Karácsony – avagy, a szeretet ünnepe…"szól a közhely". Na igen, a karácsonynak ezt is kellene jelentenie! Sőt egyeseknek ezt is jelenti, de mi van a többséggel?
A szeretettel teli családi, ill. baráti, stb. légkörben eltöltött kellemes 1-2 napos esti időtöltés még rendben is lenne… na, de kérem…! Biztos, hogy arról kellene szólnia az egésznek amiről (csak, hogy ne mondjak amit nem éltem meg magam is) most? A jelenlegi helyzet szerintem kissé botrányos, de legalábbis elég szégyenletes. Meg lehet tanítani a gyerekeket sok jó dologra, hogy miért is szép és jó karácsony, aztán azt is, hogy tulajdonképpen kik találták ki, és miért. Tehát az eredetét. Aztán jön az elmélet után a gyakorlat, és a gyerek láthatja mi történik valójában… vagyis ledőlnek a vágóhíd falai!
Lehet, hogy csak én látom rosszul, de a "szeretet ünnepének" nem arról kellene szólnia, hogy ki mennyi ajándékot vesz, és milyen értékben. Aztán ott van még az ajándékok megvétele előtt, ill. közben a sok tolongás, amiben az ember felebarátainak megmutathatja milyen is az a "szeretet", miközben sokszor egymást tapossák a potenciális ajándékokért, főleg ha azok akciósak. Aztán ott van a sok stressz ezeken kívül is, amit a tervezgetés vált ki, hogy márpedig mindenképpen megfelelő és persze így elég drága ajándékot vegyenek a másik félnek, akit aztán az lehet, hogy igencsak meglep, és megpróbálja korrigálni a hibáját egy mégdrágább dologgal. Az egész olyan, mintha karácsonyi ajándékkal és persze annak értékével próbálná megvásárolni a másik fél szeretetét, amivel így könnyen szánalmassá válhat. Ez az utóbbi persze csak bizonyos esetekben kerül érvényre (tehát ne essék félreértés kérem 🙂 ).
A legnagyobb gond a fentebb elmondottakon kívül, leginkább az, hogy az emberek egymást túllicitálva próbálják megszerezni önző módon a legjobbat, bár talán nem a legjobbkor, ezzel is megmutatva mi is az a magyar virtus (kivéve természetesen a "nem-magyarokat"). Aztán itt van az az álságos dolog, hogy márpedig ilyenkor mindenkinek szeretnie "kell" a másikat, mert ez a szeretet ünnepe vagy mi. Csak az a gond ezzel, hogy az egymást akár kifejezetten gyűlölő emberek között ez ugyebár kisebb nehézségekbe ütközik. Az sem elhanyagolandó dolog, hogy "ezen a napon mindenkinek szeretnie kell a másikat", mintha a többi nap nem is számítana (ill. a többi nap nyugodtan utálhatják egymást).
Tehát így válik végezetül a "szeretet ünnepe" fekete karácsonnyá, avagy a szenvedés, ill. stressz ünnepévé, esetleg hazugok karácsonyává. Ettől függetlenül ne feledkezzünk meg arról, hogy az ilyen alkalmakkor nem a külsőségek a fontosak, és ha lehet töltsük tényleges szeretteinkkel (ha lehet) a karácsonyt, amely valóban a szeretet ünnepévé válhat így, szeretetben, boldogságban, szeretteink társaságában.
7 hozzászólás
Sok igazság van benne. A megvalósítása nem mindig egyszerű, legalábbis, nehéz kivitelezni. Tizenévek alatt is hatalmasat változott a világ…
Sajnos így van :S…
Én úgy vagyok ezzel Sam, hogy mindenki úgy tölti a karácsonyt, ahogy akarja. Rajta áll, senki máson. Akciók év közben is vannak és mindent lehet már októberben is kapni, amit decemberben lehet. Én nem bosszankodom azon, hogy MÁS hogyan ünnepel. Ja, és nem szeretek mindenkit karácsonykor sem, de igyekszem azokkal ünnepelni akiket igen.
Aki meg szeretetet akar "venni" az próbálkozzon nyugodtan, talán egyszer rájön, hogy ez sosem fog sikerülni.
Én is azt mondom, sok igazság van abban, amit leírtál, de Szusi agyon jól kiegészítette.
Semmiképpen nem szabad ahhoz kötni: kit hogyan szeretünk, amit tőle kaptunk. Azt is szerethetjük, akinek nem volt pénze, hogy megajándékozzon bennünket.
A szeretetet ugyanis nem lehet, de nem is szabad megvásárolni. Azt érezni kell, s lehetőleg kinyilvánítani. Többet ér a drága ajándékoknál!
Jó, hogy írtál róla, el lehet gondolkodni ezen is.
Üdvözöllek: Kata
Szia Sam!
Olyan gondolatokat írtál le, amely szerintem a legtöbb emberben felmerül. Tudják, hogy nem az ajándék értéke a szeretet mértéke, mégis…Szóval meggyőződésük ellenére cselekednek. Vajon miért? Be nem vallanák maguknak, hogy valahol ott belül hisznek abban, valaki figyel onnan fentről. Jegyzetel, hogy majd a számadáskor…a végső elszámoláskor…
Az ajándékkal az a legfőbb gond, hogy az ajándékozó éveken keresztül figyelemmel kíséri az általa átadott ajándék sorsát. Ez baj. Az ajándék a megajándékozott tulajdonává válik az átadás pillanatában. onnantól kezdve nem az ajándékozóé, de ezt szinte mindenki elfelejti. Birtoklási vágyunk az oka. Mert mi is történik? Szerintem, az esetek többségében az ajándékozó olyan ajándékot választ, amit valójában magának is szeretne. Ezt tartja értéknek, s nem figyel a másik igényére. A többi esetben pedig az történik, hogy az ajándékozó letudja valami slágerajándékkal, vagy szokványossal a dolgot.
Jó cikk!
Nagyon köszönöm az érdemi kommenteket, és elnézést, hogy elfelejtettem hozzátenni, miszerint: tisztelet a kivételnek (akiknek nincs a leírt módon semmi gondjuk a karácsonnyal úgymond…)!
Egyetértek az alapgondolattal: sajnos mára a legtöbb ünnepünk kiüresedett és "elanyagiasodott".
Egy alapvető tévedés van sokakban a karácsonnyal kapcsolatban. Nem azért nevezzük (eredetileg) a szeretet ünnepének, mert az emberek számára ilyenkor kötelezően elő van írva, hogy mindenkit szeressenek. A karácsony Jézus Krisztus, Isten egyszülött fia születésének az ünnepe, amit János apostol így fogalmaz meg evangéliumában (Jn 3,16): "Úgy szerette Isten ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen"
A karácsony tehát nem az emberek közti, hanem az Isten ember iránti szeretetének az ünnepe.