Vajon tudjuk-e pontosan, hogy Michelangelo miért szarvakkal ábrázolta Mózest? A San Pietro in Vincoli templomban található szobron a művész azt a pillanatot örökítette meg, amikor az Isten dicsőségétől sugárzó próféta a Sínai-hegyről lejött, s rápillanatva az időközben bálványimádóvá vált honfitársaira, a szent köveket összetörő harag készül kirobbanni belőle. Mi köze ehhez a szarvaknak? A köztudatban sokáig az a nézet uralkodott, hogy a coronatus (fej körüli fénysugár) szó került elírásra, amikor Hieronymus latinra fordította a Szentírást, s ezért szerepel a Vulgatában a cornus (szarv) kifejezés. Ám más az igazság! A ragyogást a héber szöveg a qáram igével fejezi ki, amit a fordító feltehetőleg nem jól értelmezett, s a héber qeren=szarv főnévből kiindulva teljesen más tartalmat adott a valóságnak. A történeti kutatás, a történeti-kritikai Biblia-magyarázat nemcsak az ilyen problémák tisztázása érdekében fontos, hanem azért is, hogy a szent szövegek helyes értelmezésével a jövő kutatása is könnyebbé válhasson. S most nem a hígfejű jóslásokra, nem a próféciákra, nem az apokaliptikus látomásokra kell gondolnunk, hanem egyszerűen arra, hogy az Ószövetségből leginkább azt tudhatjuk meg, hogy a teremtő Isten a történelemben szüntelenül jelen van. Az ezzel foglalkozó tudománynak a történetét dolgozza fel Karasszon István professzor úr lényegretörő, lenyűgözően tiszta munkája. Találkozhatunk többek között Richard Simonnal, aki kidolgozta a Szentírás „obszkuritásának” tételét, megismerhetjük Gotthold Ephraim Lessing exegetikai munkáit, Johann Gottfried Herder ószövetségi kutatásait. Értesülünk Wilhelm Martin Leberecht de Wette felfedezéséről, miszerint a 2Kir. 22-ben leírt Jósiás-féle reform törvénykönyve lényegében azonos az 5Móz. törvényeket tartalmazó részével. Bemutatásra kerül Julius Wellhausennek a bibliakutatást teljesen átformáló munkássága, s arra is választ kapunk, hogy miért helytelen az a megálapítás, hogy „a héber Ókor érthető a Tóra nélkül is.” A modern kutatások eredményeit – az Ószövetség kutatásainak hihetetlen méretű internacionalizálódása alapján – Karasszon így összegzi: „A tudomány győzött a politika felett.” „Börésit bara Elohim ét ha’sámmajim vöét ha’árec.” („Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet”.) Van-e a világtörténelemnek ettől fontosabb mondata?
(Karasszon István: Az Ószövetség regénye, L’Harmattan Kiadó, 2011)