Képzelt riport Müller Péterrel

Számos szépirodalmi és ezoterikus remekmű (A kígyó és kereszt, A lomb és gyökér, A szeretetkönyv, a Benső mosoly, stb.) szerzőjével, Müller Péterrel beszélgetek a Benső mosoly múlt évi legújabb kiadását lapozgatva.

w – Könyveid emberek tízezreinek nyújtanak segítséget, lelki támogatást. Új kiadásban megjelent könyveddel mit szerettél volna, s mit szeretnél most átadni nekünk, olvasóknak?

MP – Én ebben a könyvben egyetlen élményt akarok…nem átadni néked, mert az lehetetlen – hanem megérinteni benned. Ez az „ÉN-élmény” – vagyis a bennünk elrejtett isteni lélek fölfedezése.

w – Mi a célod vele?

MP – Olyan könyvet szeretnék írni, amely élni segít. Még nekem is – azáltal, hogy megírom.

w – Tudomásom szerint, alaposan megdobált téged az élet egészen kiskorodtól kezdve. Mesélj erről nekünk egy kicsit!

MP – Alig tanultam meg beszélni, máris üldöztek, megaláztak, megfélemlítettek. El akartak pusztítani. A gyerekszobámra nem emlékszem, csakis a légó pincékre. Anyám mosolygó arca után a második benyomás, mely a külvilágból érkezett hozzám a vér, a hullák, az összedőlt házak, a jajveszékelő emberek, a lánctalpas tankok, a sebesült katonák, s a földalatti vakondélet riasztó képei voltak. Anyámat meg akarták erőszakolni. Apám pedig úgy úszta meg a Don-kanyart és Szibériát, hogy egy elmegyógyintézet zárt osztályán bujkált. Későbbi éveim sem voltak könnyebbek. Hamar megtanultam, hogy itt nem szabad arra gondolni, amire gondolok, mert bajba kerülök.

w – Az említett nyomorúságok megtapasztalásáról hallva felmerül bennem a kérdés, milyen erő munkált benned, ami megakadályozta, hogy gyűlölet és rettegés vegye át az uralmat elmédben, szívedben? Volt talán valami különleges élményed, egy titkos mentőöved?

MP – Esténként végigmentem az ostorfüzérekkel szegélyezett zuglói utcákon. A Rákos-patak partján leültem egy padra, vagy leheveredtem a rét füvére – és fölnéztem az égre.

w – Mire gondoltál olyankor?

MP – Arra, hogy nekem ott van a hazám fenn!…én odavaló vagyok…Én itt a földön vendég vagyok!…Jövevény…Most itt élek majd egy darabig…de csak úgy, mint egy utazó…akinek nyilván akad valami dolga itt – de valójában nem tartozik ide! Nem feledem azt a részegítően boldog pillanatot, amikor egy éjjelen fölkiáltott bennem egy hang: „Én vagyok!…Létezem!…El sem tudom képzelni, hogy valaha ne lettem volna, s azt se, hogy lesz bármikor is olyan idő, amikor én már nem létezem!” Innen kezdve kifejezetten élvezetessé vált számomra az élet.

w – Mit kezdtél ezzel az új, boldog életérzéssel? Élted gondtalan újonnan felfedezett világodat, vagy elgondolkodtál? – Péter bólintott, jelezve, hogy újabb kérdések merültek fel benne.

MP – Miért van az, hogy ebben a csodálatos díszletben ilyen pocsék és szomorú drámát játszanak az emberek? Ez a kérdés végigkísérte az életemet. Mivel a felnőtt világtól semmiféle elfogadható választ nem kaptam, magam próbáltam rátalálni a megfejtésre.

w – Összegeznéd pár szóban, mit találtál életed során, mely némi magyarázatul szolgálhat?

MP – Az élet legnagyobb titka, hogy nem értelmünk, nem érzelmünk, nem is józan eszünk, s főleg nem a lényünk mélyén élő Valódi Lényünk realizál, hanem a kavargó vágyaink, szenvedélyeink, félelmeink és szorongásaink, egónk démoni szomjúsága, és konok, már-már vak ösztönné dermedt megszokásai, s ezzel az erővel szemben a józan ész teljesen tehetetlen.

w – Eddigi munkásságod során legnagyobb hangsúlyt a szeretet kérdése kapott írásaidban. A Szeretetkönyv sikere önmagáért beszél. Összegzésül mondj nekünk röviden pár mondatot e nem könnyű témáról!

MP – Minden szeretet alapja az önmagunkkal való viszony rendezése. Elsősorban önmagunkat kell megszeretni – ez minden kapcsolatunk alapja. A szeretet színvonala az emberben a lélek éberségi fokát jelzi. Nem egyformán szeretünk. Minél éberebb a lélek, annál tágabb az egységélménye. Ezért sohasem azt nézem, ki mennyit tud, mit hirdet, mit prófétál, miféle csodálatos spirituális képességekkel rendelkezik – hanem azt, hogy mennyire szeret. Ez az egyetlen értékmérőm, mert ebben minden benne van: a tudás, a látás, a hit, a képességek…minden.