Higgy nekem!

Sokadjára foglalkoztat ez a kérdés, amire még a mai napig nem kaptam választ. Ha az emberek szeretik egymást, akkor nem az a legfőbb, hogy mindent, hangsúlyozom, mindent megtegyenek a szerelmük fenntartásáért? Én személy szerint küzdő típus vagyok, mindent megteszek egy dolog helyrehozásáért, ha valamit elrontok. Ha másnak sikerül valami, akkor én is megpróbálom, és kitartással elérem azt, lehet, hogy többször próbálkozom, hosszabb időközönként, mint más, de elérem.
Miben különbözik ez? Alkalmazkodni kell, na és? Egy idő után ez már természetessé válik. Ismerem az órákra kiható veszekedések kellemetlen érzését. Igen, tudom mi a vita fogalma, tudom, mit kell átélni egy párkapcsolat alatt, de ez mind-mind gyönyörű. Gondoljunk bele egy kicsit jobban. Felkelni valamiért, vagy valaki mellett, leírhatatlan. Mikor úgy érezzük, van miért áldozatot hozni.
Miért? Miért akarunk ennek mindig véget vetni? Ne keressünk kifogásokat.
Emberek vagyunk és talán ez a legnagyobb akadály. Néha észre sem vesszük, hogy mindaz, aki az utunkba állt, mi voltunk. Saját magunkat kellett volna figyelmeztetni nem pedig utólag sírni. Sajnálom, hogy ezt mondom, de remélem, hogy ez mindenki számára egy építő kritika volt.