Legendák a Sziklás hegységből-Hegyi Kannibálok

Lehetséges, hogy ezek a lények túlélték az ősi időket, hisz hány lelet került elő? Nagyon kevés, és az emberi csontok legtöbbje a barlangokban fosszílizálódott vagy mocsarakban. Lehetséges, hogy csak a jégkorban elpusztult egyedek csontjaira bukkantak a régészek, és a mai modern jelenkorban élőkére még rá se bukkantak. És mit mondjunk a ma felbukkanó, nagyon is emberszerű hominidákról, amik

akár a rokonaink is lehetnek. Szibériában és Kínában gyakran feltűnnek hasonló lények, lásd az Almasz vagy a Barmanu, de meglepő módon odébb Észak-Amerikában is feltűntek hasonló lények.

Kanada északnyugati részén az indiánok egy nakai vagy nuk-nuk nevű lényről mesélnek, de hívják őket bokorembernek is. A nakai magas, rövid szőrzet borítja a testét, a karjai hosszúak. A szemei pedig vörösek vagy sárgák. Az indiánok sok néven ismerik, de érdekes módon a sokkal északabbra élő eszkimók is ismerik.

Éjszakai életmódot folytat. Gyorsan képes futni, általában nyáron és ősszel lehet vele találkozni, de az betudható annak, hogy az őslakosok is csak ezekben az időszakokban vadásztak aktívabban éjszaka. De a legijesztőbb az egészben, hogy egyfajta kemény talpú lábbelit hordanak és kendőt kötnek a fejük köré. Az indiánok beszámolói szerint képes tűzet gyújtani, fegyverként pedig botokat és köveket használ, és persze nőket és gyerekeket rabol el.

Az első találkozás a fehér ember és a nakai között 1960-ban történt. Paul Peters a Yukon folyó sziklás partján egy magas, sötét szőrrel borított, izmos lényt látott. 1964 áprilisában John Baptist Fort Liar közelében egy hasonló lényt látott, de ennek hosszú barna szakálla volt. A következő hónapban egy indián nő egy hasonló nakai-t látott.Fort Simpson

közelében egy 14 éves fiú és az apja egy alacsony, sötét bundás lényt látott, aki jávorszarvasbőrből készült ágyékkötőt viselt, és a kezében kőből készült bunkót tartott.

De úgy látszik a Nakai ki se állhat minket.

1970-ben Alaszkában Pretty Nollard és hat másik helyi lakos épp a tábortűznél ült. A Koyuku folyó partján voltak, 20 km-re attól a helytől, ahol a Yukonba torkollik. Hirtelen a sötétben valami kővel dobta meg őket. Lehet, hogy környékbeli csintalan fiatalok, többet sajna nem tudunk a sztoriról.

Loren Coleman kriptozoológus viszont a nakai történetének egy sokkal hátborzongatóbb aspektusával találkozott. 1904-ben a Nahanni völgyben – ezt a helyet Fejetlen völgynek is hívják- egy csapatnyi felderítő jött. Felmérték a hely természeti kincseit, felrajzolták a térképre. A 200 év alatt sok ember eltűnt ott, csak négyet találtak meg. Nem volt meg a fejük (pont mint a könyvben a wendolok ott is az emberek fejére mentek).

Lehetséges, hogy ők egy másik emberfajta képviselői, ami talán a mi közeli rokonunk.