Mostanában sokat elmélkedem. Elmélkedem arról, hogy milyen tulajdonság, milyen cselekedet hat rombolóan az ember személyiségére, melyikkel hat rombolóan a környezetére.
A hiszékenységével vagy a hazugságával, hízelgésével árt-e többet? Áldozatnak vagy elkövetőnek kell lennünk mindenképpen, vagy van köztes állapot? Vajon igazat állítanak a szakirodalmi tézisek, amikor azt „szajkózzák”, hogy a személyiség fejlődésben nagy szerepe van a szocializációnak? Mindenképpen számít ki milyen ingerkörnyezetben nőtt fel. Mit látott mit tanult meg a felnőtté válásig.
A tanulás a szervezetben végbemenő minden olyan változás, amely tapasztalatszerzés, gyakorlás, ismétlés következtében megy végbe, és viselkedésváltozást eredményez. Ejtsünk néhány szót a látens tanulásról, amely észrevétlen, rejtett tanulást jelent. A tanulás eredménye nem mindig jelenik meg, csak a későbbi viselkedésből következtethetünk erre.
A hazugságot, hízelgést is tanulással sajátítja el az ember.
Hazugság a másik személy szándékos becsapása, félrevezetése, megkárosítása valótlan állítás által. A hazudozó célja az előnyhöz jutás, vagy a büntetés, a káros következmény elkerülése.
Tehetséges hazudozó hazugságainak legfontosabb jellemzői Popper Péter szerint
1. mozgékony, szélsőséges variációkat is számba vevő képzelet
2. gyors szempontváltás
3. problémaérzékenység
4. fejlett empátiás készség
5. önszuggesztió
6. meggyőző kommunikációs készség
7. némi valóság, amely köré építkezik
8. érdekes, meglepő elem
9. naturalisztikus és aprólékosan kidolgozott
A hízelgés leplezett interakciós stratégia, olyan személy viselkedése, aki a vonzalom keletkezésének pszichológiai törvényszerűségeit ismeri, és azokat szándékosan alkalmazza. Befolyásolási kísérlet, amelynek következtében a befolyásoló személy vonzereje a másik szemében megnövekszik.
A hiszékeny személy csapdába kerül és ott vergődik, mert elhiszi mások hazugságait, hízelkedését. Áldozat válik belőle. Vajon a végtelenségig „tetszelegni” kényszerül az áldozat szerepében? És az elkövető majd minden éjjel nyugodtan álomra hajthatja a fejét? Nem, semmi esetre sem, hiszen egyszer minden gaztettre fény derül, és akkor az elkövető elnyeri méltó büntetését. Így számomra többé nem kérdéses, hogy inkább legyek áldozat, mint elkövető !
„JÓL CSAK SZÍVÉVEL LÁT az EMBER!”
13 hozzászólás
"Jól csak szívével lát az ember!" – így van…
Nem hiszek az "áldozat" szerepkörben… gyakran az emberek nem látják, hogy akit áldozatnak gondolnak, az lelkileg milyen magasan áll… mert hogy a lélek az kívülről láthatatlan… ezért
Ölellek!
Ágnes köszönöm a "látogatásodat"!
Klasszikusokat vagy pontosan, vagy sehogy… „Jól csak a szívével lát az ember.”
Jó kis írás amúgy. a.
Köszönöm, javítottam.
Kedven Noémi!
"Jól csak a szívével lát az ember" De nagyon jól kell látni vele ahhoz, hogy ne válljunk áldozattá! S bizony nem is olyan egyszerű, hogy kiszürjük, hogy ki hazudik és ki hizeleg. Sajna, mindenki szívét be lehet csapni, nincs kivétel. Akinek jó szíve van és bátran nyit mások felé, többször válik áldozattá. Lehetne ezen órákig filozofálni. Elgondolkodni. De ha feltétel nélkül tudunk szeretni, akkor sosem fogjuk érezni az áldozattá válást. naezt jól megaszondtam… lehet bennem van a hiba?
Barátsággal Panka!
Szó sincs erről, kedves Panka! Nem hinném, hogy benned lenne a hiba, köszönöm, hogy nálam jártál.
Barátsággal: Noémi
Kedves Noémi!
Jól, tudományos adatokkal alátámastva írtál a témáról. Sajnos, nagyon sokan vannak, akik megtévesztéssel, szép szavakkal tévesztik meg "áldozataikat", akik nem ismerik fel időben azt, hogy becsapják őket. S amikor már felismerik, gyakran késő. Főleg olyanok esnek áldozatul, akik otthon úgy nevelkedtek, hogy az adott szó az szent, s nem szabad hazudni. Aztán nem veszik észre, amikor olyanokkal kerülnek ismeretségbe, akiknek egészen más véleményük van erről, s így esnek csapdába.
Erről nekem is vannak közeli tapasztalataim, de ara itt kitérni hosszú lenne.
Örülök, hogy elolvastam a cikkedet.
Szeretettel: Kata
Bocs., de javítanom kell.
Az utolsóelőtti mondatomban az ara nem ara, hanem arra – akart lenni!
Kedves Kata!
Nem is értettem mit akarsz azzal az arával, már láttam a szép eljegyzési gyűrűmet….áh, ez csak vicc!:)
Mindig megtisztelve érzem magam, ha olvasod és véleményezed az írásaimat.
Köszönettel: Noémi
tanulás a szervezetben végbenő?????? Jó, tudom, hogy csak elírás, végbemenőt akartál írni.
Jó cikk, elgondolkodtató, de én nem tudnék ebből ilyen fekete-fehér végkövetkeztetést levonni. Az áldozat és az elkövető között széles skála húzódik, nem csupán ez a két hozzáállás létezik az élethez.
Köszönöm Arany, javítom.
Nem hiszem, hogy visszanézel ide, de azért elmondom az én állásfoglalásomat – a hiszékenységnek csak elkövetője van, aki becsap, félrevezet, és áldozata, aki elhiszi, amit elé tárnak. Ebben a felállásban nincsen harmadik lehetőség, sajnos. Az természetes, hogy az életben nemcsak hazug és hiszékeny emberek vannak. De ez a cikk a hiszékenység, hízelgés és hazugságról szól.
Köszönöm, hogy elolvastad a cikket, és észrevetted a hibát.
Szia, visszanéztem:)
Én arra gondoltam az iménti hozzászólásomban, hogy nem feltétlenül kell eljutni az áldozatig, mert meg is lehet azt előzni. Abban feltétlenül osztom a nézetedet, hogy ha csupán a kettő közül kell választani, akkor inkább áldozat legyek (keresztény emberként máshogy nem is dönthetnék). Viszont áldozatot is szívesebben hozok tudatosan, mint kényszerből.
Azért megértem a te okfejtésedet is.
Szia Noémi!
Nagyon kiborultál valakire. Azért van olyan ,hogy magunkat csapjuk be, mikor elképzelünk valakit valamilyennek (szerelemben) , aztán kiderül, hogy az csak az ábrándunk volt…
Ne akarj áldozat lenni soha ! Inkább legyél farkas ,mint bárány. Bár a bárány szimpibb az igaz. 🙂