Modern napjaink legnagyobb problémái a krízisek, no meg a stressz amit ezek váltanak ki.
A gazdasági krízisről annyit hallani, hogy az embernek már jön világgá menni valahova, ahol nincs gazdaság, csak úgy egyszerűen éldegélnek az emberek, mindennapi gondokkal és örömökkel. Higgyétek el van ilyen is, ott ahol ügyesen működtetik a gazdaságot, nem is veszik észre, hogy van nekik, így a krízis messzire elkerüli őket. Nekünk sajnos van gazdaságunk, igaz, hogy már majdnem nincs, hála a sok kompetens vezetőnek, akik egymást hibáztassák, hogy miért is hagytak meg ennyit is, mert most ebbe ütött a krízis. Nem is tudom milyen lehet az, amikor nem figyelmeztetnek állandóan arra, hogy fúrjunk lyukat a nadrágszíjra,- a felső tízezer kifelé, a többi meg befelé-, mert amióta csak emlékszem mindig ezt hallom.
Tulajdonképpen mindenkinek szorítani kellene, ha igaz lenne minden amit mondanak, de szerintem egyeseknek azért nem kell szorítani, mert ők csak amolyan játékot játszanak és csak akkor mutatják meg a krízislapot amikor nincs rajta tét, amikor nagy a tét, akkor valahogy úgy elbújtatják, hogy azt rajtuk kívül senki meg nem találja. Erre a játékra nagyon könnyen rájön az, aki elgondolkozik azon, amit hall vagy lát és nem csak egyszerűen elkönyveli a dolgokat.
Bedobtak nekünk egy gazdasági krízist, mert erre szegényre mindent rá lehet fogni, ő pedig megfoghatatlan, és ami a legfőbb nem vonható felelősségre semmilyen szinten.
Annyira fő rangra emelték, hogy már majdnem Istennel vetekszik, az emberek nemsokára fohászaikat nem azzal fejezik, hogy : “ ha Isten is úgy akarja” hanem olyasmivel mint: ha a krízis megengedi, vagy, hogy ha a krízis jó lesz velünk stb.
Ez a krízis nagyon jól jött minden rangú vezetőnek, mert bárkit elkussoltathatnak, odarakva elé a krízist, amit aztán szegény ember sehol a világon nem reklamálhat, mivelhogy mindenfele a krízis az Úr.
Gondolkozzatok csak el kedves sorstársak azon, hogy ha ez az egész krízishistória nem csak azért van, mert a kompetens vezetők inkompetenciáját takarja, no meg azért, hogy a hatalmas pénzintézeteknek legyen hova befektessék uzsorakamatra pénzeiket. Ha valaki valaha ki tudná vizsgálni- ami majdnem lehetetlen- gyorsan rájönne, hogy ezeknek a pénzeknek az eredete nem is annyira tiszta, mint amennyire megtisztulva kerülnek ki egy országnak adott kölcsön után.
Higgyétek el nekem, ha egy ember meg tud állni a saját lábán, amikor csak annyit költ amennyit megengedhet magának, akkor egy ország is meg tudja tenni azt, természetesen ha a vezetői az ország és népe érdekeit képviselik, és nem csak a magukét, meg a rokonságét. Mondom én nyíltan mindenkinek, hogy ne dőljön be a krízisnek, reklám az és csakis azért találták ki, mert így a népek könnyebben beijeszthetők.
28 hozzászólás
Kedves Istefan! Most is csak azt tudom ismételi: ha ezt szatírának szántad, talán el tudok rajta mosolyodni, primitívségét szándékolt "jánosbácsis" primitívségnek tudom venni. De, ha mindazt ami ebben a jegyzetben elhangzott (foglaltatott) nekem, mint olvasónak komolyan kell vennem, akkor kénytelen vagyok azt mondani, hogy aki nem ért valamihez, az ne írjon róla! A gazdasági krízisek (válságok) nem kitalált reklámfogások, hogy valakik e mögé bújjanak, ilyesmivel senkit nem lehet megetetni! A válságok a gazdaságban olyanok, mint mondjuk egy nyombélfekély Pista bácsinál. Komolyan kell venni, mert valós, komoly, mindenkit érintő "betegségről" van szó. S mivel ez a betegség világméretű (globális) nincs olyan ország, nép, amelyik kibújhatna hatása alól. Miért vannak válságok, mit lehetne tenni, mit próbálnak tenni, arról az érdeklődő olvasó többet megtudhat, ha szakcikket olvas pl a Közgazdasági Szemlében, vagy a Világgzdaságban. (Folytatom)
A "Gondolkozzatok…" kezdetű mondat pl. nincs befejezve. A mondatban szereplő "ha" szócska után valahol az "akkor" szónak kellene jönnie, de nem jön. Kompetencia, inkompetencia, a nagy világbankok uzsorakamatra adott nem tiszta pénzei primitív hangulatkeltés, az utcára, egy tüntetésre talán odaillik, de gy "komoly" jegyzetbe nem. Ezek az állítások ugyanis nincsenek alátámasztva, a levegőben lógnak Mindezek mellett azonban, hogy pozitívumot is mondjak, érzek írásaidban bizonyos "őserőt", ami miatt azt kell mondanom, érdemes írnod. Én a magam részéről nem tartom jó ötletnek, hogy cikket írj, a cikk a legnehezebb műfaj. De a Te sajátos, jó ízű, szarkazmustól sem mentes stílusoddal el tudom képzelni, hogy egy hasonló írást mint ez el lehet "adni" pl. ezt az írást, "próza egyéb" kategóriában, pl. Stefi bá füstölgései" címmel. A "cikk" kategória, hidd el más műfaj, ott a tudományos alaposság nem nélkülözhető. Szeretettel üdvözöllek, remélem nem haragszol?!
Kedves Bödön!
Észrevehetted volna, hogy én nem vagyok haragos ember csak védem az igazam. Amit a cikkről írsz nagyjából igaz, de és itt a de: nem tudom mennyire foglalkozol gazdaságpolitikával, ezért ajánlom pl. nézz utána mekkora a drog és fegyvermaffia pénzforgalma és hol forognak ezek a pénzek, lásd azt, hogy pl. egyetlen kilőtt töltény gyutacsának árából mennyit kap a feltaláló, mennyit a gyártó, mennyi jut a Nobel-díj alapba stb., és számolj a töltények után amit naponta kilőnek, én ilyen primitíven gondolkodom sajnos és nem a külsőségekre adok. Ha amit ide leírtam mind alátámasztanám, akkor ez az írás itt nem látna napvilágot, hidd el nekem!
Üdv. Istefán
Kedves Istefan! Nem lehet egy mondatban, vesszővel összekötve beszélni a drog, stb. maffiáról és a fegyvergyártásról, mert ez utóbbi törvényes, legális tevékenység. Mi a köze, összefüggése mindezen tevékenységeknek a bankokhoz, a globális világgazdasághoz, és a világválsághoz? Mi köze a töltény árának az ingatlanhitelek bedőléséhez? Lehet valamit állítani, de alá kell támasztani. Valami lövésem volt (van) a gazdaságpolitikához, régebben a KSH-nál és az Agrárgazdasági Kutatóintézetnél dolgoztam, és nem mint portás. Egy cikkben nem való olyasmit leírni, hogy „elkussoltatni” (folytatom)
Nem értelmezhető továbbá pl. az, az állítás, hogy „ő pedig megfoghatatlan, és nem vonható felelősségre semmilyen szinten.” Mert különben milyen „szinteken” kellene, vagy lehetne? És már ugyan miért lenne „megfoghatatlan” amikor statisztikai mutatószámok (inflációs ráta, munkanélküliségi ráta stb, stb.) jelzik minden mozzanatát? Még egyszer mondom, az állításokat alá kell támasztani, sajnos ez már csak ilyen műfaj! A kiskapukról. Ha ez alatt törvénytelen utakat értesz, akkor azt talán nem kellene itt propagálni, magánügy, ki hogy akar hűvösre kerülni. -én
Kedves István!
Van krízis. Gazdasági és lelki is. Biztos van akinek nincs. Szép mondat "ember meg tud állni a saját lábán, amikor csak annyit költ amennyit megengedhet magának, akkor egy ország is meg tudja tenni azt, természetesen ha a vezetői az ország és népe érdekeit képviselik,"
Bár igaz lenne.Meg tud állni az ember a saját lábán, ha van rá lehetősége. Én nem tudom hogy te hogy élsz. Ha látnád amit én, nem írnál ilyet. Egekbe szökött a bűnözés, duplájára emelkednek az árak.Normális emberek bűnözők lesznek, vagy öngyilkosok.
Ez a krízis hatása.Nincs közös érdek képviselés. A népnek már semmit nem szabad. Lehet güriznie reggeltől-estig, nem lehet beteg nincs, táppénz.Másik helyzet nincs munka.Én ezt látom. Barátsággal:Ági
Barátsággal:Ági
Természetesen, hogy van krízis, kedves Ági, de megoldható lenne, ha nem csak a nagykapun akar berontani az ember, hanem megkeresi a kiskaput, mert a nagykapukat általában jobban védik és több az esély a kiskapunál, ezt tapasztalatból mondom, mert én általában ott szoktam járni, ki és be az udvarra.
Syeretettel: Istefan
Meg fogom keresni a kiskaput 🙂
Szeretettel:Ági
Gondolom, a krízis szóval a gazdasági válságot helyettesíted. Az pedig van, s nem csak nálunk, hanem világszerte, s az már más lapra tartozik, hogy egyes országokban – vagy nálunk – mennyire felelősek ennek mértékéért a "megszavazott" vezetőink.
Azt a megállapításodat viszont én is vitatom, hogy "egy ember meg tud állni a saját lábán", mert nem csak azokról van szó, hogy valakinek van miből költenie. Én ugyan nem tartozom azok közé, akik nem tudnak miből, vagyis a semmiből – semmit sem tudnak költeni. Mégis átérzem sorsukat a családos embereknek, vagy az életbe induló fiataloknak, akik munka nélkül hiába reménykednek sorsuk jobbulásában.
Folytatom.
Kedves Kata! A munkahely-teremtésben vezetőink nem sokat tudnak tenni. Mondani mondhatják ugyan, hogy: "legyen", -de ez kevés. A gazdasági folyamatok objektív dolgok. Kicsit úgy működik az egész, mint az erősebb kutya, meg a nagy hal. Akarat, elszántság, hit, remény, szeretet ezen a téren kevés. A szerencse…az talán…bár, lehet, hogy az se. Egyetlen dologban lehet csak bízni, abban, hogy azoknak a pénzügyi köröknek, akik a folyamatokat befolyásolni tudják (ezek nem a kormányok!) nem áll gazdasági érdekükben, hogy teljesen ellehetetlenítsenek egy piacot, még, ha mégoly kicsi is, mint a mienk. De ez se biztos. Mert, ha jobban kaszálnak a mi lepusztításunkon, mint felépítésünkön, akkor jaj nekünk. Ez a nyers, kendőzetlen, tiszta igazság! Üdv mindenkinek! -én
Kedves Bödön!
Tudom, hogy csak a Jóisten tudja úgy megoldani, hogy legyen! és akkor lőn!
Azonban "azoknak a pénzügyi köröknek, akik a folyamatokat befolyásolni tudják (ezek nem a kormányok!) nem áll gazdasági érdekükben, hogy teljesen ellehetetlenítsenek egy piacot" – nagyjaink úgy hassanak rájuk, hogy az ne további rombolást, hanem épülést jelentsen a már lassan kifosztott, életunt magyar népnek… (nem magamra, hanem a most ellehetetlenült emberekre, a fiatalokra gondolok!)
Kata
Mert könnyű azt kijelenteni: menjenek dolgozni!, s ne várják az ölükbe hulló (ha egyáltalán hull nekik) segélyt, ha Nagyságaink nem tudnak munkahelyeket teremteni! Előbb azt kellene csinálniuk, s azután prédikáljanak!
Nem akarom megdicsérni nagyjainkat, mert éppen elég hibát elkövetnek ők is, azonban a világválságot mégsem lehet rájuk ruházni.
De nem folytatom, mert lenne még mit mondani.
A következő helyesírási hibát jó lenne javítani a munkádban: akik egymást "hibáztassák" – helyesen: hibáztatják.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Bödön!
Ha nem érted a kilőtt golyó és a gazdasági krízis közötti különbséget, akkor minden vita hiábavaló. Érdekességként csak annyi megjegyzésem lenne, hogy vajon miért csak azokat az államokbeli elnököket gyilkolták meg akik bankreformot akartak. Üdv. Istefan
Kedves Kata!
Örülök, hogy itt jártál. Én nem állítom azt, hogy nincs gazdasági krízis, csak azt, hogy nagyon sokat rákentek, ami nem oda való volt. Voltak ennél nehezebb idők is és kilábaltak belőle annak idején, de ez csakis munkával lehet. Sajnálom, de nem értek egyet amit fiatalokról írtál, amikor az ember dolgozni akar kap munkát, ha nem válogat és csak reménykedik valamilyen segélyben. A jelenlegi politikai lépések jók, de egy kicsit nehéz helyrehozni a sok elkövetett hibát.
Szeretettel : István
Én viszont nem értek egyet azzal, amit írtál, hogy "mikor az ember dolgozni akar kap munkát…" – Ugyanis sokan vannak, akik évekig járhatnak a munkaközvetítő irodákba, s nem kapnak munkalehetőséget. A környezetemben, s még itt ezen az oldalon is van, aki hasonló gondokkal küzd.
Üdv.
Szia!
Krízis az van, meg bazi nagy gazdasági válság is. Jó nagy méreteket is ölt. Jó lenne másként, de hát még mindig lefelé megy minden. Beszélünk, írunk róla, fertőzi a mindennapok nyugalmát. Operálni kellene, csak nincsen sebész. Ha van akkor a jó mondás igaz.A műtét sikerült,csak a beteg nem bírta ki. Hogy mi meddig bírjuk???
Szeretettel:Selanne
Kedves Kata!
Csak egyet mondok és kettő lesz belőle. Tudod-e mennyi föld hever parlagon, mert nincs ki megdolgozza? Nem kell szégyellni megragadni a kapanyelet, egy kis darabka földből már megél az ember, ha nagyon akar.
szeretettel : István
Kedves István!
Ebben Neked igazad van, ha járjuk az országot, mindenhol elhagyott, bevetetlen földekkel-szeméttel találkozunk. Valóban egy darab ellátna legalább zöldséggel-burgonyával egy-egy családot. Azonban csak úgy nem foghat hozzá senki, valakiknek (akik arra illetékesek) meg kellene szervezni, s kiosztani azokat a föld-részeket akár ingyenesen, használatra. Ugyanis – ha nagyon feketék, onnan is elzavarnák őket, hogy mit keresnek ott, s még meg is büntetnék érte.
De úgy látszik, ilyen egyszerű kézenfekvő kérdéseken nem töri senki a fejét.
Üdv. Kata
Kedves Selanne!
Biztos ismered a mondást, hogy: „a remény hal ki utoljára”. Mi meg, kell bízzunk az orvosban, ha már voltak sikeres műtétei és reménykedjünk, hogy a miénk is sikerülni fog, de az orvosnak szüksége van a beteg segítségére is, mert az már fél siker.
Szeretettel: István
„A krízis olyan állapot, amely akkor keletkezik, amikor a személy több lényeges ponton céljaival ellentétes akadályokba ütközik, s ezek az ő szokásos problémamegoldó eszközeivel leküzdhetetlennek látszanak. Ekkor felbomlik a személyiség egyensúlya, zavar következik be, miközben a személy több kísérletet tesz a megoldásra. Végül is eléri az adaptáció valamely fokát, amely vagy megegyezik a személyiség érdekeivel, vagy nem.”
Szia!
Ezt azért másoltam ide, hogy szemléltessem a krízis nem egyenlő a gazdasági válság fogalmával, de a gazdasági válság bizony okozhat krízist.
A politika egy mocskos dolog. Amely a kiskapukra épül, megbújnak a törvények keretein belül. Persze a kisember is talál néha. Ám az igazi kiskapukat amely a "felhalmozás kapuja", azt csak nagyon szűk körben nyitogatják és láthatatlan falak veszik körbe. Azaz csak elöl látod, ami mögötte van az pedig nem más mint államtitok…
erről ennyit…
Kedves Panka! Ha a magyar-angol szótárat megnézed a "válság" szónál, a következőt láthatod: (gazdasági) válság=(economic) crisis. A cikk írója így tehát nem használja helytelenül a "krízis" szót. Bár az is igaz, hogy mi idehaza "válságról" beszélünk, és nem krízisről. Na mindegy. Nem ez a fő baj a cikkel, hanem a hozzá nem értés, és a naív (nem akarok más kifejezést alkalmazni) populizmus, ami kiabál belőle..
Kedveseim !
A félreértések elkerülése végett: – a gazdasági krízis magasabb rendű a gazdasági válságnál, a világ sajnos már nem csak egyszerű válsággal küzd. Tulajdonképpen egy világméretű krízis magába foglalja úgy a gazdasági, mint a politikai válságokat. Ezek elmélyülésével jutottunk oda ahol vagyunk, mert amióta ezt írtam a helyzet csak romlott. A kiskapuk alatt nem torvényellenes cselekedeteket értek, hanem egyszerű megoldásokat ami ott az ember orra előtt, de átnéz rajtuk, mert vagy nagyravágyó, vagy elterelik róla a figyelmét nagyon jól kitervelt érdekek miatt. Pl. lássátok a parlagon maradó földeket a volt szoc. országokban és az unió állandó sürgetését, hogy ezeket külföldi állampolgárok is megvásárolhassák. Miért kell vajon nekik? Hiába én már csak ilyen naiv populista vagyok.
Kedves Istefan! Nem akarok nyelvészkedni, de a krízis angol szó (crisis), a válság pedig magyar szó, s mindkettő ugyanazt jelenti. Hogy Te „krízisként” emlegeted a legnagyobb válságokat, amelyek már nem csak gazdasági, hanem politikai és társadalmi szinteken is jelentkeznek, az szíved joga, csak akkor az elején definiálnod kell, hogy Te ezt a fogalmat, illetve szót ilyen értelemben használod. Egy „cikkben”, (ebben a műfajban) kényesen kell vigyázni minden szóra, fogalomra, amit leír az ember. A „sok kompetens vezető, akik egymást hibáztassák” pl. nem jó! Nem azért nem jó, mert a „hibáztassák” helyesen „hibáztatják”, hanem azért sem, mert a gyanútlan olvasó nem tudja, mire gondolsz, ki hibáztat kit, és ezek az egymást hibáztató vezetők „mitül” „kompetensek” (Folyt köv.)
Egyáltalán: kell ide ez a szó? A kompetens szó azt jelenti: illetékes. A feltételezést alá kellene támasztani konkrét példával, hogy például a Times szerint Barack Obama Sárközit hibáztatja, mert szerinte a francia gazdaság teljesítése elmaradt az akármitől, stb, stb. „Kiskapukat” emlegetni megint nem szerencsés dolog, mert e szó, illetve fogalom alatt általában a törvény-kerülő dolgokat értjük. Ha azt írod: „kiskapu” félreérti az olvasó, mint ahogy én is félreértettem. Nem frankó ismert fogalmakat másféle értelemben használni, de ha mégis mindenáron „kiskapunak” akarod nevezni például a parlagon hagyott földek művelésbe vonását (messze nem az!!!!!!) akkor tisztáznod kell, úgy, ahogy most, ebben a válaszodban megpróbáltad tisztázni, hogy te, itt és most mit értesz alatta. (Folyt. köv.)
Sztem a „kiskaput” ilyen értelemben használni mindenképpen kerülendő, teljes mértékben félre lehet érteni. Ha szeretnél jó cikkeket írni, amelyeket nem cikiznek ki, akkor az a javaslatom olvass el sok (újság-) cikket, tanulj belőlük, próbáld utánozni őket okfejtésben, szó és fogalomhasználatban, felépítettségben. Ez még nem plágium, bátran megteheted, s ha már megy, beleszőheted a Te saját véleményedet, gondolataidat! Én a helyedben egyébként inkább a „novellával” „egypercessel” stb. próbálkoznék, az nem ennyire kötött. Mutasd meg cikkeidet „hivatásos” kritikusnak, s akkor látni fogod, menyire igazam van. Nagyon kérlek, ne haragudj, a segítő szándék vezet.
Abszolút egyetértek Bödönnel, a "kompetens" szó használatát itt nem érzem helyénvalónak, a mondat pedig, amiben a "világgá menni" kifejezés szerepel, valahogy magyartalan, mintha hiányozna az állítmány, meg hiányzik még pár vessző a cikk szövegéből…. meg még pár apróság, de nem akarok szőrszálhasogató lenni.
Tartalmilag valahogy nem mélyedtél eléggé el a témában, pedig ez az a téma, amihez, ha cikket akarsz írni róla, rengeteg háttérinformációt és adatot kell(-ene) gyűjteni, hogy hiteles legyen, mert így túl szubjektívnak tartom az írást.
Az írás természetesen, hogy szubjektív, mivelhogy saját gondolataimat tartalmazza. Elmélyülni a témában nem érdemes, mert nehezen lehet kilábalni belőle. Itt csak lejegyeztem egy pár gondolatot amire érdemes lenne odafigyelni. Amit itt leírtam pl. nem a magyar gazdaságra vagy politikai életre jellemző, hanem általános jelenség, a hatalomra kerülő párt, általában mindig az előzőt hibáztatja mindenért. Aki kompetens az nem csak illetékes, hanem felelős is kell legyen egy időben. Ha ti úgy látjátok, hogy minden rendben és csak az én vesszőim a hibásak, akkor várjátok csak hangtalanul a jövőt, meglehet így kényelmesebb és lehet igazatok van. A politikai vezetők csak bábuk kedves Bödön, felettük olyan hatalom rendelkezik, amilyenre rémálmaidban sem gondolsz, ezt valahogy elhihetnéd, ha nem csak újságot olvasnál, hanem megpróbálnál olyan információkat szerezni, melyeket nehéz megszerezni, de nem lehetetlen.
Üdv: István
Szia István! Amit most írtál az érdekesebb és konkrétabb, mint a szóban forgó cikk. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az országok vezetői dróton rángatott bábuk, én is így gondolom. Országok felett álló, minden folyamatot kézben tartó "pénzügyi körökről" sokan beszélnek, s alighanem igazuk van. Nagybátyámmal, aki az USA-ban élt, míg meg nem halt, gyakran találkoztam Salzburgban, Rómában, stb., ő is tett említést ezekről a "pénzügyi körökről" Mások azonban azt mondják, mindez csak a beteges fantázia terméke. Számomra nagyon érdekes, hogy válaszaidban sokkal jobban, szabatosabban fogalmazol, mint pl. ebben a cikkben, sokkal több érdekességet, és konkrétumot említesz. (Itt az előbb pl. a pártokkal kapcsolatos észrevételt) Ezeket kellene a cikkben így, ilyen érdekesen és konkrétan kifejteni. Ha csak célozgatsz a dolgokra, senki nem érti. Üdv: én