[IG_KITOLT]Betakaró anya, ölelő apa, szerető testvér, kötögető, pöfékelő nagyszülők, konok rokonok,’jóban-rosszban’ barátok, ökörödő haverok, ’nem-mindennapi’ iskolatársak, nyüstölő tanárok, zsémbes szomszédok… és mindenki aki számít… Ámde ki kinek/minek számít? Kit ismerünk igazán?
[IG_KITOLT]Oly sok ember megfordul életünkbe. Már akkor, amikor a világra jövünk, ismerkedünk, hisz nem édesanyánkkal találjuk szembe magunkat, hanem egy tucatnyi „kórház-néppel”. Nevelés, tanulás, fejlődés, újabb hatások – kibővülő család, mindez csak azért, hogy ismereteinket növeljük. Ismerünk, ismerkedünk különböző okokkal: mert muszáj, mert kíváncsiak vagyunk, mert szerelmesek vagyunk, mert egy húron pendülünk, mert függünk…. Elindulunk az aznap megismert óvodai szerelmünktől kezdve a helyes buszos flörtünkön át egészen a nyugdíjbefizetést intéző banki alkalmazottig bezárólag – mindenkit megismerünk!
[IG_KITOLT]Szűk családi körünket és bensőbb barátainkat tapasztalataink, érzéseink alapján ismerjük. Ám a ’nem-mindennapi’ iskolatársakkal vagy az undok láthatatlan szomszédokkal, akikkel véletlen találkozunk – csak hírből, arcból tudhatjuk, hogy vajon kik lehetnek. Nem állíthatjuk valakiről, hogy ismerjük, mert láttuk őt, hallottuk őt, éreztük őt… Mégis annyi ismerősünk van, holott nem is azok. Csupán emberek, akikkel egy időre egy térben és időben tartózkodtunk. A külső ismeretség, más, mint a belső. A szó, hogy „ismerni” viszont már egy kategóriába teszi ezeket illetve saját elmosódott értelmezésünk teszi ezt. Így meg kell húznunk egy éles határt a két kategóriánk között, különben az egész világ az ismerősünk lesz. Értenünk kell, hogy ki az az ember, akit igazán ismerünk és ki az, akiről tudjuk, hogy kicsoda.
[IG_KITOLT]Mi – ismerjük egymást. Olvastak, s én tudom kicsodák. Ám önök tudják ki vagyok???
NEM. Csak gondolják…
Ismeretlen Ismerőseink
By Titusz
5 hozzászólás
Magam is gyakran érzem, hogy sok ismerős vesz körül, de igazán nem ismerjük egymást. Ennek talán az az oka, hogy félünk kitárulkozni a másik előtt. Félünk önmagunkat adni, mert nem tudjuk, hogyan reagál rá a másik. Csak kevés ember van, aki iagzán megismerhetünk, bár még róluk is kiderülhet, hogy tévedtünk.
Szeretettel: Róz'
A cím alapján azt hittem, most a sárba tiprod majd (bocs) lehúzod a WC-n az iwiw-et, ott van sok embernek sok olyan ismerőse, akikről azt se tudja, kicsoda, erről is oldalakat lehetne írni; de amit itt felvetsz, hogy ismerni valakit, az kétfélét jelent (minimum). Ismerni, mint "aha, tudom, kiről beszélsz" és ismerni, mint tudni valakiről, milyen… tetszik ez a felvetés, elgondolkodtat. Két apróságba kötnék bele: megfordul életünkbe végéről hiányzik egy N, illetve egy "stilisztikai" dolog, hogy szerintem amikor azt ecseteled, hogy ki mindenkit ismerünk, mintha egy picit túl gyakran emlegetnél olyanokat, akikbe szerelmesek vagyunk – ismer(ked)ünk, mert szerelmesek vagyunk, az óvodai szerlemünk, a buszos flört – így egymás után nekem picit sok vol ugyanabból a kategóriából, de ez csak egy megfigyelés volt, nem rovom fel hibaként. 🙂 Az írás tetszik, csak még nem tudom hová tenni, ez az "esszé" meghatározás nem teszi helyre, de ez mindegy is 🙂 szóval jót írtál megint.
üdv!
Zsázs
Igazad van!Nem ismerlek Téged!Talán nem is akarlak megismerni.Nekem talán elég ha ismerem ,olvasom alkotásaidat.Csak néhány aprocska magamvaló írócskát (???)
ismerek.A nagyoknak csak a műveit,s ez elég is.Hogy kik rejtőznek az íróasztalok mögött,már másodrendű.Például Villon utonálló rabló volt,mégis én a költőt
fogadom el.Ha személyesen ismertem volna öt (!!!) talán ez nem így lenne.
Üdvözlettel!
Hát az az igazság, hogy nem nagyon tudtom, tudtam hova tenni. Először énis azt hittem ,hogy valami iwiwes cikk lesz, de nagyon megörültem, hogy nem, tehát ebből kifolyólag tetszett:)
Üdv
Kedves Titusz!
Igazdad van. Eddig nem találkoztunk, tehát nem tudhatjuk, én legalábbis nem tudhatom, ki is vagy valójában. Csak gondolom, talán egy diák vagy valamelyik suliban. Hogy hol, azt sem tudhatom, csak akkor, ha közlöd velem.
De ez nem számít.
De ugy-e, azért nem haragszol, ha két apró hibára felhívom a figyelmedet. Írásod elején második mondat 1 és 2 sorában. Azt a két szót én úgy írtam volna: életünkben, szemben.
Egyébként jól írsz, érdeklődéssel olvastam. Sok sikert kívánok neked az íráshoz.