II.rész
Háromszék vármegye
Ebben a megyében Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely, volt e két legjelentősebb város, amely a XIX-XX. századfordulon a legjelentősebb iparral rendelkezett. Kézdivásárhely kézműipara már az az 1848-as szabadságharc idején jelentős szerepet töltött be, mert ítt készültek a híres Gábor
Áron ágyúk, amelyek a szabadságharc idején mindenütt ott voltak az Erdély területén vívott csatákban Kököstől Segesvárig. A kereskedelmi tevékenység is jelentős volt Romániával egészen a vámháború kitöréséig, amely csökkentette a kivitt áruk mennyiségét és ezáltal tönkretette a két város fejlett kézművességét és ipari egységeit. Innen is a legjobb mesterek szétszéledtek, legtöbben Romániába költöztek át. Ebben az időben Sepsiszentgyörgyön már két nagyobb gyár működött egy dohánygyár és az első székely textilipari üzem. Ezeken kívül kisebb üzemek alakultak, mint az első kalapkészítő gyár, az ásványvízeket palackozó üzemek, és a rostos ipari növényeket feldolgozó mühelyek. Valamint egy gyapjútfeldolgozó gyár, amely gyapjúposztót készített főleg a helyi szükségletek kieglégítésére.Sepszintgyörgyön gőzfürdő is működött és tervben volt egy faszeg és görlécgyár felépítése. Kézműiparosok sürgetik a szakmai szövetkeztek megszervezését, amelyek megkönnyítették volna a nyersanyag beszerzését, az állami rendelések elnyerését, a kontárkodás megszüntetését, a gépek beszerzését, az osztrák ipar mértéktelen konkurenciájának szabályozását. Az osztrák konkurencia káros hatásainak demonstrálására, elég, ha megemlítjük, hogy Bodokon igen jóminőségű cserépkályhákat készít egy Gyulai Károly mesterember, mégis sokkal drágábban Csehországból hoznak be cserépkáhyákat, ezáltal tönkretették a helyi cserépkályha termelést. Ebben az időben Háromszéken altalajkincseket is bányásztak. Ha a megye nyersanyag bázisát vizsgáljuk megtudjuk, hogy Torja és Bereck határában festékföldet, Sósmezőn gipszet termeltek ki, a megye más részein szenet sőt köolajat is találtak. A kézműiparban a legfontosabb helyet a fafeldolgozás foglalta el, mivel Háromszék vármegye igen nagy kiterjedésű erdőkkel rendelkezett, ahol a gáterek sokasága vágta a bútor készítéshez szükséges deszkát. A krónika megőrizte, hogy egy Czimbalmas Ferenc nevű műasztalos termékeivel Párizsba is eljutott, ahol díjat nyert és olyan hírnevet, hogy utána még Afrikából és Algírból is kapott megrendeléseket. A korabeli iparkamarai véleményezése megállapította, hogy kivánatos lenne, ha Czimbalmas Ferenc gépeket kapna, nővelné a bedolgozó mesterek és inasok számát, ami által a termelést jelentősen lehetne fokozni. De sajnos éppen abban időszakban az ipari konjunktúra nem kedvezett a fejlesztésnek.Több iparos, szabó, szűcs, csizmadia, lakatos, bádogos, kovács, fazakas virágzása megszünt, a beszükült piacokon nem volt akiknek eladni a termékeket és tönkrementek. A kézműipar pangása elvándorolásra kényszeríti a képzett munkaerőt. A városok és a falvak elszegénydése tovább fokozódik, ami elszomorító, tragikus gazdasági, szocális helyeztet terement az egész megyében. A XX.ik századelőn egy iparkamarai küldöttség látogatta meg Gelence és Haraly községeket, Az erdemény még az iparkamarai küldöttség tagjait is megrázta, üres lakások, bedeszkázott abalakok, a háziipar telejes tönkremenése, szegénység, éhség fogadta a diszes küldöttséget. Az iparkamara a háziipari szövetkezetek létesítésében látja megoldást, de hiába volt minden, az intézkedéssel elkéstek, a Háromszék vármegyében megtelepedett szegénységen már segíteni nem tudtak.