Grimm 3. Vallás és történelem

Már régen nem titok, hogy nagyon sok, a Grimm fivérek által írt történetnek van valóságalapja. Ezt általában az is befolyásolja, milyen korban történt az a bizonyos dolog, ami folytán két írónk mesét kreált belőle. Mint ahogy már egyszer említettem, az adott történelmi kor és annak eszméi nagy hatással voltak az emberekre. Cselekvéseik attól függtek, mit követeltek épp a szokások, a hagyományok… Előző alkalommal a jelképeket, szimbólumokat vizsgáltuk meg, mert akad olyan mese, amelyben azokon van a hangsúly. Most azonban vajmi kevés időt és figyelmet szánunk ezekre. Ezúttal a történelmi hátteret vesszük figyelembe, fennmaradt ugyanis egy mese, amelynek megértéséhez ez kell. Terítékre kerülnek a vallások, s az ehhez kapcsolódó érdekek, melyek enyhe politikai ízzel is rendelkeznek.
Ez a történet nem más, mint a Piroska és a farkas. Talán nincs is köztünk olyan ember, aki ne ismerné. Nem tudni, hogy a Grimmek milyen időben helyezték el, de ez talán nem annyira lényeges. A tartalma egészen egyszerű: Főszereplője egy kislány, Piroska, akit piros színű ruhájáról (modernebb változatokban és a német nyelvezet szerint sapkájáról) neveztek el. Az erdő szélén él, édesanyjával, rendszerint bort és kalácsot visz nagymamájának. Az anya inti, hogy ne térjen le a helyes ösvényről. Ez mégis megtörténik, és találkozik a farkassal. Piroska gyermeki mivolta csak méginkább alátámasztja ártatlanságát a farkassal szemben, aki a gonosz, a bestia, s a végzete. Néhányan megpróbálkoztak már azzal, hogy mai értelmezésben nézzék a mesét, de többnyire tévesen vizsgálták meg. Egy hasonló témával foglalkozó oldalon így próbálták lefordítani: „ A történet arról szólna, hogy a gyerekek ki vannak szolgáltatva a pedofiliának és az erőszaknak. Természetesen a farkas lenne a felnőtt, aki kárt tesz a gyermek testi és lelki épségében.” Nem tagadom, van benne igazság, amennyiben korunk erkölcsi züllöttsége a téma, de a gondolat megfogalmazója ez esetben téved! Óriási eltérés van ugyanis a mese háttere és cselekménye között. Aki nem ismeri az alapot, az rosszul ítéli meg a mondanivalót is!
A Grimm fivérek műve, bármily hihetetlen, a vallásos mártírságon alapszik! Az „igazi” Piroska, az ókori kereszténység idejében élt, az akkor még virágzó, több istenhívő Római Birodalom területén. Feltehetően fiatal asszony volt, aki egyetlen gyermekét nevelte. Egyike volt azoknak, akik elhitték mindazt, amit a keresztények prédikáltak szerte a világon, sőt, ő maga is megkeresztelkedett. Ezzel nagy felelősséget is vállalt egyben; tudva való, hogy azokban az időkben a római császár kedvtelésből, nyilvánosan kivégeztette azokat, akik felvették és vallották a kereszténységet. Válogatott eszközökkel vetett véget az elítéltek életének, akiken végső fájdalmukban nem segíthetett más, csak a halál. A feljegyzések szerint Piroska is ennek a barbár dolognak esett áldozatul. Halálos ítélete után sem mondott le arról, amiben hisz. Ez a tett visszavezethető a mesében olvasott anyai intelemre, azaz, hogy a lány a helyes utat járja. Noha az átdolgozásban Piroska megszegi az ígéretet és ezért majdnem az életével kell fizetnie, a valóságban ez másként köszön vissza: Nem hagyja, hogy bármi eltérítse saját igaza mellől, és pontosan a „helyes út” miatt kerül a halál karmai közé. Sok sorstársához hasonlóan nem volt hajlandó áldozni a római isteneknek, ezért aztán ő lett a véráldozat (valószínű, hogy a Grimm fivéreket is ez ihlette meg a névadásra)! S hogy mindez miért történt? Nos, az már színtiszta történelem. A kereszténység kezdte kiforrni magát, és sokkal inkább vigaszt jelentett az elnyomottak számára a majdani örök élet lehetősége, mint az értelmetlen vérontás és az állati áldozatok, melyeket különböző isteneknek ajánlottak fel. Annál is inkább, hiszen utóbbi nem rejtett magában semmi „jutalmat” vagy örömöt. Emellett Krisztus hívei felforgatták és veszélyeztették a több évszázados római hagyományokat, vallást és nézeteket. Ám ezáltal a császár teljhatalma is megkérdőjeleződött és politika befolyása csökkent volna. Természetes volt tehát, hogy az uralkodó mindent megtett a rend fenntartása érdekében. Piroska mártír volt, aki azért halt meg, amiben hitt. A mesében a nagymamának vitt bor és kalács valójában az Úrvacsorában szereplő borra és kenyérre, Krisztus testére és vérére vezethető vissza. Ugyanígy a történetben szereplő főgonosz, a farkas Rómát és az egész birodalmat jelképezi. Egymással szembenálló felek, vallási harc kereszténység és több istenhit között. A gyilkossági kísérlet az ártatlan kislány ellen pedig tulajdonképpen a korai kereszténység elpusztítására irányuló tettként értelmezhető!
Ezzel újabb Grimm meséről hullott le a lepel, de biztosak lehetünk benne, hogy ez sem az utolsó volt. A titkok fonalának talán sosem szakad vége…