Az ember nézi a tárgyakat, a fákat, a füveket, a virágokat, a fellegeket, a csillagokat, a Holdat, az állatokat, nézi az embert. Az ember csak néz, s ha bármire cikkan is a tekintete, mindig az egészet akarja látni. Azt, ami a világ lényege. Azt, ami világának lényege. Azt, ami a szívének lényege. Miért is van bennünk ez a zsibongó sóvárgás? Mert az egész meglátása lehetetlen? Elérhetetlen? László Bandy rajzai felidézik bennünk a tárgyakat, a fákat, a füveket, a virágokat, a fellegeket, a csillagokat, a Holdat, az állatokat. Felidézik az embert. Megláttatják velünk az egészet. Azt, ami a világ lényege. Azt, ami világunk lényege. Szívünk lényegét.