Mostanában egyre többet hangoztatják, hogy nagyon sok szakember megy ki külföldre dolgozni hosszabb-rövidebb időre akár véglegesen is elhagyva hazánkat. Akkor hogy lehet az, bár valószínű én rossz ,,statisztikus" vagyok mégis egyre több fiatalt látok bármerre megyek szép hazánkban közelemben és a környezetemben is felelős és vezető beosztásban éppen úgy, mint beosztottként. Frissek, vidámak, pontosak, kedvesek, megkockázhatom ,,szerethetők " is. Jó látni, hogy az életben egyre több fiatal munkaerő van. Sokszor az idősebbekkel jobban bánnak, udvariasabbak, mint a középkorosztály. Pedig nekik is ugyanolyan nehéz az életük, ugyanúgy meg kell küzdeniük a mindennapi gondokkal, legalábbis legtöbbjüknek. Ezen kívül Ők még a családalapítás, a ,,fészekrakás" kezdetén vannak és amint tudjuk, minden kezdet nehéz és van olyan az életben sokszor, hogy a későbbiek még nehezebbek. Azt is kijelenthetem, hogy igen sokszor az idősebb korosztályok tanulhatnak a fiatalabbaktól, akik sok esetben mintha nem is a középkorosztály utódai lennének. Lehet, hogy mire valaki (nem mindenki!) eléri a középkort, ,,leveti" a fiatalság jó szokásait? Remélem, hogy nem, mert nem akarok általánosítani, csak tényként írtam le a fenti megállapításaimat. Többször utazom tömegközlekedéssel két bottal közlekedő rokkantnyugdíjasként és előfordult már nem is egyszer, hogy nem a fiatal volt az, aki miután meglátott engem két bottal nehezen állni és hirtelen elfordítva a fejét ,,elkezdte érdekelni", hogy vajon mit is lát a jármű melletti utcán, vagy hirtelen elkezdte volna olvasni az újságját, könyvét engem ,,nem észrevéve". Biztos igen sokszor a fiatal is lehetett legalább annyira fáradt, esetleg kimerült, mint az idősebb, ugrott fel és adta át nekem a helyét, segített nekem fel- és leszállni. De ugyanezt az üdeséget érzem mindenütt, ahová mennem kell és ahol a fiatalok is kiszolgálnak, fogadnak engem az ügyfelet, a vásárlót, az utast stb. Hangsúlyozom még egyszer, ez a jelenség nem általános, nem elítélő akar lenni az idősebb korosztály vonatkozásában, nem ez a szándékom, ezt nem szabad, de ezeket is észre kell venni, hanem büszkén jelenthetem ki: remek fiataljaink vannak és ez nagy érdem, a mi érdemünk!
2 hozzászólás
Én is egyezek azzal, hogy Hajrá fiatalok! Sok helyen találkozhatunk értelmes, rendes fiatallal, de sajnos, ez nem általános, mert többen vannak, akik nem tudnak elhelyezkedni, mert kevés hely áll rendelkezésre. De reménykedjünk, hogy ez is megoldódik.
Írásodban említést tettél arról, hogy járműveken nem adják át a helyüket. Én is tanúja voltam sokszor, mert Budapesten – amíg tehettem – gyakran utaztam buszon, metrón. És hányszor voltam tanúja annak, hogy nem csak idősebbeknek, hanem még másállapotban lévő nőket látva is inkább fiatal, inkább tini-korú gyerekek rögtön kinéztek az ablakon, vagy a kezükben lévő kűtyűket bámulták szorgalmasan, mintha nem vennék észre…
Nos, egy ilyen alkalommal, hazaérve leültem és versben írtam le a tapasztalataimat. Ide is feltettem 2008-ban, a címe: Ilyen az élet (három nemzedék), vicces vers, nem bántó a fiatalokra nézve sem. Ajánlom, olvasd el, nem fogod megbánni.
Szeretettel olvastam a jegyzeted: Kata
Érdeklődéssel olvastam jegyzeted.Jó, hogy megírtad a véleményed a fiatalokról.
Ágnes