Az időjósok vihart és lehűlést ígérő szavaira fittyet hányva ellátogattunk gyermekemmel a macimenhelyre, Veresegyházára.
A látogatás hosszas rábeszélés eredménye. A gyermekem mindig azzal jött, hogy medvét látott már az állatkertben, és különben is. Nos a gyermeknapi autós rodeó sikerét meglovagolva hétfő reggel igent mondott a kincsem.
Mi Gödöllő felöl mentünk. Veresegyházán a vasúti átjáró után közvetlenül el lehet fordulni balra, s majd az út végén már tábla jelzi az útirányt, de Vác felöl érkezve a kisváros talán egyetlen lámpás kereszteződésénél jobbra fordulva is meg lehet közelíteni a megaggott medvék otthonát, csak a kihelyezett táblákat kell követni.
Zárójelben azért megjegyzem, hogy mindkét útirány keresztez egy csodálatos kis tórendszert, melyek a horgászok és a csak nyugalomra vágyóknak is adhatnak némi megnyugvást a mindennapok rohanásában. A kikapcsolódáshoz sok minden megadatik itt. Az első tavon, melynek nagy része természetvédelmi terület az úszó nádszigeteivel, van egy kisebb strand, s az utca másik oldalán termálfürdő. Gyerekek a tó partján találnak játszóteret, az érdeklődők néhány fa tövénél elolvashatják, milyen fa is magaslik, s ad árnyékot a rekkenő hőségben.
A második, vagy ha úgy vesszük a középső tó a horgászok paradicsoma, melyet a vasút és a főút választ el a harmadik tótól, melyben sokan szoktak fürdeni, s a partján napozni, de itt is sokan pecáznak.
Visszatérve a medvékhez, az ódzkodó fiam a második percben kinyilvánította a tetszését, amikor megpillantotta a fürdőző macikat. A mackók területét melyet legalább fél óra alatt lehet körbejárni legalább ötször körbesétáltuk. A különböző fajú medvék közül volt, amelyik csak lustálkodott, ám volt grizzli amelyik felágaskodva rázta a vékonyka fenyő törzsét. Egyik- másik csak cammogott a fák között vagy a magas kerítés mentén, volt amelyik a mesterségesen épített földdel fedett barlang tetején pihent, mások talán játszottak, esetleg viaskodtak valamin, de egyáltalán nem vérre menően.
Láttunk közben egy másik területen farkast, aki hordozta a szájában a kicsinyét, s valamint szintén egy újabb kifutóban egy egész falkányi ordast.
A nap slágere vitathatatlanul a medvék etetése volt. Sajnos mézet nem vittünk, ezért kissé borsos áron kénytelen voltam venni egy „mackómézet”. Az etetéshez szükséges hosszú fakanál az étterem előtt található fehér hordóból elhozható. A látogatóknál, akik rengetegen voltak láttam lekvárt, almát, sőt kenyeret is. Mi bepróbálkoztunk egy kis maradék zoo csemegével. Látszott, hogy az íz szokatlan a maciknak, de mézzel felfalták.
Az állatokon kívül lehet itt enni, inni, s vásárolni. A fiam kipróbálta az íjászatot, de volt mód korongozni, lovagolni, ugrálni, festettek arcot, és amit nem vártunk meg, készülődtek páran valamiféle vadnyugati burleksz előadásra.
A képzeletbéli templom harangja már jócskán elütötte a delet, amikor a kisfiammal beültünk a kocsiba.
-Apa, ide ugye eljövünk máskor is? Nagyon jó volt!
Hazafelé még fociztunk egyet a bekötőút mentén található focikapukkal felszerelt játszótéren, majd levezetésként lementünk a vadregényes tavacskához, a másik játszótérre.
Élményekkel töltődve, kellőképen ellustulva értünk haza.
-Apa! Olyan jó volt ez a nap, holnap lesz mit mesélnem az iskolában- suttogta elalvás előtt a kisfiam, majd mély álomba szenderült.