Lengyelországi úti beszámoló, harmadik nap délelőtt Krakkó I.

A harmadik nap reggelén megint csodálatosan szép időben gyülekeztünk a szálloda előtt, és izgatottan vártuk Lengyelország egykori fővárosába, Krakkóba a kirándulást.
Krakkó a lengyel királyok hajdani bölcsője és nyughelye, egyben a lengyel nemzeti öntudat jelképe.

Délelőtt tíz órakor már a Wawel aljában álltunk.
A Wawel tulajdonképpen egy mészkő kiemelkedés a Visztula folyó bal partján Krakkóban, aminek a tetejére épült a királyi palota, és a székesegyház, amiket bástyák, és várfalak öveznek, itt kezdtük krakkói sétánkat.

A mészkő domb alatt egy barlang található, amelyben a legenda szerint egy sárkány élt, a város megalapítása előtt.
A legenda úgy szól, hogy Krak herceg uralkodása idején az ismeretlenségből egy szörny tűnt fel és a Wawel-domb barlangjában telepedett meg.
Gyíkszerű, rövid lábú, éles fűrészfarkú lény volt, amely éjszakánként a falvakat járta és a baromfi- és állatállományt dézsmálta, a kerteket, földeket tönkretette. Krak herceg elrendelte, hogy a barlang bejárata elé mindenki élelmet vigyen, ám ez is kevésnek bizonyult és a sárkány tovább garázdálkodott a környéken.
Végül egy leleményes cipészmester egy birkának a bőrét kitömte szurokkal, és kénnel, amit a sárkány megevett és szörnyű szomját oltva a Visztula folyóhoz ment, ahol olyan sokat ivott, hogy végezetül nagy robajjal szétrobbant.
Krak herceg a lányát a cipészhez adta, aki éveken keresztül varrta a cipőket a sárkány bőréből.
A legenda másik változata szerint a sárkány békében élt a barlangjában, egészen addig, amíg Krakkó városa évente háromszáz ifjú szüzet adományozott neki. Miután ezt megtagadták, elkezdte pusztítani a vidéket, majd a legenda előző változathoz hasonlóan itt is egy cipészmester ölte meg.

A várdombhoz vezető hosszú feljárón elsőként a vár vöröstéglás falán elhelyezett, felirattal ellátott kőtáblák sokasága tűnt a szemünkbe, melyek a palota két világháború közötti felújításához adományaikkal hozzájárulók neveit örökítik meg. A fal fölé állították 1921.-ben a lengyel szabadsághős Tadeusz Kosciusko lovas szobrát.

A feljáró végén először a lengyel, litván és orosz címerekkel díszített Címeres-kapun, majd a svéd származású királyi család nevét viselő Waza-kapun, amelyet az első Waza-házi király, III. Zsigmond építtetett 1595-ben, haladtunk át.
A Waza-kapun belépve balra látható a Waweli székesegyház hatalmas épülete. A ma álló székesegyház építését 1320-ban, I. Ulászló uralkodása alatt kezdték meg, és a trónon őt követő Nagy Kázmér idején, 1364-ben fejezték be.
A háromhajós, gótikus templom épület köré évszázadok alatt különböző stílusú kápolnák koszorúja épült, a kápolnák közül a leginkább figyelemre méltó a székesegyház jobb oldalához simuló Zsigmond-kápolna, amelyet a Jagelló Anna királynő utasítására készített, aranyozott reneszánsz kupolájáról lehet felismerni.

A várudvaron lévő kerthelyiségnél vártuk az időpontot, amikor csoportos belépővel bemehettünk a katedrálisba.
Addig a várudvart, és az alul kőből, felül vörös téglából épült kerek, húsz méter magas Szenátori tornyot – ami a legmagasabb bástya a Wawel dombon – fotóztuk. Sok kép készült kívülről a katedrálisról is. Valamint a katedrális teljesen különböző három tornyáról a Zsigmond-toronyról, az Óra-toronyról, és a Vikárius-toronyról, vagy más néven Ezüstharangok-tornyáról /mert a benne lévő bronz harangok anyaga tartalmaz némi ezüstöt is/.

Végre felléphettünk a katedrálisba vezető lépcsősorra, a főbejárattól balra három nagy „sárkánycsont” függ egy láncon, és a legenda szerint, ha egyszer leesnek, eljön a világvége. Hogy ez be ne következzen, a láncot időről időre kicserélik.
A csontok egyébként nem a Wawel sárkányának csontjai – mint feltételezték sokáig – hanem mamut, gyapjas orrszarvú és bálnacsont.

A waweli székesegyházban összesen 18 kápolna, ezekben több síremlék, valamint hét szarkofág található.
Ebben a templomban koronázták a lengyel királyokat, és itt van végső nyughelyük is.
A katedrálist Szent Szaniszlónak, a lengyelek legfontosabb nemzeti szentjének szentelték, aki szintén a templomban nyugszik.
Ide temetkezett I. Ulászlótól Erős Ágostig 19 lengyel király, de a mai napig ide temetik a krakkói püspököket is. Fotózni tilos bent.

A székesegyház főhajóját kétoldalt végig kápolnák szegélyezik, ezekben, illetve a székesegyházban látható a lengyel nemzet több uralkodójának síremléke.
A turistáknak kijelölt látogatási útvonal első megállója a főhajó közepén álló ezüstkoporsó, ebben nyugszanak Lengyelország védőszentje, Szent Szaniszló (1030–1079) mártír püspök földi maradványai. A mauzóleumtól balra, a főhajó pillérei között található III. Várnai Ulászló (1424–1444) lengyel, I. Ulászló néven 1440–1444 között magyar király 1906-ban készült szimbolikus szarkofágja, aki a várnai csatában Hunyadi János oldalán esett el. Valójában a királyt, a csatatéren, egy tömegsírban temették el.

A mauzóleum mögött található az 1650-ből származó barokk főoltár, előtte koronázták meg a lengyel királyokat.
Az oltárhoz vezető lépcsőktől balra, fekete márványtábla mögött találhatók Szent Hedvig királynő földi maradványai.
A főoltártól balra, a sekrestyével szemközt áll az 1306-tól uralkodó I. Ulászló, az első Krakkóban koronázott lengyel király síremléke. A homokkőből faragott gótikus szarkofág a XIV. század első feléből, a neogótikus baldachin a XX. század elejéről származik.
Pár lépéssel hátrébb, a sekrestye bejárata mellett álló éjfekete márványoltáron látható az ezüstlapon függő, tüllel borított, gótikus Hedvig-kereszt, amely a XIV. századból származik, a legenda szerint előtte imádkozott a kegyes életű királynő. Az oltár alatti fülkében, üveglap mögé zárt bronzládikóban Hedvig relikviái vannak elhelyezve.

A főoltár mögött található a XIV. század második felében épült Báthory-kápolna. 1594–1595-ben Jagelló Anna királynő kívánságára 1586-ban elhunyt férje, Báthory István (1533-tól erdélyi fejedelem és 1576-tól lengyel király) sírkápolnájává alakították.
Báthory volt a férfiágon kihalt Jagelló család utáni első választott király, aki Jagelló Annát feleségül véve szerzett jogot a lengyel trónra. A bal oldali falon látható a király homokkőből, vörös márványból és alabástromból készült síremléke, melynek középső részét korinthoszi oszlopok osztják három részre.

A főoltártól jobbra látható az 1501-ben épült János Albert-kápolna, ebben egy reneszánsz díszítésű fülkében található az 1492-ben megkoronázott János Albert szarkofágja.
Ezzel szemközt áll az 1333-tól uralkodó Nagy Kázmér gótikus szarkofágja, síremlékének oszlopai piszkei vörös márványból, a baldachin homokkőből készült.

A szentélykörüljáró déli szárnyán található a reneszánsz stílusú, 1517–1533 között épült Zsigmond-kápolna, amelyet a firenzei Bartolomeo Berecci alkotott.
A bejárattal szemben látható Báthory István felesége, Jagelló Anna királynő (1523–1596) síremléke, e fölött a lengyel királyok jelvénye, a sas jelzi, hogy uralkodó nyugszik a sírkápolnában.
A reneszánsz motívumokkal díszített jobb oldali fülkében látható a két utolsó Jagelló-király, alul az 1506-tól uralkodó I. (Öreg) Zsigmond (1467–1548), míg felette fia és utóda, Zsigmond Ágost (1520–1572) síremléke. A négyzet alaprajzú kápolna kazettás kupoláját az 1575–1586 között férjével, Báthory Istvánnal együtt uralkodó Jagelló Anna boríttatta be csillogó, aranyozott lemezekkel.

A Zsigmond-kápolnával szemben áll Nagy Lajos magyar király leánya, a Lengyelországban rendkívüli népszerű, fiatalon elhunyt, 1384-től uralkodó Szent Hedvig lengyel királynő (akinek mindkét nagyanyja lengyel volt) szarkofágja.
A következő pillérközben található üvegvitrinben Hedvig királynő koronázási jelvényeinek fából faragott másolatait láthatjuk, az eredeti jelvényeket a Jagelló Egyetem újjáalapítása céljából a királynő eladta. Az 1902-ben, carrarai fehér márványból készült szarkofág üres, a királynő földi maradványai 1949-től a főoltár előtt balra látható márványlap mögött nyugszanak.

A székesegyház déli mellékhajójában található, 1676-ban felszentelt, fekete márvánnyal burkolt Waza-kápolnával szemközt, a főhajó pillérei között látható az 1386-tól uralkodó, dinasztiaalapító II. (Jagelló) Ulászló (1362–1434) magyar vörös márványból készült gótikus síremléke.
A templom bejáratától jobbra található Szent Kereszt-kápolnában álló baldachinos szarkofágban nyugszik az 1447-től uralkodó IV. Jagelló Kázmér.

A sekrestyéből keskeny folyosóról nyíló lépcsőkön másztunk fel a székesegyház egyik tornyába a három közül, a Zsigmond-toronyba.
Az első „harang-emeleten” a mindössze 1800 kilós Waclaw-haranggal kezdtük az ismerkedést, majd a két emberderék vastagságú gerendákból ácsolt szerkezet falétráin felszaporázva megtaláltuk a harmadik „harang-emeleten” az Öreg Zsigmond harangot is.
A Zsigmond tornyot a 14. század második felében kezdték el építeni, és eredetileg a vár védelmi rendszerébe szánták, 1520-ban alakították át harangtoronnyá, amikor felfüggesztették ide a Zsigmond harangot, mely hosszú ideig a legnagyobb lengyel harang volt.
Megszólaltatásához 8-12 ember szükséges. Számtalan falépcsőt megmászva jutottunk fel a közel 11 tonna súlyú Zsigmond-haranghoz, amelyet I. (Öreg) Zsigmond utasítására 1520-ban öntöttek zsákmányolt ágyúkból.
A lengyel és litván címerrel díszített harang átmérője két és fél méter, kerülete csaknem nyolc méter, magassága két méter, a nyelvének súlya három mázsa.
A hagyomány szerint a harang hangjára eloszlanak a felhők és kisüt a nap, egy másik legenda szerint viszont, ha egy eladósorban lévő lány a harang nyelvét megérinti, hamarosan férjhez fog menni.
A harangot napjainkban csak jeles egyházi ünnepnapok (karácsony, húsvét) alkalmával kondítják meg. Azt nem tudom, hogy eladó sorban lévő lányok hogyan tudják megérinteni a harang nyelvét, mert magasan a látogatók feje fölött függ.

Készült a magasból néhány szép kép Krakkó óvárosáról, aztán visszamentünk a számtalan falépcsőn, amiknek fa tartó oszlopai ott-ott meg voltak faragva, hogy a testesebb turisták is átférjenek közöttük. Az idegenvezetőnk aggódott, hogy a székesegyházat ellepő áttekinthetetlen tömegben hogyan fogjuk megtalálni azokat, akik nem vállalkoztak a Zsigmond torony megmászására.
Felesleges volt aggódni, a lenn maradt csoporttársak hiánytalanul vártak bennünket a lépcső ajtajánál.

A székesegyházból kilépve egy tölcsérszerűen szűkülő átjárón jutottunk a királyi palota reneszánsz udvarába.
A kecses árkádok második emeletének ablakkeretei felett többé-kevésbé fennmaradt az eredeti falfestés, hogy legyen elképzelése a mai látogatónak arról, milyen pompás lehetett valaha a most fehérre festett fal.

Sajnos a látogatásunk a Wawelben itt véget ért, nem nézhettük meg sem a királyi palota belsejét, sem a várat nem sétálhattuk körbe, pedig én nagyon szerettem volna még a sárkány barlangját is megnézni.
E helyett ugyanazon az útvonalon, amin feljöttük, lekocogtunk a várból.
A füles hiánya most is nagyon idegesítő volt, mert az idegenvezető egyfolytában mesélt, de a szétszóródott csoport tagjai közül nem sokan hallották így, hogy mit mond.