Krízishelyzet

Mivel jelenlegi helyzetünknek semmi javulását nem észlelem, megint arról kell írjak, ami egyeseknek nem tetszik és kettesek nem akarnak hallani róla.
Félreértések elkerülése végett, a krízis magyarra fordítva válságot jelent, de én nem vagyok biztos benne, hogy ez megfelelő, valahogy ijesztőbb fordítás kellene, mert a válság túl egyszerű és nem tudatosítja az emberekben azt, hogy mennyire veszélyes helyzetbe kerültünk. A krízist mindeddig csak mint egyéni lélektani állapotot kezelték, szerintem elérkezett az idő egy másfajta kezelésre is.
Mivel a hamis prófétákat szigorúan büntetik, ezt az írást senki ne vegye próféciának, amit itt leírok az csak egy egyszerű, optimista ember kissé pesszimista eszmefuttatása, aki néha megborzong, ha a jövőre gondol.

Hat milliárdon zsúfolódunk már a golyóbisunkon és mint megannyi sáska pusztítunk mindent ami csak az utunkba kerül, ki-ki saját tudása szerint. Az egyszerű ember kevesebbet, aki többre viszi az többet, míg akiket lángésszel ajándékozott meg Isten, sajnos ezek okozzák a legnagyobb pusztításokat, igaz nem saját akaratukból. Szerintem, ezek az emberek azért kapnak ilyen ajándékot, hogy találmányaikkal segítsék a felebarátaik életének megkönnyítését, csak valahogy találmányaik mindig rossz kezekbe kerülnek és az emberiség ellen lesznek felhasználva.
Ezen érdemes elgondolkodni, hogy ki is irányítja ezeket.
Ezen találmányok rossz irányba történő sorozatos felhasználásával vette kezdetét az emberiség krízishelyzete és ez nem véletlenszerű, hanem fejődési krízis, de nem serdülőkori és nem lélektani.
Példaként, hadd említsem meg Teslát, akinek szabadalmazott találmányai, nagyon megkönnyítették életünket és hálásak lehetünk értük, DE voltak neki titkos kísérletei, melyikek ugyancsak az emberek érdekeit szolgálták volna, ha ne másként használják fel. Pl. ingyenes áramforrás mindenkinek, elvét nemigen hozták nyilvánosságra, se tovább nem fejlesztették, mert minek adnának ingyen valamit, ha pénzt lehet venni érte, vagy létezik egy olyan állítólag megvalósítható találmánya, amelyik lehetetlenné tenne mindenféle háború kirobbantását, ez a nagy többségnek érdeke lenne, de akkor a kisebb istenségek miből pénzelnének, ha ez megvalósulna.
Ezeket a kísérleteket tovább fejlesztve egy kicsit más irányba, néhányan rájöttek napjainkban, hogy képesek beleszólni a természet rendjébe és itt követte el az emberiség az első hibát, amikor elhitte, hogy javítani tud Teremtője alkotásán. Elbizakodva saját erejükben, már isteneknek képzelve magukat egyesek úgy érzik, hogy uralkodni tudnak azon, ami nem az ő találmányuk és irányítani tudják azt, amit egyetlen Lény képes előállítani, az életet.
Amíg nem tud valaki életre kelteni egy követ, addig ne próbálja irányítani annak az életét, ha más keltette életre.
Ha csak egyedül én hiszem el, állítani akkor is merem, hogy ezek a beleszólások Isten dolgába, okozzák majd az emberi faj kipusztulását, ha nem döbben rá végül, mennyire helytelenül cselekszik. Azt, hogy mikor következik be, senki meg nem jósolhatja, azt sem, hogy megmenekül valaki vagy nem, hiába próbálják egyesek megfejteni a Biblia sorait, kiemelve a számokat prófétálgatnak, mikor nem teljesül be, újból kezdik és sajnos akadnak, akik mégis hisznek nekik.
Zárójelben megsúgom, hogy a Bibliabeli számok megfejtését nem emberre szabták, aki állítja magáról, hogy ő megfejtette, arról nekem saját véleményem van, amit itt nem fejtek ki.

Hiába állítanak elő esőt a világ egyik részén, ha a másik részén ez olyan katasztrófát idéz elő, amelyikben több ember vész el, mint ahányat az esővel megmentenek. Sajnos az embereket a műeső csodája elbűvöli és nem számolnak a következményekkel, de hát ez a szemfényvesztés lényege, hogy ne lássák a valóságot.
A szemfényvesztések sorozata juttatott a jelenlegi helyzetbe, amit én krízisnek nevezek, hiába szólnak meg érte. Voltak háborúk és válságos időszakok, de ennyire kilátástalan sosem volt az emberiség sorsa.
Én optimista ember vagyok, rengeteg tervem van amit szeretnék megvalósítani és már csak ezért is húzom a vészharangot, csak az a baj, hogy kevesen hallják és akik hallják azok is inkább bedugják a fülüket. Meglehet, nem ültettek diófát, így csak rövid távon gondolkodnak, remélve, hogy ők kimaradnak a játékból.
Egy fejlődési krízist nehéz gyógyítani, sosem lehet tudni merre halad és hova jut, vagy mik lesznek a következményei. Ezért nehéz megjósolni, hogy mi következik be, mert megtörténhet az, hogy felrobbantjuk magunk alatt a földet, így drasztikus gyógymódot alkalmazva vetünk véget a krízishelyzetnek. Megtörténhet viszont az is, hogy a sáska raj egymást falja fel, ha éhínség következik be, mert felborítjuk éghajlatunk természetes rendjét. Ennek az előjelei már jelentkeznek, milliók halnak éhen és a csodára méltó nagymenők úgy próbálják orvosolni, hogy angol WC-ket építenek oda, ahol pottyantósra se járnak a nyomorúságtól.
Mivel ilyen, meg ehhez hasonló abszurd megoldásokat találnak ki, a válságos helyzetek megoldására, ezért féltem a Föld jövőjét és sajnálom szülőföldem, mert úgy érzem a pusztító sáskák már szemet vetettek rá. Adná Isten, hogy tévedjek! Mert az éhes sáskahad ellen nem véd meg semmilyen egyezség, a korgó gyomor nagy úr és fittyet hány a nemzetközi egyezményekre.
Mivel a remény hal meg utoljára, én is remélem, hogy még orvosolni lehet helyzetünket, mert a jót elkezdeni sose késő és van valaki odafönn, aki mindig kész megbocsájtani és hibáinkat helyrehozni.