Egy elbeszélgetésre voltam hivatalos a könyvtárba, meg is érkeztem, nem voltunk túl sokan. Majd elkezdődött az elbeszélgetés egy mai, kortárs „ezermesterrel” – Laczkfi Jánossal. Lazán jött be és foglalta el a neki szánt helyet. Sima szövetnadrágot, barna szövet zakót viselt egy könyvvel az egyik zsebében. Rövid bemutatás és heves mosolyogó bólogatás után, elkezdődött a helyszíni riport.
Kiderül, hogy az „ezermester” egy személyben író, költő, műfordító, szerkesztő és tanár. Az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen végzett magyar-francia szakon. Ám évfolyamtársaitól eltérően őt az irodalom iránt érzett szeretete másfelé sodorta. Míg társai tolmácsok, hivatali emberek lettek, addig ő az írás és a művészi élet rögös útját járta. Meg is találta ösvényét és mára több tucat fordítása és kötete jelent meg az országban.
Az ösvényen bolyongva találja meg a költőiséget magában az ember. Szerinte egy költő olyan, akár egy terrorista – fel kell robbantani a világot, hogy utána az újra összerakja. (Ez a hasonlat érdekes és megdöbbentő volt – ám igaz.) Műveiben is – igaz egy lágyabb – terroristaként időzíti és robbantja a gondolatait. Az önreflexió Laczkifinál egy fontos pillér – saját életéből veszi az ihletet így ő maga az alany. („János alanyi költő, igaz, amit ír.”)A saját életéből egyidejűleg kötetéből felolvasott egy anekdotát, mely lánya, Ágnes születésének körülményeit mesélte el.
Az hétköznapjai után újra a költői pályára terelődik a szó. A kérdés, hogy van-e értelme manapság nyomtatott művet megjelentetni. „… Az nyomtatott könyv sosem lesz helyettesíthető és igenis megfér az internet mellett.” Laczkfi ezen a ponton párhuzamot vont az internet és maga között, miszerint, mindketten ócskások. A költő is gyűjtögeti még a rozsdás vasdarabokat is, hisz azokat leápolva kincset is lehet találni. „Minden lim-lomot összegyűjtök, hátha jó lesz valamire.”
Az ócskaságokból született egyik verse is, melynek címe: „Véletlen-vers”. A versben közreműködtek az egyetemi hallgatók, akik összegyűjtötték a mai if(júság)i szóhasználatban leledző i-végű szavakat.(hali-bali = halálos baleset; komcsi = komoly; kari aji = karácsonyi ajándék). Ez a mű így egy kortárs-karikatúra a világ groteszk fejlődésére. A Lil-lom gyűjtögető e karikatúra vers mellett felolvasta a Skoda-dalt, melyet Skodájának elvesztéséből, annak eladásából született. E dal kissé cinikusan kezeli az író, járműve és új tulajdonosának viszonyát. A rendkívül jó humor után még inkább odaszegezte a figyelmemet a „Fogyó” című vers, mely kifigurázza a fogyókúrákat és az azt átszenvedőket.
Összefoglalva, Laczkifi János egy érdekes pacafoltja a magyar kortárs irodalomnak… önnön pacájából táplálkozik és nem fogy el, sőt szüksége sincs arra, hogy a töltőtoll újra hozzácsöppentsen, mert ő – egyedül – „… papíron csinál világot.”
3 hozzászólás
Kicsit döcögösen indul, mint minden cikk:D, az elején található szóismétlésen kivül nekem tetszett. Érdekes volt, főleg hogy nem ismerem az említett személyt.
Én sem ismerem Laczkfit, de felkeltetted az érdeklődésemet, ahogy írtál róla.
Rozália
Szia! Én már olvastam egy-két versét, de ettől csak még jobban kedvet kaptam hozzá. És ez a cél, nem? köszi, Poppy