Korán jött el az est. Túl korán.
A gyerekzsivaj elcsendesült,
A por leszállni látszik, s megpihen.
A könnyű félhomály nyakamba ült.
Megszelídülnek a nagy vadak,
Nem óbégat már a birkanyáj.
Elhagyott, megtiport virágcsokor
Méltatlanul új gazdára vár.
Lassan elfed mindent az éj,
S felgyúlnak fent a fényes csillagok.
Elhangzik majd száz gyerek mese,
És sercegnek a könnyű paplanok.
Átölel engem is az éj, a csend,
Sötétre vált a könnyű félhomály.
Bárcsak lenne mindig ilyen béke!
Korán jött el az est. Túl korán.