Hat csokor virág

Szombat.Magyarkanizsa.Bemutató. 16:00 óra . Félúton Szabadka és Magyarkanizsa között,csörög a telefon – érkezik a kérés : szerezzek 6 virágcsokrot mert Magyarkanizsán már nincs nyitva virágüzlet.Nem fordulok vissza .Valahogy nem tartom ésszerűnek.
Megérkezek Magyarkanizsára – virágcsokrok nélkül,a szervező akinek a feladata lett volna beszerezni a csokrokat délelőtt ideges…teszem a dolgom,beállítok a kezdéshez mindent ahogyan kell,csörög a telefon – rögtön menjek vissza Szabadkára és vegyek 6 csokor virágot,legyen benne rózsa okvetlenül és még valami szép virágok-férjen bele 1200 dinárba (10 euró) az összes….
Első pillanatban sötétbe borul az agyam,elhagyja a számat egy két szalonképtelen mondat.
Majd eszembe jut,hogy segítséget kérjek a helyi kollégától,kérdésemre,hogy tud – e olyan virágüzletet ahol a tulajdonos az üzletnél lakik – nemleges választ kapok villámgyorsan.
Megpróbálom felhívni régi ismerősöm aki Magyarkanizsán él – nincs meg a telefon száma az új telefon kártyámon….Kilátástalan helyzet.
Leülök és végre megteszem azt amit már jó fél órával ezelőtt kellett volna – nagy levegőt veszek és megkérem a Teremtőt,égi és földi segítőimet vezessenek,segítsenek megoldani a helyzetet.
„ A Marika néni a Tulipán utcában” hallom a magasból,először összerezzenek,majd észreveszem a kollégát aki az első emeleti ablakból szól hozzám: „ A Marika néni a Tulipán utcában a piacnál,ő jutott eszembe”.
Megköszönöm és elindulok megkeresni a Tulipán utcát a piacnál.Rövid útba igazítás után ott állok a Tulipán utca 41 előtt.Flora virágüzlet,tulajdonos Raffai Mária, Tulipán utca 41.Zárva. A szombati munka idő : 8,00-12,00.
Öt óra körül van ,jócskán túl vagyunk a nyitva tartási időn .Becsöngetek az üzlet melletti házhoz.Kisvártatva (nekem hosszú percek voltak) kinyílik az ajtó ,egy kedves mosolygós hölgy áll velem szemben hálóköntösben.
Elmondom miért is szakítottam félbe a délutáni pihenőjét … , ő csak mosolyog és elnézést kér ,hogy megvárakoztat,de fel kell öltöznie,hogy kinyithassa az üzletet.Épp most pihent le nemrég,talán el is szunnyadt egy kicsit azért nem nyitott ajtót rögvest amikor megszólalt a csengő.
Hálát adok a segítőimnek,hogy Marika nénihez vezettek.Néhány perc és nyílik az üzlet ajtaja,belépek és érzem,hogy ez a hely nem csupán egy virágüzlet – ez a hely valami egészen csodálatos harmóniát áraszt,nyugalmat és kedvességet – és ez nem kizárólag a sok-sok gyönyörű virágnak köszönhető.Nem lepődnék meg ha törpéket és tündéreket pillantanék meg a virágok között.
Elmondom a kérést,Marika néni a sokvirágú rózsát ajánlja ami magában is kis csokor hatását kelti, és csak egy kicsit lépi túl a fizetendő összeg a meghatározottat.Gondosan kiválogatja a vázából a legszebb szálakat,olyanokat amik még pár nap múlva is új rózsa virágokkal lepik meg a megajándékozottat.Arra kér meséljek egy pár szót a hölgyekről akiknek készíti a csokrokat,a darabról aminek a bemutatójára készülünk.
Készülnek a csokrok,közben kellemesen elbeszélgetünk mintha már száz éve ismernénk egymást és tíz perce váltunk volna csak el a mostani találkozás előtt.Őszintén,természetesen a a teremtőről,gondviselésről a nemlétező véletlenekről,kézművességről,emberekről.Kiszélesedett a virágüzlet körülöttünk volt az egész világ egyetem,tökéletes harmóniában és virág illattal fűszerezve.Lassan az utolsó csokorra került a sor és én szerettem volna ha még sokáig tart az elkészítése,hiszen annyi minderről nem beszélgettünk még.Marika néni egy kartondobozba helyezte a kis csokrokat,gondosan ügyelve arra,hogy ne sérülhessenek a szállítás alatt.
A kérdésemre,hogy mennyivel tartozom,egy mosoly kíséretében annyi volt a válasz,hogy nagyon örül,hogy segíthetett és hogy ezekkel a csokrokkal szeretné támogatni a kultúrát amennyiben nem vesszük tolakodásnak a részéről.
Nem tudtam megszólalni.Álltam némán és könnyek szökkentek a szemembe,majd összeszedtem magam és kipréseltem egy „ hálásan köszönjük”-öt.
Kilépve a csodák birodalmából a magyarkanizsai estébe végtelenül hálás voltam,hogy találkozhattam Marika nénivel,megtapasztalhattam általa ismételten az emberi jóság és a szeretet áramlását,hatalmát.Remélem még sok – sok éven át világít kaotikus világunk sötétjében a magyarkanizsai lámpás a Tulipán utcában,szórva fényét és elültetve a fény magvait az emberek szívében,hogy tovább vigyék azt mindenhová amerre járnak a nagyvilágban.