Hát hiába, bizony öregszem, morfondírozok magamban. A fiatalok beszélgetéséhez már hozzá sem tudok szólni. Ez mégsem járja, duzzogok tovább, haladni kell a korral, ne üljek itt mint a sült hal.
Ebédelünk, a két ifjú felnőtt gyermekem és én. A férjem valahol úton van, így hát hárman vagyunk az asztalnál. Evés közben a két gyerekből folyik a szó. Zenéről, énekesekről, dalokról… Csak úgy röpködnek az ilyen-olyan angol nevek, dalcímek. Olykor-olykor feltűnik egy ismerős név, mint Whitney Houston, de többnyire olyanok, amiket életemben először hallok. Nézem, hallgatom őket. No ne,csak nem hagyom magam? Hát persze, hogy nem! Máris azon agyalok, hogy járjak túl az eszükön. Kutatok az emlékezetemben, s összeillesztek egy angol kereszt- és vezetéknevet.
– És mit szóltok Steven Mckenziehez? Mert én nagyon bírom! – mondom csak úgy két falat között, félvállról. Hirtelen csend lett. Összenéznek. Látom, nem tudják, komolyan vegyenek-e…
Eszem tovább, s mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, kérdezem.
– No mi van, nem ismeritek?
– Hááát… dehogyne`…ja, ja, jó, jó… – ilyen vegyes a reakció, látom az arcukon a tanácstalanságot, s folytatódik az előbb beállt hirtelen csend. Hehehe, most jól átvertelek benneteket!
Ahogy befejeztük az ebédet, gyorsan eltűnnek, egyiket az egyik ajtó, másikat a másik nyeli el. Hihihi, még mindig kuncogok magamban, tudom, hogy most ott ülnek a gép előtt s vadul keresgélnek. Neki állok a romeltakarításnak…
A fiammal futok össze először az előszobában.
– Mi tetszik neked annyira azon a Steven Mckenzien? – kérdezi, de már a lányom szobájának ajtaja is nyílik, s én most ott állok két tűz között.
– Csak nem találtatok?… és még zenész is?… – kérdem hirtelen megszeppenve. Azonnal rájönnek a turpisságra, hogy csak átvertem őket.
– Ja, hogy blöff volt? – kuncognak – Valami harmadrangú zenészecske, azért nem értettem mit eszel rajta? – Akkorra már mindhárman dőltünk a nevetéstől.
Eltelt néhány év azóta, de előfordul gyakran hogy ebéd közben valakinek beugrik Steven Mckenzie.
Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen gyakori vendég lesz nálunk az az általam kreált, mégis „létező” személy. Csak a férjem nem érti, hogy min röhögünk. Első alkalommal a gyerekek, egymás szavába vágva, röhögve próbálták elmesélni neki, de vajmi keveset értett belőle. Így, most már, elégedetten hátradőlve, rajta kuncogok. Hááát, haladni kell a korral! Ha elolvassa a jegyzetemet, akkor ő is megtudhatja, ki is valójában, az a gyakran emlegetett idegen nálunk.
36 hozzászólás
Ez aranyos, megmosolyogtató történet. Igazán jól megírtad, gratulálok.
Szeretettel: Klári
Köszönöm, kedves Klári.
Örülök, ha megnevettettelek.
Szeretettel
Ida
Ezzel mindannyian megbirkózunk, és haladni kell a korral, nincs mese. 🙂
Szeretettel:Marietta
Birkózunk Mariettám, birkózunk, míg bírjuk szusszal.:)
Köszönöm Neked, hogy olvastad.
Szeretettel
Ida
Kedves történet.
Szeretettel gratulálok, Judit
Köszönöm a figyelmed, kedves Judit.
Szeretettel
Ida
Ez tetszett kedves Ida. Látom, Neked nem is olyan nehéz haladni a korral. Én sokszor már annak is örülnék, ha közvetlenül a kor után tudnék haladni.
Szeretettel:
Millali
Köszönöm, kedves Millali.
Igyekszem, ahogyan mindannyian tesszük.
Szeretettel
Ida
Látod, Ida, azt is tudtad, amit nem tudtál. Egyszerűen a kor előtt haladsz.:)))) Hát erre valók az anyukák, ahogy a fiaim szokták mondani. :))
Tetszett nekem ez a csakazértismegmutatom… 🙂
pipacs 🙂
"Hát, erre valók az anyukák…" mondod, kedves Pipacs. Milyen igazad van, valójában jobban sült el a dolog, mint gondoltam volna, hiszen évek óta derülünk rajta, s valahogy a gyerekek is olyan élvezettel mesélik még mindig, ha felidézik a jelenetet.
Köszönöm elismerő soraid.
Szeretettel
Ida
Mosolyogva olvastam ,nagyon tetszett kedves Ida !
Hát igen : "előbb" jársz, mint mi 🙂
Szeretettel: Susanne
Kedves Susanne!
Örülök, hogy megnevettettelek.
Hát igen, igyekszem.:)))
Köszönöm figyelmedet!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Milyen cseles voltál! 🙂
Én már jó régen lemaradtam a "kortól", még csak kis süldő fiúk voltak a fiaim, és már nem értettem miről beszélnek a számítógépekkel, programokkal, játékokkal kapcsolatban.
Azóta még visszafejlődtem, mert már azt sem értem sokszor, hogy mi az a kütyű, amit el akarnak adni nekem a reklámok. Nem nagy baj, mert ha nem értem, hogy mi az, akkor nagy valószínűséggel nincs is rá szükségem! 😀
A zenében a rapig el sem jutottam, már a heavy metal is sok volt érzékeny füleimnek, a rapperek ritmikus kántálásától meg világgá tudok futni, így aztán nem haladok én sem a korral, inkább futok előle jó messzire! 😀
Judit
Kedves Judit!
Azt hiszem, nagyon szerencsés voltam a gyerekeimmel. Maguk sem tűrték a havy matalt, a kemény rockot, rappet, úgyhogy ezt nem kellett elviselnem a szobájukból kihallatszva. Általában jó zenét hallgattak, de hát akkor sem tudtam követni, nekem más dolgom is volt.:)
Ez a jelenet után, születésnapra, karácsonyra, mindig kaptam tőlük egy CD-t, amit maguk válogattak össze a számomra. Mondhatom, hogy remek zene volt, alig akadt köztük, ami nekem nem tetszett. Ma már ritkán hallgatom ezeket, többnyire komolyzenét hallgatok.
Azt mondod cseles voltam?… Hááát, igyekszik az ember.:)))
Ida
Kedves Ida! Ügyesen kivédted a fiatalok "támadását"! Igy kell! nehogy hagyd magad lenyomni! Üdvözlettel: én
Köszönöm, kedves Bödön.
Igyekszem.:))
Üdvözlettel!
Ida
Kedves Ida!
Aranyos történet, nagyon tetszett!
Szeretettel olvastalak:dreamer
Köszönöm, kedves dreamer.
Örültem a véleményednek.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Érdemes volt idetévednem. Cseleden jót mosolyogtam. Tetszett.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm, kedves Ica.
Örülök, hogy mosolyt fakasztottam.:)
Szeretettel
Ida
Ida, én azzal szoktam meglepni az "ifjúságot" amikor rákérdezek, hogy vajh tudják-e, hogy az adott "feldolgozást" ki énekelte eredetileg? Lőn ám nagy csodálkozás…
Ja, igen, az is egy remek ötlet, Szusi.
Kinek mi jut elsőre eszébe.:) Köszi.
Ida
Szerencsés vagy, ha csak ilyen ártatlan cselecskéket kell bevess kedves Ida. Ha te tudnád, amit bizonyára nem tudsz a férfias cselekről! Szeretettel üdvözöllek: István
Hm, hát megtudom, ha írsz róla, milyenek a férfias cselek.
Örülök, hogy itt jártál.
Szeretettel
Ida
Szia!
Tetszik a történeted.
Szeretettel: Eszti
Örülök, kedves Eszti.
Köszönöm szépen.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Nagyon jó az írásod. Azért neked könnyű, a gyerekeidről van szó, de képzeld ez ezt a szituációt felnőtt unokákkal.Még csak az a mosolyt fakasztó amit mi produkálunk néha, de ez a csel jó ötlet.
szeretettel üdv:Vali
Kedves Vali!
Örülök, hogy tetszett. Köszönöm, hogy olvastad.
Nincs kedved megörvendeztetni bennünket valami hasonló szituációval az unokákkal?
Hadd derüljünk mi is!
Köszönettel
Ida
Kedves Ida!
Jót nevettem a csalafintaságodon!…Haladni kell a korral valóban!..:)
Remek, olvasmányos, humoros írás! Gratulálok!
Lyza
Kedves Lyza!
Örülök, hogy tetszik.
Köszönöm a figyelmed!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Bizony, bizony, haladni a korral. Én sem akartam lemaradni, hiszen nyugdíjasként kezdtem az írógépről a számítógépre áttérni. S bizonyos, hogy nem ugyanaz a kettő, "némi különbség" van köztük. De azt mondhatom, hogy több mint 10 évi használat után is nehézkesebb nekem az interneten bóklászni, mint a fiataloknk, akik ott mindent megtalálnak, talán azt is, amit nem kellene. Most? Beleszületnek.
Nos, a divatos zenéjük nekem nem tetszenek, azt bevallom. Inkább a 60-70-es évek slágereit dúdolom, és hallgatnám szívesen, de mindenütt csak a most "menő" dallamok szállnak… Hiába, változik, nagyon sokat változott a világ.
Jó történettel szogáltál nekünk. Seretem olvasni az írásaidat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Valóban iszonyú gyorsasággal változik a világ, a fiatalok beleszületnek, mi meg nehezen tudjuk őket követni. Talán lassítani kellene…
Köszönöm, hogy itt jártál, örülök, hogy tetszett ez a kis epizód.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
CSODA JÓ!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszönöm, kedves Sailor.
Neked is szép napot!
Szeretettel
Ida
Kedvesen humoros írás. Bizony-bizony le maradtunk egy kicsit a fiataloktól. Hiába, fejlődik a világ.
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm soraid, kedves Ica.
Szeretettel
Ida