A Kanonicza utcában megnéztük II. János Pál pápa egykori lakóhelyét, ott élt, amikor krakkói érsek volt.
Tovább sétálva a Mária Magdolna térre értünk, a Szent Péter és Pál templomhoz, ami Krakkó első barokk stílusú temploma. Ez a Jezsuita templom híres az előtte álló kerítés oszlopain lévő, életnagyságnál is nagyobb 12 apostol szoborról. Valamint arról, hogy itt kötöttek házasságot II. János Pál pápa szülei.
Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy Krakkóban egymást érik a templomok.
Ezen a téren található a fehér téglákból épült, román stílusú Szent András templom is, a ritkaságnak számító két egyforma barokk kupolás tornyával. A tatárjárás idején védelmi funkciókat is ellátott, az egyetlen temploma volt a városnak, melyet a tatároknak nem sikerült elfoglalniuk.
Tovább sétáltunk az óvárosban a Grodzka utcán a Főtér felé, és a Domonkos rendi neogótikus Szentháromság templom és kolostor a következő nevezetesség. Majd a Ferences templom a következő, ami a Krakkóban tanuló magyar diákok temploma volt.
Kiérve a Főtérre egy újabb templom, a kis zömök Szent-Adalbert templom megnézése következik. Ami egyike a legrégebbi lengyelországi kőtemplomoknak.
Az ezeréves legenda szerint Lengyelország védőszentje, Szent Adalbert (aki Szent István királyunk nevelője is volt) 997-ben szentelte fel a templomot, és itt imádkozott, mielőtt poroszországi térítő útjára indult, ahol vértanúhalált halt.
A templomot a XVII. század első éveiben, barokk stílusban részben átépítették, padlózata jelenleg a Piactér szintje alatt van.
A Főtéren van az Óváros legértékesebb egyházi műemléke a felemás tornyaival Krakkó fölé magasodó, háromhajós, gótikus Mária-templom.
A templom alacsonyabb tornya 69 méter magas, harangtoronyként funkcionál, öt harang található benne.
A magasabb torony 81 méter, korábban őrtoronyként is használták.
A hagyomány szerint a Mária-templom tornyait egy testvérpár építette, akik egymással versengtek, melyiküké lesz magasabb. Az idősebb testvér azonban egy tőrrel megölte öccsét, nehogy testvére alkotása felülmúlja az övét. Tettét követően súlyos lelkiismeret-furdalás gyötörte, így saját életének is véget vetve leugrott a templom tornyából.
Végül a király fejeztette be a tornyokat. Az öccs tornyát szebbre, és magasabbra építette, és koronát is tetetett rá.
A Mária-templom tornyaihoz több legenda is fűződik, az egyik ilyen a hejnal.
Minden órában harsona szólal meg a toronyban, majd hirtelen át-menet nélkül megszakad. Úgy mondják, hogy az 1241. évi tatár betöréskor a tatárok meglepték a várost és egészen a templomtoronyig jutottak. Látva őket, a toronyőr riadót fújt, egy tatár nyíl azonban eltalálta a torkát. A be nem fejezett, riasztó kürtszóra emlékeztet a ma is minden délben felzendülő hejnal.
A „hejnal" azon néhány kifejezés egyike, amelyek a magyarból kerültek a lengyel nyelvbe.
Eredetileg a hajnalt hirdető kürtszó neve, Báthori István korából való katonai ébresztő volt, később azután hejnalnak hívták általában a kürtjelzést.
A hejnalt a főtér minden pontján, de leginkább a templom mögötti térről, a pl. Mariackiről lehet jól hallani.
Nagyon szép a Mária templom belseje is, csupa gótika, csupa kék és arany díszítéssel.
Mellette a szerényebb Szent-Barbara templom, ami körül régen temető volt, melynek karzata alatt lengyel nyelvű emléktábla emlékeztet azokra a magyarokra, akik a második világháború alatt Magyarországra menekült lengyelek életét szervezték meg.
A sok templom után végre körülnéztünk Krakkó központjában a a Főtéren (másképpen Piactér), amely a középkori Európa legnagyobb (200×200 m) alapterületű főtere.
A fontos kereskedelmi útvonalak kereszteződésében kialakított Piactér, valamint a teret körülölelő Óváros évszázadok óta a városi élet központja.
A térnek minden oldaláról már a középkorban is három-három utca nyílott, meghatározva ezzel a belváros sakktáblaszerű utcaszerkezetét.
A Piactér közepén található a tér – és talán Krakkó – legjellegzetesebb épülete, a Posztócsarnok, amely a XIV. század közepétől a városi kereskedelem központja. Az 1555-ös tűzvészben leégett, majd reneszánsz stílusban újjáépített épület jellegzetessége a kőből faragott emberfejekkel és attikával /a tetőt eltakaró díszes mellvért/ díszített homlokzata.
A XIX. század elejéig eredeti rendeltetésének megfelelően használták, ekkor építették hozzá a száz méter hosszú, reneszánsz stílusú csúcsíves árkádsort.
A Posztócsarnok emeleti részén van a Nemzeti Múzeum képcsarnoka, a földszinten pedig bazársor van.
Kissé fura volt, hogy közvetlenül mellette egy torony magasodik, ez a Városháza XIII. századból származó tornya, mára ennyi maradt a XIII.-XIV. században épült, majd a XX. században lebontott egykori Városházából.
A Főteret nagyrészt a XVI–XVII. században épült, szépen helyreállított polgárházak szegélyezik.
A Főtér nyugati oldaláról nyíló Szent Anna utca sarkán áll a háromszintes Kosos-ház, melyet Báthory István egyik odaadó magyar hívének ajándékozott. Ennek felesége borpincét nyitott benne, udvarán pedig birkákat árultak, a kapuoszlopokat díszítő három kos fej utal az épület eredeti rendeltetésére. Az épület Szent Anna utca felőli oldalán Balassi Bálint 1995-ben falavatott domborműve látható, aki többször járt Lengyelországban, a felirat szerint 1590-ben lakott ebben az épületben.
Egy kis szabadidőt kaptunk Krakkó megtekintésére, azonban már annyira korgott a gyomrunk, hogy ebéd után kellett néznünk. A gyors ebéd és egy kis vásárlás a posztócsarnok bazárjaiban el is vitte a kis szabadidőt.
A Visztula partján visszasétáltunk a buszunkhoz, ami a délutáni programra a wieliczkai sóbánya megtekintésére vitt bennünket. Bár szívesen mentünk Wieliczkába, úgy éreztük, hogy Krakkóra legalább egy teljes napot szánni kellett volna a programban.
8 hozzászólás
Kedves Judit!
Érdeklődéssel olvastam a beszámolódat Krakkó nevezeteségeiről. Köszönöm, hogy felidézted, mert én már elfelejtettem Bocs.) Régen volt mikor ott jártam.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Én is szívesen olvasok beszámolókat azokról a helyekről, ahol már jártam. Közelebb állnak a szívemhez, mint azok a helyek, amiket még soha nem láttam – és lehet, hogy nem is fogok-.
Jó felidézni az emlékeket.
Bár olyan gyorsan változik a világ, hogy néha már rá sem ismer az ember a helyekre, ahol már régebben megfordult.
Judit
Kedves Judit!
Az a bosszantó az ilyen társasutazásokban, hogy nem azt nézi meg az ember, amit szeretne, hanem amit megmutatnak neki. Azt hiszem itt már sok volt kicsit a templomokból. Mi, még tehettük, kettesben jártuk a világot, persze megnéztünk egy-egy templomot is, de legalább szabadon választhattuk a programunkat. Örülök, hogy Te élvezni tudod ezeket az utazásokat, mint ahogy élménybeszámolóidból ez ki is derül. Itt a leginkább a sétát irigyeltem, a Visztula partján. 🙂
Szeretettel,
Ida
Kedves Ida!
Mint mindennek, a szervezett társas utazásoknak is vannak előnyei és hátrányai is.
Nagy előnyük, hogy mindent megszerveznek helyettünk, mindenhová elvisznek időben. Nem kell várakozni semmire /vagy csak kicsit/, sokkal többet lát az ember, mint amit saját magának meg tudna szervezni.
A hátrányt meg jól leírtad, hogy azt és addig lehet csak megnézni ami a programban benne van.
Persze sok függ az idegenvezetőtől is aki a csoportot viszi. Voltunk már szenzációs idegenvezetőkkel is, akikkel olyan élmény volt az utazás, amit magunknak nem lettünk volna képesek megszervezni, és voltunk kevésbé jó idegenvezetőkkel is, akikkel nem volt nagy élmény utazni.
A lengyelországi idegenvezetőnk olyan közepes volt, a "füles" hiánya sokat rontott az utazás élményén.
Judit
Kedves Judit!
Érdeklődéssel olvastam Krakkóról írt szép úti beszámolódat. Kár, hogy csak így láthatom, de ahogy leírtad, szinte ott jártam én is. Remélem, hogy a Főtéren lévő sok templom harangjai nem egy időben szólalnak meg, mert akkor az ember megsüketülne. Tetszik a legenda, még soha nem hallottam a "hejnal" szóról, ezzel is gyarapodott tudásom.
Megnéztem a dunajeci tutajozást a neten. Csodálatos! Éppen csak a víz illatát nem éreztem, a víz csobbanását, és az utazók sikongatását nem hallottam. Nagyon szép élményben volt részed!
Szeretettel: Matild
Kedves Matild!
Krakkó is egy olyan hely, ahová vissza kellene még menni, legalább egy hétre, mi meg egy délelőttöt töltöttünk csak ott.
Hát templom van bőven Krakkóban, de nem süketültünk meg a harangszótól délben, mert a katolikus egyház minden plébániájának csak egy templomában kötelező délben harangozni /nem az összesben/ Budapesten sem szólalnak meg az összes templomban a harangok délben.
Judit
Szia Judit! Nagyon érdekes, színes beszámoló! Én kétszer voltam K.-ban, mindkétszer sítanfolyam pihenőnapján, de fele ennyit se tudtam meg. Szakadt a hó, viharos szél, -15 fok! Csak a Wawelig jutottunk innen egy jólfűtött kocsmába a vodkához! 🙂 Élmény volt olvasni! Üdv: én
Szia Laci!
Örülök, hogy a rövid kis ott tartózkodásom alatt is ennyi – számodra is érdekes, és új – információt össze tudtam gyűjteni! 🙂
Judit