A csúcstechnika lassan-lassan beköltözik az otthonainkba. Az elektronikai ipar hihetetlen fejlődése talán már nyomon sem követhető. Ma már a van olyan hűtőszekrény, melyben televízió van, házainkat mesterséges intelligenciával ruházhatjuk fel ( időre bekapcsolódó fűtés, világítás, redőnyök le és felhúzása, betörésvédelem stb,stb.) valamint megjelentek a plazma, LCD és projektoros televíziók, melyeknek az ára szerintem elterjedésükkel párhuzamos zuhanórepülésben van.
Igen ám, de ez a zuhanórepülés, valamint az új iránti emberi igény nagyon csalóka. Miért mondom ezt? Azért mert a technológia, melyekkel ezek a képernyők készülnek még igen sérülékeny. Az LCD televíziók pixelhibákkal küszködnek, majd 4-8000 óra elteltével élességüket vesztik. A projektoros televíziókban lévő lámpa szintén 6-8000 órára méretezett, tehát durván két-három év alatt tönkre is megy.
Az egyik kollégám most szenved egy kétbetűs multicéggel. Nagyon nehézkesen halad a lámpa fődarabbá nyilvánítása (mely gyakorlatilag nem is lehet más, mert ettől lesz kép)melynek a cseréje 120 000 Ft körül van és csak egy hozzá kapcsolódó alkatrésszel együtt lehet cserélni. Hiába a két év garancia, no és a ráadás egy év szavatosság egy hónapja húzódik az ügy.
Az alkatrész gyakorlatilag azt bírja, amire méretezték, hiszen ebből az akcióban vásárolt készülékből még három kollégám vásárolt, és ők is ugyan ebben a szituációba vannak.
Egy rokonunk TV szerelő. Szerinte még legalább három év mire ezek a ma még rövidke élettartamú alkatrészek kiforrják magukat és egy megbízhatóan, a mai képcsövekhez hasonló időtartamban szolgálnak minket.
Én addig biztos meghagyom a régi képcsöves készülékemet, és kuncogok magamban a türelmetleneken, bár az igaz, ha ők nem lennének, nem csökkenne ilyen drasztikusan az ára ezeknek a televízióknak.
4 hozzászólás
Ha elromlik, lehet újat venni. Számtechben ez már csak így van, ígyen volt, és így is lesz. Fogyasztói társadalom 😀 De amúgy meg mire tönkremegy, az a model már úgyis csak a tizedét éri a korábbi vételárnak, egy ugyanolyannal akkor már többnyire nem nagy dolog lecserélni.
Amúgy meg kb az egy éves technológiák azok, amiket érdemes megvenni, mert jók ár/érték arányban. Leendő munkámból kifolyólag van, hogy napi 20 órát szgép előtt ülök, mindenképp kellett a folyadékkristályos, ráadásul korábban CRT-m volt, és nagyon kényes voltam a minőségre – fél éve vettünk 90 ezerért egy akkor egy éves technológiájú Samsung 17″ LCD-t. Az az ismertetőjegye, hogy a maga idejében még hónapokig csúcstermék volt (ez fontos minden terméknél, ennél alább nem is szabad adni, mindig jól utána kell érdeklődni a hozzáértőktől), aztán rohamosan csökkenni kezdet az ára. Még jó, mert ez az első olyan monitortípus, ami gyakorlatilag mindenre jó, amire egy CRT is. A képe gyönyörű, a kontrasztja hatalmas, a fekete fekete (!) és a színátmenetek tökéletesek. Ha ez még romolni fog, még akkor is rég jobb lesz az átlagLCD-nél. 😀 De ha mégis valami végzetes hiba miatt új kell, addigra már nem is lesz 90K, amire fél évig gyűjtögetni kell 😀
A készülékek sok meghibásodása többnyire a verseny miatt van. A régebbi, rosszabbul sikerült vagy el nem adott alkatrészeket gyakran beépítik új modellnevek alá, és vannak reklámmodelek, amiben minden a lehető legtökéletesebb, ezek csinálják a hírnevet a cégeknek – de amíg nincs tapasztalat róla, addig rizikó megvenni.
Tanulság: erre valóak a műszaki fórumok, hogy utánakérdezzünk az érintettektől.
Én úgy gondolom nem elsősorban a számítógép monitorokon van a hangsúly, melyeket kis túlzással már az ember után dobnak. Én a helyenként több százezer forintos televíziókra gondoltam a cikkem megírásakor. Sehol, de sehol nem reklámozzák, hogy 5-6-8 ezer óra üzemidő után generálozni kell a készüléket!
Igen, TV-knél már más lehet a helyzet – nem tudom, nekünk még képcsöves van, bár igaz, pár éve azt 120 körül vettük 🙂
Hát ez az!