Grimm 2. – szimbólumok és jelentésük

Mint ahogy azt már tudjuk, a Grimm mesék elég változatos gyökerekkel rendelkeznek, s ígéretemhez híven megpróbálom megfejteni, miféle jelentéssel bírnak a különböző utalások, szimbólumok, egy-egy történeten belül. Ahhoz azonban, hogy tisztában lehessünk az egyes írások mai mondanivalójával, meg kell vizsgálnunk annak keletkezési körülményeit, tehát a kort, melyben íródott és észre kell vennünk minden apró jelet, melyek kérdőjeleket szülnek! Sajnos sok esetben már nem rendelkezem tiszta forrásokkal; vannak mesék, melyeknek nem lehet tisztán következtetni a múltjára, vagyis nem tudni, pontosan mikor keletkeztek, s mi alapján. A történelmi háttér minden szempontból fontos: képet ad a kor emberéről, eszményeiről.
Az egyik talán legtartalmasabb és leginkább elemezhető mű, melyet a Grimmek valaha is papírra vetettek, s amely Walt Disney első nagy sikerét hozta, 1937-ben, az a sokak által kedvelt Hófehérke és a 7 törpe. A legtöbb feljegyzés ezzel a történettel kapcsolatban született, s engem is ez ihletett meg legelőször. A mese alapjai a 16. századig nyúlnak vissza, az akkori Bajorországba. A fiatal német herceg szerelemre lobban a bajorországi hercegnő iránt (nevük a pontos dátumok híján ismeretlen), s mint a mesékben, ezt pompás lakodalommal és esküvővel pecsételik meg. Eddig a két történet aligha egyezik, azonban a háttérben ármány készülődik a pár ellen. A herceg édesanyja (Hófehérke mostohája) a lány rangját alábecsülve, elégedetlen fia választásával. Úgy érzi, neki jobb jár, bár valójában ez csak a korra jellemző trónhajhászás volt, mely szinte minden felfelé törekvő, nemesebb családra jellemző akkoriban. Hogy mégis eltávolíthassa az útból, az anyahercegnő arzént vesz, s végül azzal mérgezi meg fia kedvesét. Ebből a verzióból azonban koránt sem lett happy end, ugyanis az arzén mérgezésre nem volt gyógymód. Ebből a megtörtént esetből kreáltak a Grimmek egy sokkal színesebb és izgalmasabb történetet, mely, ha első látásra nem is tűnik fel, érdekes dolgokat rejt.

A történet elemzése:

A mesének rögtön az eleje ellentmondásokba ütközik! A Disney-féle mesefilmben már nincs, de a Grimmeket pontosan követő rajzfilmekben még megismerhetjük főszereplőnk édesanyját. A hercegné nagy kedvvel hímez, mikor megszúrja mutatóujját a tűvel, s abból kiserken a vér. Ezután nem sokkal lánya születik, de ő maga meghal. Az első furcsaságot itt találjuk! A mutatóujj számos kultúrában az élet ujja, a vér pedig úgyszintén, mint az élet legfontosabb eleme. Ezért aztán nem tisztázott számomra, miért kell meghalnia a hercegnőnek. – Hacsak az életszimbólum nem a lányára, illetve az ő sorsára utal, ami végtére is elképzelhető, hiszen Hófehérke megmenekül… A kislány hófehér bőréről kapja nevét. A fehér szín a szűziesség, a bűntelenség és a tisztaság jelképe. Azt is tudjuk, hogy szépsége és kedvessége páratlan, egyedül csak mostohája nézi féltékenyen, miként cseperedik és érik nővé a lány. Úgy érzi, saját szépsége veszélyben van, ezért piszkos ruhákban járatja, alantas munkákat bíz rá, hogy ne kelljen tartania Hófehérke bájától. Ezt a nő és nő közti ellentétet az alaptörténetből átvéve, a Grimmek még élesebben árnyalják. Nem véletlenül, hiszen ez a mese magja.
A mostoha azt sem nézi jó szemmel, hogy nevelt lányának hamar udvarlója akad, azonban ez ellen végül nem tesz semmit. Ez csupán egy halvány utalás az igazi történetből, bár különösebb jelentősége nincs. A hercegné szinte minden nap látogatást tesz varázstükrénél, hogy megbizonyosodjék róla: ő a legszebb. A tükör figyelmezteti, hogy Hófehérke szépsége egyre tündöklőbb, s így veszélyezteti az övét. A tükör, mint szimbólum, a női hiúságot testesíti meg, de magában foglalja a mindentudást is. Ezzel nem vitatkozhatunk, hiszen a mostoha rendkívül öntelt, másrészről mágikus segítőtársa lesz az, aki később elárulja Hófehérke búvóhelyét. Ezzel a Grimmek két legyet ütöttek, ami a főgonoszt és annak háza tájékát illeti. Annál is inkább, ugyanis kettejük sorsa összefonódik. Ha a tükör összetörik, a gonosz is megszűnik létezni.
Mivel a mostoha megijed, úgy határoz, megöleti a lányt. Elküldi a vadászt, hogy vájja ki a szívét, és vigye a színe elé. Ez könyörületből mégsem történik meg. A vadász képtelen rá, s elküldi Hófehérkét, hogy meneküljön mostohája haragjától. Ez jól igazolja azt a nézetet, miszerint a szív, némely keleti vallásban, egyenlő az elpusztíthatatlansággal. Ez újabb utalás lehet arra, hogy a lány elkerüli a szörnyű végzetet!
Hófehérke hosszú ideig bolyong az erdőben, mígnem egy apró házhoz viszi az útja. Ott a törpék fogadják be. Heten vannak. Ez több nép irodalmában mágikus szám, bár jelentése összetett, mert egyaránt fűződik jóhoz és rosszhoz. Ugyanígy a törpe motívum is, mert bár segítő szándékkal is felbukkanhatnak, lehetnek rosszakaróak is. Esetünkben mégis az előző szerep jutott nekik, ám mint olyanok, elkerülik az emberek világát, s ritkán állnak rendelkezésre. A mostoha mégis tudomást szerez róla, hogy Hófehérke életben van, s ezúttal úgy dönt, saját maga öli meg. Fekete mágiához folyamodik. Előbb mérgezett almát készít, melyből egy harapás elég, hogy az áldozat meghaljon. S melynek egyetlen gyógyírja van: az első szerelmes csók. Azután bájitalt kever magának, hogy vénasszony képében meglátogathassa Hófehérkét. Az alma többletjelentéssel bír. Egyrészt jelentheti a teljességet, a tudást, gömbölyű alakja, s a benne lévő ötszögletű magház (pentagramma) alapján, s ugyanígy a bűnre csábítás jelképe, és a női kíváncsiság gyengéje is, mely halállal büntet. Itt azonban megvan az esély a kiútra, hiszen a szerelem ereje képes lehet rá, hogy legyőzze a halált!
Egy pillanatra vissza kell térnünk a mostoha átváltozásához! Igen érdekes, milyen alkímiai felszereléssel rendelkezik, melyben helyet kapnak különböző mérgek is, s ez már a valós történetben is visszaköszönt. Az alkímiai edények többek közt az átváltozást szimbolizálják, ami itt a főgonosszal történik meg. A Disney mesében, számomra elrettentő módon, a királyné a sátántól kér segítséget, ám az átváltozás után, mintha ő maga válna a Gonosszá: kegyetlensége itt éri el csúcspontját, s ő lesz az, aki felkínálja az almát az ártatlan lánynak… Hófehérke teljesen védtelen, naivitása akárcsak a bibliai Éváé. A Grimm testvérek verziójában a mostoha háromszor próbálja megölni a lányt. Fűzővel, hajtűvel és az almával. Azt nem tudni, Disney miért hagyta ki ezeket saját meséjéből, ám annyi biztos, hogy jelképként egyik sem értelmezhető… A királyné eléri célját, de a feldúlt törpék üldözni kezdik, s egy szikla tetején egy villámcsapás végez vele. A villám az isteni ítélet, a büntetés jelképe, mely jogosan csapott le arra, aki kivívta az ég haragját. A mesének ezután még nincs vége. Hófehérkét a törpék nem temetik el, hanem üvegkoporsóba helyezik, megőrizve örök szépségét. Mivel nem helyezték fölbe, nem adták vissza az anyatermészetnek, tehát nem szűnt meg számukra élni. Ez a harmadik olyan utalás arra, hogy a főszereplő nincs halálra ítélve! A történet végén megjelenik a szerelmes herceg, aki csókkal akar elbúcsúzni szerelmétől. Hófehérke felébred, s így boldog vége lehet a műnek. A csók egyébként a lélek cseréjének, átadásának mágikus gondolata, amely megújulást eredményez…
Láthatjuk tehát, hogy a dolgok néha sokkal többet jelentenek, mint ahogy azt mi hinnénk. A Grimmek még számos más utalást rejtegetnek a többi mesében is. Csak észre kell őket vennünk, s megnéznünk, mivel állunk szemben valójában. Az egyszerűnek tűnő dolgok sokszor nagyon is összetettek… !