyiszor hevesen tiltakoztak. Voltak fiatalok, akik hallgattak az idősebbek intő szavára, s felhagytak jövőjük átszervezésének tervével, de voltak, akik eltökélték magukat. Már nem tájékoztatták a konzervatív hozzátartozókat, saját elképzelésük mindennél fontosabbá vált számukra.
Egy kora hajnali órán, mikor még mindenki mélyen aludt, leereszkedtek az otthonukat jelentő fáról, s elindultak az ismeretlen felé, a felfedezés lelkesítő reményével szívükben…
*
Lássuk be, e bátor fiatal csoportnak köszönhetjük, hogy az ember tudásban, fejlődésben, alkotásban (nem elsősorban művészetire gondolok) ott tart, ahol.
Az idősebb nemzedék minden egyes alkalommal értetlenül, felháborodottan, lekicsinylőn, stb. reagál, azóta is, a tapasztalatában ugyan még gyér, de bátorságában és tenni akarásában kimeríthetetlen energiájú fiatalok kezdeményezéseire.
Évezredek óta nem változik a két fél közötti ellentét.
Úgy gondolom, nem a fiataloknak kellene megváltoztatniuk hozzáállásukat! Nem is tehetnék, hiszen génjeikbe épült feladatuk, hogy előbbre vigyék az emberiséget felfedezéseikkel, ötleteikkel, s azok kreatív megoldásaival. Vakmerőn kutatják az ismeretlent, nem törődve veszélyekkel, nem ismerve lehetetlent. Haladás más módon nem képzelhető el.
Az idősebbek hozzáállása viszont elgondolkoztat. Ha tapasztalatok tárházával rendelkeznek, a fent említett ellentétek okai miért kerülik el figyelmüket?
Értem szempontjaikat -, hiszen én is közülük való vagyok, s többgyermekes anyaként én is átélem a féltés és aggódás szívszorító perceit, óráit -, de egyetérteni nem tudok velük.
A szeretet félreértett megnyilvánulása, ha valaki csemetéjét agyonbugyolálva magához köti, nehogy baja essen. Láttam „anyuci pici fiát” bábuként, önálló gondolat nélkül tengődni, s „apuci v. anyuci okos, jó kislányát” saját életét feláldozva, az anyaság érzését soha meg nem tapasztalva besavanyodni. Elrettentő sorsok ezek, olyan fiatalokéi, akik nem mertek ellenszegülni a szülői tiltásoknak.
Ami megnyugtat, mert látszik benne a fejlődés irányvonala, hogy egyre több fiatalos szülővel találkozom, olyanokkal, akik gyermekeiket jó barátként (is) kezelik, akik nem tiltanak, csak tanácsot adnak, amit a gyermek, saját belátása szerint, vagy megfogad, vagy nem. Ők maguk is játékosak és érdeklődők, a világra nyitottak maradtak. Mernek kockáztatni, mert ismerik az alap törvényszerűségeket, és el tudják dobni fölösleges korlátaikat Ezek a szülők lekísérik csemetéiket a „fáról”, talán egy darabon velük is mennek, együtt álmodozva a jövőről.
E szülők gyermekei, kiegyensúlyozottak, korukhoz képest igen bölcsek, mintha megannyi tapasztalat csiszolta volna elméjüket, személyiségüket ilyen fényesre.
Magyarázata egyszerű: tiltások hiányában ők meghallgatták a tapasztaltak tanácsait, mérlegelhettek, s felkészültebben használják teremtőerejüket. Nem robbantanak, mert felismerték, a felhalmozott tapasztalatok között, ha többsége már kacat is, mindig található gyémánt. Felfedező útjukat nem a „majd én megmutatom a vén sz**nak!” érzülettel kezdik, nem a haragból épült bizonyítási vágy hajtja őket. Otthonuk a szeretet birodalma, ahová útjukról bármikor visszatérhetnek megpihenni, új célokat kitűzni.
Ez a kor már nem kedvez a konzervativizmusnak. Aki megáll, behozhatatlanul lemarad. Ma már nem elég elvégezni néhány iskolát, jó állást (?) találni, családot alapítani. Itt még nincs vége! Folyamatos tanulás és fejlődés előzheti meg csupán a két nemzedék közti szakadék kialakulását, nagyságának növekedését.
Véleményem szerint az egyik legjobb módja az idősebbek tanulásának, ha elsősorban saját gyermekeiktől sajátítják el mindazt, amire csak képesek.
Mert van mit tanulnunk tőlük!
8 hozzászólás
Kedves Wryan!
Azért ne feledjük, hogy a fiatalokból is idősek lesznek. Nem ellentétnek mondanám, (persze van az is) hanem ugyanazon helyzetet másképpen szemlélőnek. Azért sok igazság van a gondolataidban.
Üdv. Laci
nézzük meg ezt a képet:
5 katona elmegy a háborúba, 1 veterán és 4 fiatal. a 4 fiatal megöl 20 ellenséges katonát, de egyikük sem tér vissza élve. a veterán megöl 3 ellenséges katonát, és visszatér.
Kedves winner!
Épp azért rejtély számomra, hogy így állnak a fiatalokhoz a felnőttek, mert ők is fiatalként kezdték!
Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv.
Kedves Pali!
Örülök, hogy erre jártál!:)
Üdv.
Kedves Wryan!
Azt hiszem, az a jó, ha ez a folyamat kölcsönös, vagyis a fiatalok is tanulnak az öregektől, hiszen olyan böcsességgel rendelkezhetnek, amit csak az évtizedek tudnak kimunkálni, viszont az időssebbeknek is van mit tanulniuk a fiataloktól.
Kedves Rozália!
Igen, azt igyekeztem megfogalmazni a végén, amit leírtál, mindkét félnek lenne mit tanulnia a másiktól, ha ezt hajlandóak lennének elfogadni.
Köszönöm, hogy olvastál!:)
Üdv.
Húúúúú! De kemény csaj vagy! Ugye több gyermekes anyaként, még most is lázadsz!
Tök, jó a hozzáállásod,csak nem mindenben értek veled egyet!Én felneveltem,8 gyermeket,egy sem lett gyémánt!Van amelyikre büszke vagyok, mert tőlem tanulta a kitartást és saját maga ért célba!Ne ferdítsd el Darwint!Ő ilyenekről soha, semmit nem mondott!
Na, de nem ez a lényeg!Szerintem, ma nincs semmi nevelő eszköz a tanárok, kezében!A mai fiatalok zöme(Nem a mi gyerekeink), el vannak hanyagolva!Te sem vagy egy mai (csirke! Bocs), de a te gyermekeid nyakában nem lóg lakáskulcs, nem verődnek bandába, és nem úgy keresik a felemelkedést!
Most, gondolod, vagy, hiszed, mit beszél ez, pedig ez az igazság!
Abszolút nem politizálok!Csak egy példa, 2006. az okt. 26.-i események!Ez jó volt?Mit értek el vele?Ez kell nekünk?Kivinni az utcára az érzelmeinket!?
Nem, nem hiszem, nem érzem, hogy konzervatív vagyok! Szeretem a világot, szeretem az embereket!Szeretem a fejlődést, minden gyémántot elismerek,de azt nem, hogy az öreg víz nem csiszolja a gyémántot!
Bocs, hogy zavartalak!
Üdv Misi
Kedves Michael Strip!
Az egyet nem értésednek is örülök, az viszi tovább a kommunikációt. [Képzeld, milyen unalmas lenne folyton bólogatnunk, ha a másik mond valamit!:) ]
Darwinnal kis történetem csak halvány köszönőviszonyban van. Ő eredeztetett bennünket a majmoktól. Semmi több.
Írásom lényege, s lehet, hogy nem tudtam eléggé érzékeltetni, nem a lázadáson alapszik, s nem is az öregek tapasztalatának teljes elvetésén! Leginkább az új lehetőségekbe vetett hiten, s a fölösleges korlátok figyelmen kívül hagyásán. Valószínüleg jobban ki kellett volna ezt domborítanom.
Az utolsó előtti bekezdésben épp az “öreg víz” viszonylagos csiszolásáról is ejtettem, talán túl burkolt(?), szót.
Köszönöm hozzászólásodat, nagyon örülök neki, mert rávilágított, pontosabb fogalmazásra van szükség részemről.:) “Zavarj” máskor is, kérlek!:):)
Nyolc gyermekedhez pedig gratulálok!:)
Üdv.!