Korán ébredtem. Amikor kinéztem az ablakon, láttam az emberek fázósan összehúzzák magukon a kabátjukat. Fagyott. Egy kis termetű kutyát pillantottam meg, a kukáknál keresgélt. Biztosan éhes-gondoltam. Éberen figyelte az arra járókat. Meg-megindult egy-egy ember után, de visszafordult, s majd leült, várt. Mi járhat a fejében? Kit várhat? A felelőtlen gazdit? Vagy egyszerűen csak megunták és kitették? Ma már ez sajnos megszokott dolog. Egy autó motorja berregett fel. A kiskutya felkapta a fejét, odaszaladt az autóhoz. De hiába várt, az ajtó nem nyílt ki, s nem mondta neki senki: -Na gyere, ugorj be!
Elindult az autó. A kutyus futni kezdett utána. Futott egy darabig, majd feladta. Leült s szomorúan nézett a kocsi után. Talán így rakták ki egy autóból, s most reményt érzett, hogy mégis csak kell, s megjöttek érte. Ült, nézett szomorúan, s ballagni kezdett az ismeretlen felé…elszorult a szívem. Hány és hány kutya jut erre a sorsra? Nekem is van egy kutyusom, lehajoltam hozzá, megsimogattam. Hálásan nézett rám, a gazdijára. S mi emberek milyen hálátlanok vagyunk….
Nem tudom mi történhetett a zsemleszínű kutyussal, többet nem láttam. Remélem jó emberek befogadták…
Kutyasors
By hundido
18 hozzászólás
Szia!
Sajnos egyre gyakoribb! Itt vidéken a kutyaoltások idején a legtöbb eset amikor a gazdák megszabadulnak a kutyusoktól.Elgondolkodtatóak a soraid.
Üdv:Selanne
Szia!
Szörnyű dolog ilyet látni. Sajnos nem fogadhajuk be az összes kóbor kutyát. A legtöbb, amit tehetünk, ha a sajátunknak jó életet biztosítunk.
Szeretettel: Rozália
Igazad van Rozália. Jó lenne, ha a gazdág sokkal nagyobb felelőséget éreznének állataik iránt. Köszi, hogy elolvastátok4 üdv hundido
Kedves kis történet. Régebben velünk is történt ilyen eset, hogy mikor egy pihenőhelyen megálltunk, egy kiskutyus mindjárt ott termett. Szegénykém. Mikor hazafelé arra mentem, még mindig ott volt. Nagyon sajnáltam, de csak megetetni tudtam, mert kislakásban lakom, ahol nem jó kutyát tartani, sem kutyának lenni…
Nem tudom, hogy teheti meg valaki, hogy otthagyja valahol az állatát.
(Megjegyzés: Az írásjeleket nem jól használod. Mindegyik után le kell ütni a szóköz billentyűt.
És a – jelet kétféleként használjuk, de csak itt, mert nincs más:
Ha párbeszédként, a sor elején használod, ott utána szóközt kell kihagyni, de ha kötőjelként, akkor így: egyszer-egyszer.
A párbeszéd-jelet pedig egyéb írásoknál számítógépen ki kell választani, de utána mindig szóköz-billentyűt használj, mint a kötetekben, cikkekben is látni lehet, amikor olvasol!
Egyébként négypontos írásjel nincs, vagy egy, vagy három pontot használj!)
Jóindulattal írtam, írásodat szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm az észrevételeidet- ez 4 éve íródott, de még a szöv.szerk. -ben mindig akadnak gondjaim! Üdvözlettel: hundido
Kedves Hundido!
Ma már nem olvasok többet tőled, mert megint belemarkolásztál a lelkembe az írásoddal. Én nagyon kutyás vagyok, és minden ilyen történet lehangol, nem kertelek, végtelenül elszomorít. És te nagyon jól írsz ahhoz, hogy kellőképpen megérintsen a történet.
Üdv
Zoli
Szia! Köszönöm, hogy ezt is elolvastad. Ez jó rég írtam, de a ami napig emlékszem erre a kis jószágra. Imádom a kutyákat, nekem is van. üdv hundido
Kedves hundido!
Összeszorult a szívem. Valóban kutyasors az ilyen. Sajnos, átvitt értelemben is igaz, tapasztalatból tudom. 🙁
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz!
Ezt már rég írtam. Vannak olyan témák, amik nem avulnak le… sajnos! Üdv hundido
Reméljük a legjobbakat kedves Kata !
Sajnos az emberek nem csak az állatok mellett mennek el, hanem embertársaik mellett is.
Szomorú írásod nagyon tetszett.
Szeretettel: Zsu
Kedves Katalin!
Szomorú a kutyasors, ha a szívtelen gazdája kidobja. Kegyetlenség.
Én is találkoztam kétszer is ilyen kutyussal, de nem tudtam hazahozni kocsival, mert akkor három macskám volt. Az állatok nagyon kedvesek, ha kapnak enni és nem bántják őket.
Nagyon tudom sajnálni az állatokat, ha képesek valahol kidobni.
Jól mondta Zsu, hogy milyenek az emberek.
Szomorú történet, de nem egyedi, sajnos.
szeretettel: Kata
Szia!
Ezt már nagyon rég írtam, de sajna az állatokkal való bánásmód, csak nem akar változni. Kiteszik, bántják őket…szomorú. Köszi, hogy elolvastad!
üdv hundido
Kedves Katalin!
Reméljük, hogy a kutyust valahol befogadták. Barátnőm is a kutyamenhelyről hozott el egy kiskutyát, azóta arany élete van a kis jószágnak.
Judit
Szia!
Hát ezt jó régen írtam. Vajon mi lett a kutyussal? Sajna nem tudom, de reménykedem abban, hogy valaki befogadta. 🙂 üdv hundido
Szia, kedves Hundido!
Befogadtam.
Egyet, a sok közül. A temetőnél találkoztam vele. A temetőcsősz vigyázott rá, adott neki enni, addig, míg hozzám nem szaladt, befelé és kifele menet. Kiválasztott engem, úgy éreztem. Én nem tudtam erről, hogy mi az előzmény, de egyszer a csősz nálunk járt, s már a kapuból felismerte. Örül, mondta, mert ott, nem maradhatott. Rendre ledobálta a koszorúkat a friss sírokról.
Morzsinak neveztem el.
A falum szélén, a temetőnél, tudtam meg később, kidobják az emberek a kutyáikat az autóikból, mióta megszűntünk zsákfalu lenni. A házak megteltek befogadott kutyusokkal, cicákkal. Sok, közülük, már menhelyre kerül.
Nagyon szépen írtál a magára hagyott kis lény kiszolgáltatottságáról, sorsáról. Meghatódtam.
Kár, hogy akik ilyet tesznek, nem olvassák, s nagyon kicsi a valószínűsége, hogy megváltoznak.
Szeretettel:
Ildikó
Szia!
Köszönöm kedves szavaidat és hogy nálam jártál. Sajnos itt nálunk is akadnak elkóborolt kutyák, cicák,(direkt nem kidobottat írtam, mert remélem, hogy nem így van) szóval sok kis jószág van, de szerencsére sok segítő ember is. Azt nem értem, hogy miért nem ivartalanítják őket. Tudom nem olcsó, de időnként van akció (ebből is) és akkor olcsóbb. Nagyon sajnálom őket, és ha tudunk segítünk(azért többesszám, mert a lányom is). Olyan jó lenne, ha az emberek felelősségteljesebbek lennének!
üdv hundido
Szia!
Rátaláltam írásodra; kicsit, nagyon későn!
Befogadhattad volna, legalább, átmenetileg.
Ezért, hallgatok, nem pontozom szomorúságot.
tisztelettel
Kedves túlparti!
Ez bizony régen történt. Nekem akkor volt kutyám, aki már sajnos "elment". Azóta lett másik, mert "kutya nélkül lehet éelni, de nem érdemes."Ezt az ablakból láttam. Ez elég hamar lejátszódott, talán mire leértem volna el is tűnt volna valamerre. Azonban, lehet, hogy azt kellett volna tennem, amit írtál…
Köszönöm, hogy elolvastad. üdv hundido