Mondd, miért bosszant a köd reggel,
ha úgyis fel kell kelned?
És a hideg? Tán melegben könnyebb lenne napi terhed?
Nyáron meg mikor sütött a nap,
morogtál, hogy más szabit kap,
s hasát sütteti a parton,
neked meg itt a munka, nincs pardon!
Keseregsz, hogy a szomszédnak milyen jó,
Elment vele nyugatra a nagy hajó.
Éli világát, mint Marci Hevesen,
Te meg nem teszel semmit, csak sírsz keservesen.
Sírsz, hogy de rossz neked,
nincs macskád, csak egy egered
Az rágja a lelked legbelül,
mert neked semmi nem jó, s az irigység szívedre ül.
Neked az élet sosem kerek,
te jó magyar gyerek!
Nem tud elég jó dolgod lenni,
mindig elégtételt kell a sorstól venni!
Lásd meg a köd mögött a napsugarat!
Érezd a tél után a nyarat!
Örülj, hogy van munkád, más hálás lenne érte!
Légy boldog, mert ha nem vagy az, akkor így lesz vége!
Te jó magyar gyerek!
Ébredj fel, kérlek!
Élvezd az életet, mert ha nem így teszel
az élet elszalad, te meg boldogtalan leszel.
12 hozzászólás
Az élet élvezete? Igen, ez az ami mindennél fontosabb, ez az ami az élet értelmét adja. Mert az élet rövid, s ha véget ér, jön az örök sötétség, az örök halál. Soha nem fogsz tudni semmiről, nem leszel soha többé. Ezért élj, élvezz, élvezd ki a szexet, minden pillanatát, a piát az öntudatlan mámort, ne törődj másokkal, senkivel se törődj csak saját magaddal, hiszen a te életed, csak a te életed, itt és most, és nagyon hamar vége lesz!
Ezt akarod mondani, nem?
Többnyire, de hogy mit is..elmondom: Mi emberek – és most itt komondottan e furcsa magyar népre gondolok- soha nem vagyunk semmivel sem megelégedve. Mindig csak a siránkozás, a nyavalygás, az élet apró örömeit nem tudjuk kiélvezni. ha van valami, amiért sírunk, aztán azt megkapjuk, nem örülünk, mert nem tudunk örülni semminek. Ez sem jó, az sem, mindig kevés, a szomszéd zajos, a pénz kevés, a munka sok, és még sorolhatnám. Ez lehet, hogy így van, de sok kesergésbe és világfájdalomba beéle lehet őrülni! Az élet baromi gyorsan elszáll. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy folyton a negatívumokat lássuk meg. Én már ezt saját bőrömön megtapasztaltam! Muszáj meglátni a rosszban a jót, vagy a rosszat félre téve csak a jóra koncentrálni. Jobbat szeretnél? Tégy érte! Nem sikerült? Nem baj, ne add fel, ne keseregj, az nem segít….ezt lehetne még ragozni..:) Erre gondoltam:)
Értelek, s gondolom mások is értik, s megértik. Én kicsit félreértettem és félremagyaráztam. Félremagyaráztam? Igazából arra gondoltam, hogy aki csak azzal foglalkozik, hogy neki jó legyen nagyon mellé lőhet: az "élvezetek" egy idő után unalmassá válnak, jön utánuk újra a csüggedés, a lelombozódás, a depi. Önmaga farkába harapó kígyó. Sztem kevés életcél az, hogy: "élvezd az életet". Sztem több kell ennél. Talán az, h próbáld mások számára jobbá tenni. De igazából nem tudom…azt hiszem én is abba a hibába esek, mint aki vizet prédikál és bort iszik, lévén, h messze vagyok ettől én magam is. Üdv: én
Mindenkinek más érték a fontos. Azt már te látod, hogy mi az ami miatt érdemes az esőben is mosolyognod, vagy a dugóban káramkodás helyett átintegetni egy helyes csajnak, a lényeg az, hogy ne a siránkozás menjen folyton, hanem lássuk meg a poziív oldalát is az életnek. 🙂
Ugyan a munkádat szerkezetileg egy kicsit kesze kuszának tartom, de az üzente nálam mindent visz.
Korunk magyar betegségére fókuszálsz, a fanyalgásra, a nyafogásra, a mindent mástól, másoktól várás infantilis szájtátiságára. „Mer’ a tanács…”, „mer’ a kormány…” és sorolhatnám a magasan szálló sült galambok miatt kesergők sirámainak unalomig használt kezdő szavait.
Tedd a dolgod itt és most, és örülj, hogy teheted. Ezt olvastam ki a munkádból, amihez szívből gratulálok!
Üdv. a
Kedves Antonius.
Mit találsz kuszának munkámban?A tagolását?
Az üzenetre vonatkozó pozítív meglátásod köszönöm, örülök, hogy eljutott a mondanivaló lényege.:)
Nem kuszát írtam, hanem kesze kuszát. 🙂
Nekem szokatlan, s nem találok indokot arra, hogy miért három soros versszakkal indítasz, ha négysorosokkal folytatod.
A sorok szótagszám tartományai (5 – 16) is elgondolkodtatóak. Ám lehet, csak belőlem hiányzik valamiféle felsőbbrendű nagyvonalúság, ami segítene abban, hogy jelentéktelen, (?) szokatlan részletekbe bele ne akadjak.
Sosem néztem a szótagszámokat, meg a sorokat, illetve csak nagyon ritkán. Általában a rímre meg a mondanivalóra gondolok, az érzésre a gondolatvilágra. Van olyan versem, ami két három majd négy soros, rím szinte alig, és különdíjat nyert egy irodalmi pályázaton. Azóta nem tartom törvényszerűnek ezeket. Lehet, hogy hiba, de ez vagyok én.:)
A szótagszám nem azért kell, mert ez a szabály, hanem azért, mert így (ettől) jó a vers. A ritmus miatt. A szabad-verseknél nem kell se rím, se szótagszám, -,ez igaz. De a szabad-verseknél is tetten érhető a "zenei hangzás", ami belső rímek ill. ritmus által jön létre. A mondanivaló leírása -bármilyen magasztos lett légyen is – nem teszi verssé az írást. Én nem értek hozzá, de így gondolom:)
Versed gondolatai értékesek. Első olvasásra nevelő célúnak minősítettem, ami főleg azokra vonatkozik, akik csak a rosszat veszik észre.
Előttem már elmondták: Én is csak szabad-versnek könyvelhetem el. Sokat jelent a formázott külső is, hiszen az adja meg a sorok szótagszámát, ami tartozéka a verselésnek.
Versedet kis időráfordítással a verstan szerinti előírásoknak megfelelő alkotás lenne. Szabad-versekről ugyanis arra hivatottaknak nagyon lehangoló a véleményük:
"…manapság a formátlanság divat a költészetben, a fiataloknak gyakran fogalmuk sincs a verstanról, a versírás hagyományos kötelmeiről és formáiról, eszközeiről és technikájáról."
Kifejti, hogy „a szabad-vers-áradat nem ritkán a dilettantizmus leple, melegágya.”
(ha jól emlékszem, akkor az idézet Hegedűs Géza nyelvésztől való.
Mégis, sokan élnek, élünk, s én is éltem vele, hiszen lehet nagyon jól hangzó, szép verseket is alkotni ilyen módon is.
Szeretettel olvastam: Kata
Még egy kérdésem van:
Miért tetted a Cikke közé a verset?
Ugyanis ha régebbi, és újból teszed fel, akkor is az AJÁNLJUK MAGUNKAT, S OTT A versek közé kell tenni!
Kedves Kata!
Véletlenül került ide..:)
A többi észrevétellel kapcsolatosan: Biztosan bennem van a hiba, de sosem követtem ezeket a szótagszámokat, mint ahogy már azt írtam. Biztosan fontos, de számomra mindig fontosabb volt az érzés érzelem, amit akarok közvetíteni, minthogy sem a szótagokat számolgassam. Persze, lehetne, de nem mindig csinálom meg. A rím az többnyire "jön magától", de ha divat a aszabad vers, ha nem, én ezt mívelem. Két veresem nyert eddig nagyon elismert írók előtt nívós pályázaton. Mindkettő szabad vers volt, abból az egyiket megzenésítette egy hölgy, és dalba öntve adta elő a könyvbemutatómon. Egy élmény volt így hallani, pedig nem egy szabályos vers. Ez a Gondolj rám című versem. E vagyok én. Ha már egy darabka megfogott valakit, akkor már jó. Egyébként van olyan, aki pont ezt szereti a verseimben. Remélem azért elérte a célját ez a pár sor..:)
Köszönöm, hogy olvastatok!