Állítólag mindenkinek joga van a vélemény kinyilvánítás szabadságához, elmondhatja sajátját még akkor is, ha süket fülekre talál.
Ez az irodalomra nem érvényes? Annak kell lennie ahhoz, hogy egy szerző mérlegelni tudja, jó irányba halad-e.
Mi a jó irány? Amikor az alkotások színvonala eléri az írótól elvárható szintet, illetve a lécet mindig egy kicsivel magasabbra helyezi, hogy legyen mit átugorni. Ezt nevezik fejlődésnek.
Ha a szerző elégedetten hátradől néhányszavas tömjénezés hatására, az nem hoz eredményeket, mert nem ösztönöz, nem vezet sikerre, márpedig a siker és az egészséges versenyszellem szükséges a fejlődéshez. Ha nem kapunk őszinte véleményt, nem tudjuk meg, merre tartunk. Lehet léleksimogatásokat osztogatni, hogy jobb színben tűnjünk fel, ám ez nem visz sehova, járhatatlan út, a sötétség labirintusa.
Ha szellem világítja meg a szövevényes ösvényt, csodákat fedezhetünk fel, rejtett szépségeket, melyeket elhomályosított szemmel nem láthatunk. Egy külső szemlélő rámutathat olyan dolgokra, melyek talán csak tudat alatt kerültek műveinkbe, mégis ott vannak, megbújnak a sorokban vagy a sorok között. Egy átlagos olvasó megismeri a tartalmat, egyetért, bólogat, dicsérget, tetszését fejezi ki (vagy nem), majd továbblép.
Aki komolyabban foglalkozik irodalommal, ennél jóval mélyebbre ás. Az érzelmi hatásokon túl elvonatkoztat a mű írójától, tényekre alapozott, építő jellegű gondolatokat közvetít, egyéni szemszögből. Gyökereket kutat, melyekből később életképes hajtások sarjadhatnak. Ezt osztja meg kritika formájában.
A kritika – egy igényes szerzőnek – a legértékesebb ajándék, hiszen abból látszik leginkább, hogy valaki részleteiben is foglalkozik versével, prózájával.
Természetesen figyelembe kell venni, hogy ki mondja a véleményt vagy átfogó kritikát. Ha olyantól származik, aki maga egy épkézláb mondatot sem tud hibák nélkül megfogalmazni és leírni, kevésbé hiteles – akár dicsér, akár elmarasztal. Olykor előfordulnak rosszindulatú próbálkozások is, ezeken felül kell emelkedni.
Az elhivatott író képes különbséget tenni, mérlegelni, majd beépíteni műveibe azokat a hasznos észrevételeket, amelyeket kap.
Hiszem, hogy lehetséges a szabad, szubjektív véleménynyilvánítás.
Legalább az irodalomban.
33 hozzászólás
Kedves Kankalin!
Ez elég érdekes volt!Szerintem az már eleve hiteltelen ha valamire azt írják gyönyörű, mesés, vagy csodás!
Én ezt a sort nem értem igazán.Versenyszellem szükséges a fejlődéshez.Leírnád, ha nem túl nagy
kérés ezen mit értesz.Köszönöm neked!Szerintem sem a költőket nem lehet összehasonlítani.
Más stílus más tapasztalat más élet!Lehet, hogy az én hozzászólásaim nem tűnnek kedvesnek,
de megbántani sose akartam senkit!
Kellemes napot neked!
Szeretettel:Ági
Szia Ági!
Általánosságban írtam az őszinte vélemények és kritikus szemlélet fontosságáról. Kiemeltem néhány lényegesebb pontot – az én szemszögemből. Nem az volt a szándékom, hogy összehasonlítsak költőket, írókat.
A versenyszellem azért szükséges, hogy ne üljünk meg, hanem akarjunk fejlődni, jobbá válni, felnőni azokhoz, akik valóban költők, írók. Ady Endre, József Attila, sorolhatnám. Ez nem negatív fogalom, inkább a fejlődés útját választó tollforgatók lehetősége.
Nincs semmi baj a hozzászólásaiddal. Átéled a műveket, alattuk őszintén mondod el, amit érzel, tapasztalsz. Most is.
Köszönöm neked!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Így már értelek!Köszönöm, hogy ezt leírtad!
Szép napot neked!
Szeretettel:Ági
Nem tudom, de ez nem versenyszellem ez most kiütött engem.
Az már régen rossz hozzáállás ha valaki úgy gondolja na én most versenyzek.
Célra hajtok!A legjobb akarok lenni?Minek?Mit ér ez és mit ér el vele?
Szerintem semmit!Persze lehet nem így van csak én gondolom így!
Örülök, hogy ezt leírtad!
Szeretettel:Ági
Ági, a versenyszellemhez tettem egy jelzőt: „egészséges”. Ez nem konkrét, görcsös versengést takar, hanem a felemelkedés, előbbre lépés igényét. Szükség van célokra, csak úgy haladhatunk (ez nem csak az írásra vonatkozik).
Szerintem nemes célok kitűzéséhez mindenkinek joga van, bármiről is legyen szó.
Mielőtt hozzáfogtam ehhez a kis cikkhez, végiggondoltam, mit jelent számomra a kritikus szemlélet. Nélkülük sehol nem tartanék, nem írnék szonetteket, novellákat, megelégedtem volna azzal, ami ösztönösen jött. Szerencsére kaptam építő véleményeket, így képes voltam haladni, melynek határa a csillagos ég, mert soha nem lehetünk elégedettek. Mindig van feljebb.
Természetesen nem kötelező egyetérteni velem, hiszen – mint jeleztem – „mindenkinek joga van a vélemény kinyilvánítás szabadságához”.
Örülök, hogy elgondolkodtál, kérdeztél. Köszönöm!
Szeretettel: Kankalin
A szonett azért más, mint egy egyszerűbb vers!
Én ösztönösen írtam, de lehet pihentetni fogom ezt a dolgot részemről!
Én azért nem vagyok annyira motivált ezen a téren, mint Te.
Lehet, hogy mindig van feljebb van akinél!
Szerintem az ritka, hogy valaki tökéletesen elégedett lenne azzal amit ír!
Ez a lelkesedés és az ilyen nagy mértékű fejlődni akarás szerintem bennem nincs meg!
Ez amit írsz eléggé elgondolkodtató.Te hány éve írsz? Én nem tudok előre lépni
sem fejlődni ez már biztos!Szeretem, hogy ilyen lelkes vagy!
Lehet nekem már abba kellene hagynom az írást!
Semmi nincs meg bennem ami az előre lépéshez
meg a fejlődéshez vezetne!Remélem még
sokat fogsz írni és olvashatok tőled!Sok sikert kívánok neked!
Szeretettel:Ági
Ági, most vettem észre, hogy az egyik bejegyzésedre nem válaszoltam. Majd most.
A vers az vers, csak a formájuk különbözik. Jó, nekem a szonett kiemelkedően fontos.
Mindenkinél van feljebb, nálad is, ezt már észre is vettem, csak mire írtam volna a versedhez, levetted.
Ez a cikk a véleménynyilvánításra fókuszál, annak fontosságára és a fejlődés járható útjára, mely mindenki számára elérhető. Nem azt mondtam, hogy – lihegő nyelvvel – feltétlenül a Parnasszuson kell csücsülni, hanem azt, hogy lehet lépéseket tenni.
Hogy meddig írok, nem tudom. Szándékaim szerint még sokáig, de az élet írja a történetet, nem én.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Tettem fel két verset amit is le is vettem.Nem jól mérlegeltem, nem tudtam volna jól reagálni rá.
Van néhány vers amit azért jobb ha nem lát senki nem azért mert annyira rossz.
Nem tudtam az adott helyzettel mit kezdeni úgy gondoltam igen, de tévedtem.
Na igen kis lépésekkel jutunk messzire.Köszönöm a válaszodat!Szép estét kívánok neked!
Szeretettel:Ági
Ági, a kis lépések fontosak. "Lassan járj, tovább érsz!"
Nem kellene levenni a verseidet, de ebbe nem szólhatok bele, csak jeleztem.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
…én az "átlagos olvasó"-k csoportjába tartozom. És igazából jó így. Nem gondolom, hogy mindenkinek a "komolyabban foglalkozók" közé kell tartozni. Egyrészt időhiány miatt, másrészt lehet, hogy valami teljesen más az, ami hajtja, mint "versenyszellem". Ám az, ha valamelyik írásra őszintén megírom, hogy tetszett, vagy csodaszépnek találtam, akkor az számomra valóban azt is jelentette. Igaz, tényleg nem konkrétan AZ IRODALOM szempontjából. És igen, jó, ha leírhatjuk véleményünket, ez fontos. 🙂
Egyébként a gyökerek csakugyan mélyebben vannak….
Szeretettel: gleam
Szia gleam!
Szükség van átlagos olvasókra (ők nagyon jó olvasók), de nem is erre helyeztem a hangsúlyt, hanem a vélemények, kritikák fogadására, annak fontosságára, tehát magára az alkotási folyamatra.
Én sem gondolom, hogy mindenkinek a „komolyabban foglalkozók” közé kell tartozni, nem erőszak ez, nem is szerepel ilyen ebben a kis összegzésben. Sokkal inkább az, hogy AKI komolyan foglalkozik az irodalommal, mélyebbre ás, esetleg felszínre hozza, amit talált, ám sokan csak dicsérgetést várnak, pedig mindenki előtt nyitva áll a fejlődés útja. Nem kötelező elindulni rajta, ez csak egy lehetőség, melyen eltűnődtem itt (szubjektíven).
Idézlek: „igen, jó, ha leírhatjuk véleményünket, ez fontos” – ez a lényeg és az, hogy ne érjen senkit támadás azért, mert van őszinte véleménye. Természetesen nem sértő, hanem megfelelő hangnemben közvetített.
Köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Értelek…
És a megfelelő hangnem nagyon fontos.
Az "adó-vevő"…. Az adó, hogy hogyan ad és miből… A vevő szintén, hogyan veszi, jól fogadja-e…
Szeretettel: gleam
Igen, gleam. A kommunikációs stílus nagyon fontos, de még a legjobb kommunikációs üzenet is olykor bántja a "vevőt".
Szia Kankalin! Nagy általánosságban valóban igaz, h az építő jellegű kritika nagyon fontos. Közhely, de igaz. A versenyszellem úgyszintén. A sportban, gazdaságban, az élet sok területén. Talán a művészeti ágakban is, amennyiben úgy értelmezzük, h saját magunkkal "versenyezünk" szeretnénk egyre jobbak lenni. Talán, írom, mert egyetértek ugyan, mégis bizonytalan vagyok, hogy ez a fajta versengés magammal, vagy másokkal lehetséges-e? Van ilyen? Úgy írunk-e kicsik és nagyok, h közben figyeljük a mércét, átugrottam e az eddigi szintet? Vagy: jobb vagyok-e már, mint XY? Nem biztos, h így működik….Persze lehet….:) Nálam nem, az is biztos. Én csak írok, leírom, ami eszembe jut, és reménykedem, h jó, hogy sokan elolvassák, h tetszik. A kritika segít, ha olyantól kapom, aki ért hozzá. A dicséret pedig ösztönöz, megerősít és ösztönöz. De jó téma! Remélem kibontakozik belőle valami "építő jellegű" vita. Szeretettel: én
Szia „én”!
A „versenyszellemet” jól értelmezted. Úgy is írhattam volna, hogy „felülmúlni önmagunkat”, csak nem jutott eszembe.
Amit leírtam, főként saját példámból vettem, emiatt biztos vagyok abban, hogy az önmagunkkal folytatott (egészséges) versenyből győztesen kerülhetünk ki. A mércét nem kell lesegetni, nem szól ránk, hogy átugrottuk-e.
Te simán fogadod a kritikát, sőt, kéred is. Nyilván csak olyanokat fogalmazok meg, amelyekben biztos vagyok. A versek közelebb állnak hozzám, emiatt azokat szívesebben bontogatom, de prózáknál is vannak meglátásaim, főleg a szöveg nyelvtani, szerkezeti vagy érzelmi vonatkozásaiban.
Itt maga a véleményezés, a kritikai szemlélet és a szabad véleménynyilvánítás a kérdés.
Alig akad olyan, akihez őszintén lehet szólni, nem sértődik meg, hanem meglátja a jó szándékot.
A dicséret is fontos (ha van miért), egyébként pedig mindannyian más szemszögből olvasunk.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm, hogy így látod.
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs!
Én is köszönöm, hogy köszönöd és így látod!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin, 1. elolvasva az írásodat, az jutott az eszembe, hogy nekem sohasem a magával a kritikával volt akadályom, (pedig nagyon sokat kaptam), hanem legtöbbször a kapott kritika átadási, közvetített formájával. Amikor egy kritika, sértő, lekicsinylő formában, vagy egy merev, figyelmeztető mutató ujj mozgását adja át, a kritika kapónak, szerintem az már eleve, eltévesztette a kritika eredeti értelmét. A túlzott dicséretek sokkal több ember életét tönkretették, mint időben, egy őszinte, felépítő kritika. Mivel több évtizede az idézetek és a mondások gyűjtése a legkedvesebb szórakozásom, itt leírok egy párat közülük:
Minden kritika: önvallomás. A kritikus önarcképe, és a saját öntévesztéséről tett beismerés. … Müller Péter …
A kritikus szavai ne csüggesszenek el! Kritikusnak még sosem állítottak szobrot, csak a kritizáltaknak. … Anthony de Mello …
Kedves Kankalin 2. A legrosszabb tanács, amit valaha kaptam, az, hogy ne hallgassak a kritikusokra. Szerintem hallgatni kell rájuk, mert néha olyan hibákra hívják föl a figyelmet, amik kijavíthatók. Ha homokba dugjuk a fejünket, nem fogjuk meghallani a rossz híreket, és nem változtathatunk azon, amit csinálunk. De ha figyelünk, néha rossz szokásoktól szabadulhatunk meg. … Stephen King …
A kritikusok szerint az ember nem lehet komoly művész úgy, hogy közben műszaki képzettséggel is rendelkezik. … Kurt Vonnegut …
Mit is mondhatnék én a költészetről? Mit mondjak a felhőkről, az égről? Nézem, nézem, csak nézem a felhőket, nézem az eget. Megértheted, hogy a költő nem mondhat semmit a költészetről. Ezt hagyd a kritikusoknak és a professzoroknak. Mert sem te, sem én, de egyetlen költő sem tudja, mi a költészet. … Federico García Lorca…
…üdv Tóni…
Szia Tóni!
Egyetértek veled, a kritika megfogalmazásának stílusa valóban lényeges, mert egy agresszív vélemény ártalmas lehet az alkotónak. Az indokolatlan dicséret szintén.
A szavakat nem lehet felelőtlenül dobálni, tisztában kell lennünk annak következményeivel. A szavak arra születtek, hogy jó dolgokra használjuk őket – ezt nemrég mondtam egy interjúban, komolyan is gondolom.
Az idézetek közül Müller Péteré áll hozzám legközelebb, különösen ez a része: „Minden kritika: önvallomás. A kritikus önarcképe.”. Szerintem igaz. A kritikus hozzáállása megmutatja a jellemet, felfedi a segíteni akarást (ha van), bár elsősorban nem ez a dolga, ám meghatározó, hogy miként közvetít. Nyilván az írás terén vannak fokozatok, ehhez igazodik a hangnem.
A „Gyökerek” az én szemszögemből mutatja be a véleménynyilvánítás szabadságának kérdését.
Köszönöm, hogy szóltál itt, az idézeteket külön is!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Amikor elolvastam a cikked és átgondoltam a véleménynyilvánítások „szabadságát”, nem az jutott először eszembe, hogy építő kritikát, szubjektív, átfogó véleményt írjak nagyon időszerű, és figyelemreméltó írásodhoz. Leástam a gyökerekig.
Hosszasan a blogodban https://csillagokbairva.blogspot.com/2020/12/gyokerek.html mondtam el a véleményem, a gondolataim, majdnem mindent, ami a cikkedről eszembe jutott (ide nem fért el)
Szeretettel: Vox
Szia Kankalin!
“Majdnem minden tudásunkért nem azoknak tartozunk, akik egyetértettek, hanem azoknak, akik nem.” (Charles Caleb Colton)
Amikor elolvastam a cikked és átgondoltam a véleménynyilvánítások „szabadságát”, nem az jutott először eszembe, hogy építő kritikát, szubjektív, átfogó véleményt írjak nagyon időszerű, és figyelemreméltó írásodhoz. Leástam a gyökerekig. Hosszasan a blogodban
https://csillagokbairva.blogspot.com/2020/12/gyokerek.html
mondtam el a véleményem, majdnem mindent, ami a cikkedről eszembe jutott.
Szeretettel: Vox
Szia Vox! 🙂
Elolvastam, amit a blogomba írtál, megállapítottam, hogy valóban elég mélyre ástál. 🙂
Válaszolok majd ott is. Most csak annyit, hogy ismerem a kritikához való hozzáállásodat. Nekem is sok köszönnivalóm van, amiért az elmúlt évek során őszintén mondtál véleményt a műveim alatt (nem csak dicsértél), mert nagyon jó egy szerzőnek, ha több szemszögből is láttatják vele önmagát. Ezen kívül sokat tanultam a másoknál megfogalmazott gondolatokból is.
Az idézetet tökéletes. Szerintem sem a (csak) egyetértés mozgat előre, hanem az, ha feltárulnak előttünk lehetőségek, amelyeket külső szemlélő hamarabb megtalál, mint a szerző maga.
Köszönöm, hogy jöttél! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Az építő kritika csakis hasznunkra válhat, persze bátorság kell annak elviseléséhez. A kritikával földbe döngölhetünk valakit, és egy életre elvehetjük a kedvét az írástól, egy jól alkalmazott, alaposan átgondolt bírálattal viszont új utakat nyithatunk előtte. Meg tell tanulni azt is, hogyan kell kritikát írni, és értő módon alkalmazni.
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti!
Szerintem az nem jó, ha valaki csak elviseli, és nem is ő a bátor. Inkább az, aki magába néz, megfontolja, elemzi a véleményeket, kiveszi belőlük, amelyek hasznára válhatnak, és saját javára fordítja az építő jellegű észrevételeket.
Egyetértek, a véleményezés stílusa nagyon fontos. Azzal is, hogy a kritika fogadásához fel kell nőni.
Emlékszem, miként fogadtam tíz évvel ezelőtt (pirulok). Egészen másképp, mint most. Fokozatosan alakult ki bennem, hogy helyén tudom kezelni a dolgokat.
Egy véleménnyel szemben lehet érvelni. Nem biztos, hogy teljesen átjárja az igazságot, viszont érdemes élni vele.
Köszönöm, hogy csatlakoztál a beszélgetéshez!
Boldog karácsonyt kívánok!
Szeretettel: Kankalin
Szia Eszti!
Szerintem az nem jó, ha valaki csak elviseli, és nem is ő a bátor. Inkább az, aki magába néz, megfontolja, elemzi a véleményeket, kiveszi belőlük, amelyek hasznára válhatnak, és saját javára fordítja az építő jellegű észrevételeket.
Egyetértek, a véleményezés stílusa nagyon fontos. Azzal is, hogy a kritika fogadásához fel kell nőni.
Emlékszem, miként fogadtam tíz évvel ezelőtt (pirulok). Egészen másképp, mint most. Fokozatosan alakult ki bennem, hogy helyén tudom kezelni a dolgokat.
Egy véleménnyel szemben lehet érvelni. Nem biztos, hogy teljesen átjárja az igazságot, viszont érdemes élni vele.
Köszönöm, hogy csatlakoztál a beszélgetéshez!
Boldog karácsonyt kívánok!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Elgondolkodtam az írásodon! A vélemények fontosak akár jók, akár kevésbé, nagyon kell a fejlődéshez!
A lányom szokta mondani, hogy kisebbrendűségem nem valós, Nem tehetek róla sohasem vagyok elégedett. Szerintem a szabad verseket nagyon nehéz olyan szintre emelni, mint egy kötött, szép formát átadni érzelmeinkkel, nem beszélve a szonetteket. Lehet. hogy lusta vagyok tanulni, képezni magam. Verseimet autodidakta módon nagyon mélyről, zárt világomból hozom. Őszinte voltam és vagyok…,mint mindenben.
Szeretettel kívánok boldog és sikeres újévet
Ica
Szia Ica!
Nem baj, ha nem vagyunk elégedettek, mert akkor nem zárjuk ki a fejlődés lehetőségét.
Mindegyik verselésnek megvan a maga nehézsége, vagy akár egyszerűbb oldala. Szerintem nem lehet összehasonlítani a kötött és szabad versformákhoz vezető utat.
Amit ebben a cikkben írtam, inkább azt érinti, hogy létezik-e szabad véleménynyilvánítás, erről szedtem össze a gondolataimat, mert mostanában ért néhány olyan élmény, amely kihozta belőlem.
Én továbbra is azt várom, hogy őszinte vélemények érkezzenek hozzám. Akkor is, ha az hiányosságokat tár fel.
Köszönöm, hogy itt voltál!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Ez egy nagyszerű összefoglalója az írás értelmének és a kritika fontosságának. Voltaképpen mindennel egyetértek, nem tudok semmibe belekötni. Úgy gondolom, annak idején te is szerepet játszottál az őszinte kritikáid által abban, hogy a teljesen ösztönszerű verselésből ki tudtam mozdulni és a tudatosabb, jobban átgondolt és megszerkesztett írások felé vettem az irányt. Biztos vagyok benne, hogy ez a hozzáállásod másoknak is sokat segített. A versenyszellemet én is csak önmagunkhoz viszonyítva tudom értelmezni, de úgy gondolom, a fejlődés minden magára valamit is adó alkotó ember számára fontos igény, az élet minden területén. Én mondjuk nem akarok mindig a kemény, őszinte kritkikus szerepében tetszelegni, de áradozni sem. Ha tetszik egy írásmű, hagyok egy jelet, de részletesebb kritikát inkább csak akkor írok, ha valaki külön megkér erre. Nem mindenki fogadja jól a kritikát és azt sem szeretném, hogy valaki sértésnek vagy ítélkezésnek vegye.
Üdv. : Tamás.
Szia Tamás!
A hozzáállásom nem változott, illetve az idő tükrében még komolyabban veszem a véleményeket – akár írom, akár olvasom.
A versenyszellemhez tettem egy jelzőt: egészséges. Ez azt takarja, hogy nem törtetés és mások legyőzése a cél, hanem felnőni olyanokhoz, akiket példaképnek tartunk. Nem állítom, hogy teljesen fel lehet, de a közelítést kell kitűzni magunk elé. Ezen kívül egyéni fejlődésünk a mérce, mindig picivel feljebb. Ez nem kötelező, saját szemszögemből írtam le, saját tapasztalataim alapján, tehát szubjektív véleményem, de nekem továbbra is ez a célom.
Örülök, hogy visszajeleztél arról, hogy számított valamit neked, amiket megfogalmaztam a műveid alatt. Ez megerősít abban, hogy szükség van szabad véleménynyilvánításra. Ma is volt egy ilyen esetem, engem felemelt, hogy látható eredménye lett.
Köszönöm, hogy gondolatokat hagytál itt.
Boldog új évet kívánok neked!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A jó kritika célja a dialógus. Legalábbis ennek kellene lennie. A megértés az alapja a megítélésnek, de én úgy látom, hogy sokszor már a megértés is akadályoztatott /vagy az alkotó részéről, vagy az olvasó részéről/. Egy irodalmi műnél nincsen objektív nézőpont, mindenki a saját szemszögéből mond ítéletet róla.
Vagy nem mond, mert esetleg úgy érzi, hogy nem érdemes. Én annyira nem hiszek az "építő kritikában", a nyúl csak nyúl tud lenni, hiába mondják neki, hogy legyen oroszlán.
Judit
Szia Judit!
Én hiszek az építő kritikákban, saját példámból veszem ezt a hitet.
A Gyökerek hirtelen felindulásból született, amikor megtámadtak azért, mert őszinte véleményt írtam valakihez. Ráadásul nem a szerző esett nekem, hanem a kedvelői, illetve olyan, akinek szúrja a szemét, hogy van véleményem, és azt szeretem leírni. Nem itt történt, hanem ama hatalmas közösségi oldalon.
Nem szeretem, ha kifiguráznak azért, mert komolyan veszem az irodalmat. Senkihez nem szoktam ártó szándékkal közeledni, mindig díszdobozba csomagolom a mondandóm, selyemszalaggal átkötve.
Amit megfogalmaztam, természetesen szubjektív vélemény, sokan egyetértettek velem, akadt olyan is, aki nem. Épp ebben rejlik a véleménynyilvánítás szabadsága.
Továbbra is fontosnak tartom, hogy mindenki legyen tisztában önmagával – én -is -, ezért szívesen fogadom a kritikákat.
Köszönöm, hogy elgondolkodtál a Gyökereken.
Szeretettel: Kankalin
Szia Judit!
Én hiszek az építő kritikákban, saját példámból veszem ezt a hitet.
A Gyökerek hirtelen felindulásból született, amikor megtámadtak azért, mert őszinte véleményt írtam valakihez. Ráadásul nem a szerző esett nekem, hanem a kedvelői, illetve olyan, akinek szúrja a szemét, hogy van véleményem, és azt szeretem leírni. Nem itt történt, hanem ama hatalmas közösségi oldalon.
Nem szeretem, ha kifiguráznak azért, mert komolyan veszem az irodalmat. Senkihez nem szoktam ártó szándékkal közeledni, mindig díszdobozba csomagolom a mondandóm, selyemszalaggal átkötve.
Amit megfogalmaztam, természetesen szubjektív vélemény, sokan egyetértettek velem, akadt olyan is, aki nem. Épp ebben rejlik a véleménynyilvánítás szabadsága.
Továbbra is fontosnak tartom, hogy mindenki legyen tisztában önmagával – én -is -, ezért szívesen fogadom a kritikákat.
Köszönöm, hogy elgondolkodtál a Gyökereken.
Szeretettel: Kankalin