Író vagyok! Ez a szó, ennek a szónak a három betűje teljes mértékben kitölti az életemet.
Betűzzük csak: Í… R… Ó…
… Igen, az I betűvel kezdtem a pályafutásom. „I”, mint IVADÉK. Egy a sok közül. Vékony, szerencsétlen, a lábán alig megállni tudó betű… ez voltam én. Egy betű, mely egyetlen kézmozdulattal leírható, mely alig kér helyet a lapon… az életben.
Egy betű, mely szerény, félrehúzódó, és mégis magasra törő… Az „I” betű csúcsa már a magasba kukucskál. Felfelé néz a keskeny fejével, és az ózondús szférában mámorosan nyeli a levegőt…
Ekkor már „IVARÉRETT IVADÉK”.
Később jött az „R” betűs korszakom… „R” mint REMÉNYKEDŐ. Itt már támasztékot kapott a lábam, segítséget, hogy ne az útvesztők bizonytalan, lápos talajára tévedjek. Az „R” betű felső, gömbölyödő formája a kibontakozásról tanúskodik. Az „R” RETTENETESEN erős betű. Az „R” RETTENETESEN erős korszak, tele energiával, lendülettel és győzni akarással. Biztos lábakon állva „RIDEGEN”, megcáfolva a negatív kritikákat: ezt jelentette az „R” betűs korszak. Az „R” betű lassan „RANGOT” jelentett, és „REPÜLÉST” az ózondús szférában. Az „R” betű „RÉSZT” adott a „RINGBEN” , ahol „RITKÁN” szerepeltem „ROSSZUL”. Ekkor már a „REMÉNYKEDŐ” „R”-ből „ROBUSZTUS ROBBANÓSZER” lett, mely hatalmasat „ROBBANT”.
Az „Ó” betűs korszak az, amiben most vagyok. „ÓRIÁSI ÓCEÁN”. Az „Ó” betű formája a korszak végkifejletét jelenti. Ezt a betűt már nem lehet feldönteni, legfeljebb arrébb gurítani. De hogy tudjuk, az „Ó” mikor van a helyén, kapott egy csodálatos ékezetet. Olyan ez, mint egy babérkoszorú az író fejére. Az ékezet mindig figyelmezteti a körülöttünk lévőket, hogy most áll jól, mert az ékezet fölül van.
Az Ó már egy befejezett korszak, nem hoz nagy és új változásokat, de a helyét és szerepét „ÓHATATLANUL” megőrzi. Az „Ó” már nem szerény, de nem is hivalkodó. Egyszerűen kerek és teljes! Tisztában van az értékeivel, és soha nem lesz hajlandó „I” betűvé vékonyodni. Az „Ó” „OKTATJA” az „I”-t, hogyan lehet ilyen kerekké és naggyá lenni. Az „Ó” egy „OPTIMÁLIS” betű… egy „OPTIMÁLIS” korszak.
Az „Ó” már maga az „ÓZON” abban a szférában, amelybe az „I” és az „R” betű igyekszik.
12 hozzászólás
Szia!
Kár, hogy csak "részlet" pedig nagyon jól szórakoztam rajta! Zseniális a kreativitásod, és az őszinte elhivatottságod az írás művészete iránt. A pláne benne, hogy írásaid is ezt hűen tükrözik. Üde színfolt leszek itt a Napvilágon!
Hajrá!
szeretettel-panka
Szia panka!
Köszönöm a hozzászólásod! Ha azt mondom, hogy remekül látod meg a fát az erdőben, akkor lehet, hogy nagyképűnek tűnök, ezért inkább hallgatok. A helyreigazításod pedig nem biztos, hogy kellett, mert abban a verzióban is igaz, és találó az utolsó mondat.
Szeretettel:
Millali
bocsi elütöttem egy betűt.
leszek helyett: LESZEL!
ezt akartam írni 🙂
Remek számomra az írás, annál is inkább, mert megfogalmazódik bennünk mit is jelent írni, valamikor elkezdi az ember aztán kikerekedik belőle valami, valami, ami beérni indul, hogy elmondhassa magáról, író lett. Ezen az úton igyekszem én magam is, s bár művelem, még hosszú az út . Az R betű egyik legrangosabb mássalhangzónk amúgy is, mert a legtöbb szavukba be van épülve.
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Megint rátapintottál a lényegre. Valóban úgy gondoltam (gondolom), hogy ez a három betű három alkotó korszakot jelent. Ha visszagondolok az Í betűs korszakomra magam előtt látom a kezdő, totyorgó, tanácstalan lépéseimet az irdalom nagy útvesztőjében. Nagyon kellett annak idején, hogy beléphessek az R betűs világba, ott valóban támasztékot jelentett az R betű alsó szára, az akkori segítőimnek örökké hálás leszek.
Köszönöm az észrevételeidet, a szemléletünk továbbra is megegyezik.
Szeretettel
Millali
Jópofa ötlet: képszerű, játékos. Azért bátor ember vagy, hogy mindezt le mered írni magadról…
Kedves Godua!
Eleinte minden játéknak, játékosan indul. A játszani akarás teszi lehetővé, hogy elegendő önbizalommal, kreativitással rendelkezzünk majd később. A játék csak akkor válik alkotássá, amikor már elegendő értéket tudunk a játszadozásunk árnyékába felsorakoztatni.
Ha bátorság kell ahhoz, hogy az ember leírja azt, ami kitölti az életét, akkor valóban bátor vagyok. Egyébként vannak dolgok, események, évszámok, amik azért alátámaszthatják a bátorságomat.
Üdv:
Millali
Kedves Millali!
Ez olyan írás amin nem tudom sírni vagy nevetni kell.
Rossz tapasztalataim vannak ezzel az író vagyok szöveggel.
Talán kedvtelésből jobb írni, mint a sikerért. Én nem írnék magamról ilyet az biztos.
Bátorság is kell hozzá, hogy valaki ilyet írjon. Amúgy jó egynek.
Ági
Kedves Ági!
Sírhatsz is, nevethetsz is. Ez mind-mind belefér abba a kategóriába, amit életnek, alkotásnak nevezünk. Nekem is vannak rossz tapasztalataim, emlékeim. A 90-es évek eleje óta publikálok különböző újságokban, antológiákban jelentem meg, és az öröm, az elégedettség tömi be a rossz tapasztalat által fúrt lyukakat a munkásságomban.
Elszántság, akarat, tehetség. Ha ezeket a tulajdonságokat nem hagyod elveszni az énedben, akkor van remény, hogy előbb-utóbb ezek a lyukak teljesen eltűnjenek. Ma sem sima aszfaltú úttesten szaladgálok (jelenleg többek közt egy irodalmi lap szerkesztője vagyok) és sok-sok bukkanó, kátyú van ezen az úton, de azért ember az ember, hogy ezeket a nehézségeket leküzdje, és bizakodva nézzen a jövő irányába.
Jelenleg is kedvtelésből írok, a siker csak egy plusz bonusz, amit vagy megkapsz, vagy nem. Muszáj kiírnom a fejemből a gondolatokat, hogy legyen hely a mindennapi élet fontos dolgaira is.
Ajánlom figyelmedbe Ady – A Hortobágy poétája című versét.
Üdv:
Millali
Kedves Millali!
Muszáj kiírnod a fejedből a gondolatokat, hogy legyen hely a mindennapi élet fontos dolgaira is. Megértem.Gratulálok a sikeredhez. Kerüld el a göröngyös utakat, ha lehetséges.
Üdv: Ági
Kedves Ági!
Nem érzem sikernek azt amit elértem. Inkább szívós, makacs elszántságnak.
Az útjainkat pedig nem mindig mi magunk választjuk meg.
Üdv:
Millali