Egy ember számára a legnagyobb félelmet a halálokozza. Kiszámíthatatlan. Sosem tudjuk, hogy kire csap le, mikor és hogyan. Viszont vannak, akik meg óvnak vagy próbálnak megóvni ettől a tragikus befejezéstől minket. A gyilkosokért a rendőrök felelnek. Bár láthatni, hogy az utóbbi időkben nem lehet tartani semmit, kezd amerikai rémtörténetté átmenni az itteni életszínvonal. De szemügyre vettük már őket?
Amerika: CSI, FBI, NCIS, JAG- ránk is ez vár? Kell tartanunk a gyilkosoktól? Ha egy nevet is mondok, mindenki tudja, hogy miről van szó- Bándy Kata.
Pécs, Magyarország kulturális fővárosa.
Az emberek félnek! És ez nem olyasfajta félelem, amit egy politikai beszéddel el lehetne tussolni. Kaphat erre valamikor is ésszerű magyarázatot a családja? Kaphatunk mi valamit, amitől elszáll minden kétely belőlünk?
Megértek mindenkit, aki fél. Nincsenek egyedül, de meg kell próbálni teljes életet élni, még így is. Az élet túl rövid, hogy leragadjunk! Ez egy rettenetes tragédia, de el kell fogadnunk, hogy léteznek ilyen emberek is a világon. de nem szabad, hogy miattuk is elvesztegessünk akárcsak egy percet is. Nem érdemelnek még annyit sem. Élni egy ajándék, ki kell érdemelni és hálásnak kell lenni. Hálánk jeléül pedig nyomot kell hagyni és segíteni, fejlődni, cselekedni és alkotni kell!
/ Hass, alkoss, gyarapíts és a haza fényre derül! /
14 hozzászólás
Néhány észrevétel, ha nem baj: Legfőbb Katonai Ügyészség, Nemzetközi Rendészeti Akadémia és helyszínelők, kis hazánkban is van, vannak. Tengerészeti Nyomozóhivatal, tenger hiányában nincs.(Minden fejlett államnak megvannak a bűnüldöző szervezi.) Nem a gyilkosokért, hanem a gyilkosok kézre kerítéséért „felelnek” a rendőrök, pontosabban ez is a feladatuk. Nem az életszínvonal kezd amerikai(?) rémtörténetté válni, hanem a közbiztonság.
Gyilkosok mindig voltak, és lesznek.(Már az Ószövetség is ezzel indít.)
(Kölcseyt illik pontosan idézni, és illik a forrást is megjelölni.)
Téged bizonyára még nem engednek hajnalban a város leghírhedtebb negyedében egyedül sétálgatni, de, ha majd idősebb leszel, akkor se tedd!!!
Kedves Enikő!
Az itt alább hozzászóló szusi észrevételei mindegyikével egyetértek. Még megtoldanám néhánnyal. Olvastam minden korábbi írásod, nem akartam kedvedet szegni, most sem akarom, de valahol meg kell húzni a határt.
Először is, ez nem tudósítás, ugyanúgy az előzőek sem cikkek.
Másodszor, nem szabadna írnod egy ilyen gyilkosságról, reméltem, hogy van benned annyi empátia készség és részvét, hogy nem nyúlsz ehhez a témához (csalódtam).
Harmadszor, Pécs Magyarország kulturális fővárosa VOLT 2010-ben. Egy "tudósító" ekkora orbitális hibát nem követ el.
Nem szívesen folytatnám, tudom, még csak 16 éves vagy, ezért lenne egy javaslatom.
Olvassál és írjál sokat, mondjuk úgy, hogy a fióknak. Ne akard mindenáron "megmutatni",
"bizonyítani", s egy év múlva, ha elolvasod ezeket a szösszeneteidet, (folyt.)
(folyt.)
és nevetsz rajta, az azt jelenti, hogy látni fogod, hogy ezek semmitmondók, iskolai fogalmazványnak is igen gyengécskék, tehát ha látni fogod, akkor küldjed be újra az írásaidat, mert akkor már minden bizonnyal jobbak lesznek. Addig is, nem elkeseredni, sokat olvasni és írni, hát hiszen, gyakorlat teszi a mestert. Persze, a te döntésed, hogy megfogadod a tanácsom vagy sem, viszont, én a jövő év júliusában foglak újra olvasni. Kíváncsi leszek az eredményre. Sok sikert kívánok!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Elővettem a minap egy két, talán három évvel ezelőtti írásomat. Nem nevettem rajtuk. Pedig akartam volna,de rájöttem,hogy az,amit akkor írtam,nagyban befolyásolta azt,amit mostanában írok. Kialakult bennem valami,amiből nem engedek! Nem a fiókban van a helye,annak amit írtam! Ahhoz túl jó! Nem mondom,hogy nincs nálam jobb író, vagy ,hogy nem fejlődhetek sehová már! Egy szóval sem! Hanem azt mondtam,hogy van bennem valami,amit ki kell engednem és akkor talán,talán valamit tettem valakiért. Tudom,hogy mekkora ereje van egy írásnak,tudom,hogy mekkora hatalom van egy író kezében,tisztában vagyok mindezekkel,de a hatalom,csak egy feltétellen teljesül- segítséggel. Folyt.
Sajnálom,hogy ezt mondodm,de sosem fogok csalódni magamban,mindaddig,amíg azt írom,ami az igaz,és amit én felkutattam. Tudom,hogy vannak még hibáim,helytelenségeim,de mindenkinek van. Ki hinné,hogy egy vagyont érő perzsa szőnyegben is van? Az összesben ejtenek hibát egytől-egyig,mert egy sem lehet tökéletes,semmi,csakis az istenük. Törekedek jót alkotni,ezt nem firtatom,de idő kell nekem is,mint ahogy minden kezdődő jónak is.
Üdvözlettel: Berki Enikő
Kedves Enikő! Tanulj meg pontosan, érthetően, szabatosan fogalmazni. Ne engedj papírra kerülni ilyen mondatokat? "Az összesben ejtenek hibát egytől egyig,mert egy sem lehet tökéletes, semmi,csakis az istenük." – Hát bizony ez messze van a tökéletestől" Amíg nem tudsz érthetően, szabatosan fogalmazni, addig nem vagy még amatőr-író-palánta se, legfeljebb csak egy aranyos, ambiciózus 15 éves kislány. Ez az első feladat. Az iskolai magyar órák sokat segíthetnek. Támaszkodj a magyar-tanárodra. Üdv? a segíteni akaró "én"
Kedves Enikő! Egyetértek mindazzal, amit szusi és Kőműves Ida írt! Eddigi hozzászólásimban is arra próbáltam ráirányítani a figyelmedet, h Neked, 15 évesen, kezdő "író-amatőrként" nem cikkeket, jegyzetet, tudósítást kellene írnod, hanem színes kis történeteket a fiatalok életéből. (Stílus-gyakorlatnak is az a legjobb, szépen lehet fejlődni általa) Szívesen olvasnék valami jó kis sztorit Tőled! Üdv: én
Kedves Bödön!
Örömmel írnék én is olyat,csakhogy már képtelen vagyok rá. Írhatok mások életéről,azokról tudnék sok szépet,de azokat meg nem ismerem annyira,de legyen,legyen ,ahogy egy olvasó akarja. Meg próbálkozom vele!
üdv.: Berki Enikő
Szia!
Végig kísértem az írásaidat. A meglátásom a következő. A korodhoz igazodó stílusban írsz, ami természetes. Az, hogy felteszed ide a portálra, az azt jelenti van benned bátorság, ami nem lebecsülendő ebben a korban. A fejlődés el fog indulni benned, ami azt fogja mutatni, egyre kiforrottabb írásaid lesznek a későbbiek folyamán. A tanulságokat biztos vagyok benne, hogy leszűröd magadnak, és ezek által majd szépen kibontakozol, jobban, és jobban.
A fejlődés útja egy plusz lépés, hogy nem a fiók mélyén rejtegeted gondolataidat.
Kívánok neked erőt ahhoz, hogy tedd amihez kedved van, az írás örömével élj továbbiakban.:-)
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Nagyon szépen köszönöm! Ez igazán jól esett. Remélem nem indoktalanul kaptam mindezt a sok jót, és remélem,hogy a továbbiakban is tudok érte hálálkodni!
Üdvözlettel: Berki Enikő
Kedves Enikő!
Én kihagytam volna a Katát ebből, mert friss "esemény". Amíg nem voltak ilyen sorozatok, akkor is voltak gyilkosságok, csak nem mutatta a tévé.
Ági
Azt írod az emberek félnek. Most bedobsz ide egy friss gyilkosságot? Van anyja és apja gondolom akik gyászolják. Hol a részvét? Minek kell egy ilyen ügyet felhozni?
Kedves Ágnes!
A részvétem a félelmem mögött van. És nem azért dobtam be most,mert jajj de felkapott volt a dolog,nem! Hanem,mert úgy láttam,hogy most van ideje egy olyan oldalamnak is megnyílnia,ami nem csak a színes sztorikról szolnak,amikben a szereplők meglelik a boldogságot. Nem a pesszimizmus hajt,de a világban nem minden végződik happy enddel. Ezért is,szeretném ha elnéznék nekem azt,hogy tizenötéves létemre valmi iránt akarok érdeklődni. Itt például a kriminál pszochológia vonzott és az,hogy vajon a felnőttek mit hisznek. Szerintük egy korombeli elsétál az ügy mellett? Meglehet,de az nem én vagyok. Csakhogy, ez az írás azárt jött létre(részben),mert amikor aznap elmentem az utcán egy csoport fiatal mellett,ilyesmiket hallottam. Ez mocorgott bennük!
Üdv.: Berki Enikő
Kedves Enikő!
Jól van megértelek. Én már nem tudok ehhez, mit fűzni. Amit akartam volna már leírták.
Ági