Javítókulcs

Adott egy javítótanár, meg egy nagy kupac elmelt szintű érettségi dolgozat.
Bár nem ismeri a delikvenseket, tudhatja, hogy mindenkinek a továbbtanulása, esetleg a jövője függ ettől a pár papírlaptól. Könnyen elképzelehető az az eset is, hogy valakit egy sikertelen érettségi (nem a bukás, hanem a felvételi szempontjából) simán meggyőz arról, hogy ő bizony nem erre a pályára való.
Tehát a tanárnak hatalma van. Ez lényeges dolog, a hatalom érzete ugyanis könnyen megrészegítheti az embert. Ilyenkor, akiben egy kicsike jóérzés is van, igyekszik. De legalábbis a megadható pontokat megadja. Keresgél, hogy mit lehet még elfogadni, mi fér a javítókulcs keretei közé. Értelemszerűen nem lehet segíteni azon, aki szerint Szent István a második világháború nagy alakja volt, vagy a békák fotoszintetizálnak (hiszen zöldek!!!).
De ott van a kis gonosz. Hiszen az övé a hatalom, bármit megtehet. Lehet szemét is.
És akkor nem adja meg a jogos pontokat, ami a megjegyzésben szerepel, nem adja meg az esszében egy másként is értelmezhető mondatra a pontot, esetleg kevesebbet ír a hátulsó összesítésbe.
Miközben tudja, hogy ezek a gyerekek mennyit tanultak, és az ő gyerekei is tanultak, de az övéket más javítha. Így tulajdonképpen jót is tesz, hiszen az ő felvételi esélyeiket növeli azzal a pár ponttal. Mert a szóbelin lehet meleg, lehet hideg, ehet nehezebb ételt előtte az ember, és akkor már mindjárt nem ugrik be a megfelelő kifejezés. Aki határon áll, annak pedig esetleg pont az az egy pont hiányzik a bekerüléshez.
Állítólag az érettségi az a vizsga, ahol nem arra kíváncsiak, mit nem tud, hanem arra, hogy mit tud a jelölt.
Vagy nem.