Gyógyító kecsketej

Vannak, akik a bevásárló üzletbe betérve nem emelhetik le válogatás nélkül a kozmetikumokat, mert olyan bőrbetegséggel élnek, ami számukra tiltja a közismert, világmárkás vagy éppen tetszőlegesen kiválasztott testápolók, krémek, szappanok használatát. Nekik általában a bőrgyógyász által javasolt -legtöbbször szteroidos – patikaszerek jelenthetik a teljes vagy átmeneti megoldást a bőrproblémájukra. Ha ez sem segít, akkor fordul valaki az alternatív megoldás irányába. Ahhoz folyamodik a beteg, hogy felkutassa a természet adta szereket, amelyek talán az utolsó reményei lehetnek abban, hogy az olykor évek óta magával cipelt betegségben javulás lépjen fel.
Ekcémára, pikkelysömörre, rosaceára, extra száraz bőrre, narancsbőrre, túlzottan zsírosodó bőrre alkalmas mosdószappanok előállításával foglalkozik Antalovics Eszter. A kulcsszó, a csodaszer, amivel már számtalan bőrproblémával küszködő embert meggyógyított: a kecsketej.

11 éve annak, hogy a városi életformát a falusi gazdálkodásra cserélte. Állattartást, növénytermesztést, boldog vidéki életet álmodott. A valóság azonban sok ponton eltért az álmaitól. Egyrészt egy nehezebb és kiszámíthatatlan életbe csöppent. Másrészt az állattartás sem úgy alakult, ahogyan eltervezte. Elhullottak a jószágai, így a kecsegtetően induló kecskesajt gyártó tevékenysége befuccsolt. Viszont a megmaradt néhány kecske adott annyi tejet, amivel ugyan sajtot készíteni nem lehetett, de valami másra még alkalmasnak bizonyult. Elő hát a számítógép, elő az internet, és addig szörfözött a világhálón, amíg egy piciny szikrát nem gyújtott a fejében a szappankészítés gondolata. S abból, amit kiragadott innen is onnan is, összeállította a saját receptjeit és beindította a saját szappanos vállalkozását. Persze, ezek a receptek többszöri csiszoláson mentek át, attól függően, hogy mit mutatattak a visszajelzések a használóktól illetve milyen saját tapasztalatokra tett szert. Így mára sok féle és fajta szappan került ki a szappankonyhájából. Igazán csak néhányat tudok kiemelni a széles kínálatból: barackos, csalános, csokis-mandulás, zabos-mézes, teafás, Holt-tengeri iszapos.
Ha már a kikerülést említettem, szót érdemel, hogy a fejéstől a készítésen át a postára adásig, mindent egy személyben lát el Eszter. Igazi „kézből-kézbe” termékek ezek a szappanok. Azt mondja, rettentően élvezi a folyamat minden fázisát és nem bánja, hogy ez a foglalkozás egyetlen nap szabadságot sem engedélyez számára. Visszakanyarodván a termékeihez, feltétlenül leszögezendő, hogy minden egyes darab színtiszta, természetes alapanyagok felhasználásával készül. Nincs mesterséges színezék, se tartósítószer. Az arcpakolás alapok – termékeink egy részét ezek adják – például nem tartalmaznak vizet, helyette a tápláló joghurtot, mézet, rózsavizet keverheti bele a vásárló. Ugyancsak a természetes, bio alapanyagokra építette kekszkészítő mellékfoglalkozását is. Házi tojás, házi méz, kecsketej, teljes kiőrlésű liszt és a tejérzékenyek által is fogyasztható vajkülönlegesség, a saját maga által készített ghí adja meg finom házi süteményeinek az alapját.
Ezek a szép sorban kikísérletezgetett újítások egyre nagyobb vásárlói elégedettséget eredményeznek. Egyrészt növekvő igény látszik a mai mű-világban a természetes alapú, házi készítésű dolgok iránt, másrészt a kecsketej annyi pozitív tulajdonságot hordoz magában, hogy képes minden bőrproblémán legalább egy kicsit segíteni. Viszont Eszter nem egy olyan hálálkodó levelet kap, amelyben évek óta nem múló panaszai teljes gyógyulásáról számol be a kecsketej készítmény használó. Persze, hogy az elégedett, visszatérő vevők viszik előrébb az üzletet és töltik fel lelkesedéssel további munkájában a készítőt.

Eszter története nem pusztán egy üzleti vállalkozásról szól. Az önszorgalommal kitanult mesterség, a már-már gyermeki kapcsolata az állataival, azt mutatja, hogy a falusi élet minden velejáróját szeretettel és odafigyeléssel végzi. Hiába nehezebb, munkásabb a vidéki lét, úgy látja, jól döntött, amikor otthagyta a várost. Amit mára kialakított maga körül, ahogyan beilleszkedett a falusi életbe, abszolút megelégedettségére van. Nincsenek is nagyravágyó tervei. Talán csak egy picike akad. Ha majd egyszer lesz szíve másra bízni a tanyáját, egy rövid időre szívesen kiruccanna a török tengerpartra. Hogy miért menne és miért pont oda? Maga sem tudja, hogy mi húzza arra. Már lélekben régóta kacérkodik a gondolattal. Erre én zárszóként azt tudom felelni, hogy küldjön egy képeslapot, ha odaért, amiből megtudhatom, hogy teljesült-e picinyke álma.