A háborúk, melyekből egyet sem éltem át, mégis jelen volt egész életemben. Nem volt év, hogy világban valahol ne dúlt volna. Szörnyű képeit, ijesztő híreit nem kerülhettem el. A pénz, a hatalom, a javak birtoklása öldöklővé teszi az embert, nem néz semmit, sem ártatlant, sem gyermeket, sem tehetetlen öreget. Öl, ha érdeke úgy kívánja. Olajért, vízért, földért, hitért, hatalomért, megtorlásért, az igazság nevében, a hit nevében romboltak és gyilkoltak már ezreket. Nincs ennek a szegény világnak olyan éve, hogy valahol ne ropogjanak fegyverek.
Álmodok egy békés jövőről, dolgos és csendes világról, ahol a hatalom gőgje ismeretlen fogalom, a szeretet a legfőbb fegyver. Ahol a harácsoló, profit orientált, globalizált fogyasztói társadalmak ideje már lejárt. Egy békés világot remélek, ahol a fenntartható fejlődés nem zsigereli ki a Földet, és az unokáink számára megőrzött jó környezet szent cél lesz. Ahol az ember embernek többé nem farkasa, de példát véve a farkasról, aki csak akkor öl ha éhes, nem gyűjtögetünk javakat pazarló módon.
Félek, hogy mindez csak illúzió, egy idealista vénasszony képzelgése, ostoba lázálma. Az ember nem változik, csak a világ körülötte, ilyenek vagyunk, amíg élünk háborúzunk, és eljön az idő, amikor egy falat ételért, egy korty vízért ölni fogunk.
4 hozzászólás
Kedves Ibolya!
Kívánom, hogy teljesüljön: "Álmodok egy békés jövőről, dolgos és csendes világról, ahol a hatalom gőgje ismeretlen fogalom, a szeretet a legfőbb fegyver." – Úgy legyen!
S felejtsük el, azt a régimódi szemléletet, hogy: "Az ember nem változik, csak a világ körülötte, ilyenek vagyunk, amíg élünk háborúzunk, és eljön az idő, amikor egy falat ételért, egy korty vízért ölni fogunk."
Azért kell elfelejteni, és soha többé háborút ne legyen szabad kezdeményezni, mert az csak borzalmat jelent, szenvedést, halált, s minden szépet, amit ember alkotott, annak elpusztítását okozza!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata szinte látom a szomorú jövőt, az igaz, hogy nem a közeljövő, de ha 9 milliárd fölé szaporodik a Föld lakossága, a talpunk alól kifogy az energia, a Föld eltartó képessége lecsökken a szennyezések miatt, akkor már semmi jóra nem számíthat az emberiség, ölni fog a vízért is.
Az ivóvíz valóban elképesztő gyorsasággal fogy, s a minőségről még nem is beszéltünk.
Attól tartok, kedves Ibolya, hogy valóban csak illúzió, amit itt fenn a háborúkról írtál. Sajnos.
Édesapán harcolt az orosz fronton. Rémtörténeteket mesélt. Egész életében rettegett a háborútól, s attól kezdve magam is gyűlöltem, habár, hál' Istennek nem ismertem. Bár igaz, engem is megcsapott a háború szele. 90-ben települtem át a családommal Újvidékről.
Úgyhogy tudom, hogy mi az, eléggé tudom, ahhoz, hogy azt mondjam, nem szabadna többé megtörténnie. És mégis, mindig újra és újra kirobbantják a Föld valamely pontján. Pedig a háborúnak csak vesztesei vannak, mikor tanulják már meg azok, akik háborúkba kényszerítik az emberiséget? Engem is nagyon, de nagyon elkeserít.
Ida
Mindig volt, mindig lesz miért harcolni, míg világ a világ. Ha újrateremtenék az emberiséget, csak akkor lehetne (esetleg) álmodozni szebb, békés jövőről.
Üdv: Tibor