Kampós orr vagy görög arcél?
Boldogtalan (vagy csak annak vélt?) gyermekkoromban több (konkrétabban több tíz) testi hibát véltem felfedezni magamon. Sokáig (pontosabban az ikrek felcseperedéséig) az orrom alakja, formája, főleg nagysága bosszantott a legjobban.
Gondosan kerültem mások tekintetét, gondoltam, ha én nem nézek senkire, mások sem néznek rám…. Így evickéltem az élet mérges tengerén, mígnem egyszer találkoztam egy idősebb tanítóval, egy igazi férfival, aki felébresztette bennem az önbecsülés halovány tüzecskéjét.
Ne gondoljanak rosszra, vagy valami erotikusra. Csak annyi történt, hogy egy a nevelő tanár (később meg tudtam, hogy művészettörténetet tanít) egy nyári tábor étkezőjében, ebéd közben, a hatalmas tömegben észrevett engem (engem???). És nemcsak hogy észrevett, hanem megközelített és megszólított.
Az akkor még nem ismert furcsa tekintettel méregetett és egyszer csak megszólalt.
– Kedvesem, tudtad, hogy egy igazi görög arcéllel áldott meg a sors? – És ez volt az a mondat, aminek hallatán az addig megtört, megroggyant gerincem kiegyenesedett, tartásom büszkévé vált, állam felcsapódott, sörényem – pontosabban lófarkam – hátravágódott, orrlyukaim kitágultak.
– Igen – válaszoltam büszkén – mintha már említették volna.
(Természetesen hazudtam, de a női vér nem válik vízzé….és ezzel az igennel elindultam a férfiak ámítása elnevezésű rögös uton.)
Pedig ezt senki sem mondta még, de akkor ettől a mondattól egy világ nyílt ki előttem és az emberré (pontosabban Nővé) válás csodás és – addig még nem is sejtett – fájdalommal járó útjára léptem.
Csoda történt ott, abban a gyerektáborban. Amikor leültem a többiek közé egy rút, kampós orrú gyereklány voltam, amikor felálltam, akkor pedig az amforákon megörökített görög istennők egyikének éreztem magam. Már látni véltem magam Hesztiaként, a családi élet védőszentjeként, a győzelem istenőjeként, amint Zeusz kocsiját hajtom, Szelénéként, az ősi hold istenség megszemélyesítőjeként.
Ennek az egy mondatnak azonban több következménye is lett. Egyrészt azonnal szerelmes lettem a tanítóba. (Sajnos erről a rossz szokásomról máig nem tudtam leszokni. Szépet mondanak és már szerelmes is vagyok.)
Másrészt rajongója lettem a történelemnek, a művészettörténetnek és a görög mitológiának.
Harmadrészt innentől már nem számítottam a testi bajok közé az orrom formáját.
Már csak azért sem, mert ezzel egy időben törtek utat maguknak az ikrek a nehézségi erő segítségével kifelé a melltartómból…..
De ez már egy másik történet.
(folyt.köv.: Az ikrek)
11 hozzászólás
Szia, Lenabuci! Tudod, hogy becsapós vagy?
Ahogy olvasom rövid történetedet, már az elején értesülök róla (magamtól), hogy Neked biztosan két lány ikertestvéred van. S mire végére érek a történetnek, megtudom, hogy a két iker… nem is két lány!
Mondom, becsapós vagy! De az a fő, hogy jó a történeted, érdekesen írsz a koraifjú lányok aggályairól, olyan tekintetben, hogy azokon – saját elgondolásuk szerint – mennyi-mennyi hiba és egyéb rútság fordul elő. Mivel én is igen fiatal tiniként magamon sok mindent fölfedeztem, ami miatt kisebbrendűségi érzeteim lettek. Később viszont kiderült, hogy csak én éreztem úgy.
Tetszik az írásod, remélem, folytatod.
Szeretettel: Kata
Kedves Léna!
Sziporkázó írás egy kamaszlány nővé vélásáról.
Nagyon tetszett, gratulálok: Zagyvapart.
Szia!
Egy dicséret vagy egy jó szó csodákra képes. Tetszik a történeted.
Szeretettel: Rozália
Kedves Lenabuci!
Nagyon-nagyon fantasztikus kis sorozatot indítottál el magadról, rólunk, lányokról. Már szemeim előtt látom valamelyik könyvespolcon csíkos vagy pöttyös könyv formájában egy kamaszlány szobájában…
Gratula, üdv,én.
Szia Léna!
Meg kell hogy mondjam,
nagyon jó az írásod folytatása is,
és olyan kis "csavaros eszű" vagy!!!..:):):)
Elismerésem!
Ölellek: Lyza
Kedves Lenabuci!
Te aztán megéred a pénzed:))) Annyira aranyos a történeted, és olyan finom bájjal írtad le a történetet, a humor már csak a bukájét adja meg.
Sok-sok reklámoktól elkeseredett fiatal lány vigasztalódhatna, ha olvashatná.
Jól példázza az írás az élet szépségét, izgalmasságát, hogy egy pozitív mondat milyen változásokat indíthat be.
Gratulálok.
üdv.
Beró
Köszönöm szépen, olyan Angyalok vagytok! :DDD
Megzavart a kettes a cím végén. Azt hittem már olvastam, aztán meg nem is. o.O
Igazi fordulópont, pedig csak egy mondat, ami okozta. Tetszett! Nagyon jól írsz!
Üdv.: Hópihe!
Ejj ezek a lányok:-)).Így éjszaka előtt könnyed soraid ellzítanak.Várom a folytatást:-))
Üdvike:Selanne
Remek a humorod és a kifejezésmódod!