Az elemi iskola padjait koptattam, amikor már érdekeltek az olvasott mondatok, amelyekben valamilyen okos vagy érdekes gondolatokra leltem.
Felsőbb osztályokban – amikor regények, novellák és versek olvasását is előírták, és ha valami megtetszett, azokat „aranymondásként” máig megőriztem.
Szokásom, szinte egész életemen át megmaradt, kiterjedt különféle érdekes és tréfás- vagy különleges írások megőrzésére.
Olyan időszakban születtem, hogy az élet nem hordott a tenyerén, kisgyermekkoromban volt a világválság, majd elérte hazánkat a második világháború. Legszebb ifjúkoromban szakadtam el attól a helytől, ahol a középiskolás éveimet, a nyiladozó szerelmet megéltem, élvezhettem a boldog családi- és rokoni kapcsolatot.
Közvetlenül utána, a front elől menekülve kellett elhagyni a gyönyörű Erdélyt, felmenőink csodás helyét, utána a front alatti félelmeket, rémségeket át kellett élnem.
Amikor boldogságra vártam, s megtaláltam (én balga, azt hittem, hogy) életem párját, akkor kiegyensúlyozott páros élet helyett egy elromlott házasság jutott osztályrészemül: egyedül maradtam három gyermekemmel, akiket szeretettel neveltem, küzdeni kellett a létért nehéz időkben, csonka-családom fenntartásáért, s a súlyos 40 esztendő alatt teltek- vesztek el a legszebb éveim…
Mégis, fiatal koromtól kezdve, egész életemben gyűjtő maradtam, szerettem olvasni.
Édesapám értékes könyvtára elvesztésének pótlására kezdtem a saját könyvtáramba gyűjtögetni az akkor igen egyszerű kiadásban megjelent köteteket. Elsősorban a cseperedő gyermekeim iskolai kötelező olvasmányait vásároltam meg, majd ahogy javult a gazdasági helyzet, a megjelent egyéb kötetekkel sűrűsödött a könyvtáram. Így nyílt lehetőségem arra, hogy a történelmi-, gazdasági-, szépirodalmi- és egyéb kötetekből összegyűjtött érdekes-értékes gondolatokat jegyzet-füzetben, majd a számítógépben összegyűjtöttem, később csoportosítottam az írásos anyagot.
Alaptermészetem, hogy nem tömörítem a gondolataimat és részletesen, hosszan fejtem ki azokat. Mégis, akik a köteteimmel találkoznak, a valódi történetekkel szívesen töltik idejüket.
A novellákban, kötetekben lévő komoly témák, gondolatok, tréfák és egyéb történetek mellett életem folyamán volt részem megélni hihetetlen eseményeket is, sőt, olyanokat, amire csak a csoda szó illik; mivel nincs rá magyarázat, amikor arra kellett gondolni, hogy életünket valaki Odafentről vigyázza, lépteinket Őrangyal kíséri és még a megoldhatatlan események idején is segít bennünket.
Már kisdiák-koromban szerettem meséket-történeteket olvasni, s a fogalmazványokra jó jegyeket kaptam, mivel betartottam az írással-helyesírással kapcsolatos előírásokat. Természetesen adottság is kellett hozzá, és olyan családi környezet, amivel az akadályokat könnyebben le tudtam győzni.
Az iskolai magyar tantárgy nekem nem okozott gondot, örömmel vettem részt az órákon. Persze, ehhez hozzájárult, hogy az általános iskolában, majd a középiskolában is olyan nevelőket kaptam, akik hivatásukhoz mérten értettek ahhoz, hogy a diákokkal megszerettessék a tantárgyat. Azonban a nyelvtan pontos használatához adatott érzékem volt.
Amikor diáktársaim vagy a fiútestvéreim rosszul fejezték ki magukat, helytelen szavakat használtak, azonnal megjegyeztem és igyekeztem figyelmüket felhívni a hibára. Persze, nem tetszett nekik, s gúnyból elneveztek magyar tanárnőnek!
Szerettem olvasni, ezért szívesen vásároltam könyveket. Már alig tudom elhelyezni a sok kötetet, amelyeket nem csak elolvastam, hanem azokból az érdekes kifejezéseket kijegyzeteltem.
Mindez később hozzásegített ahhoz, hogy a kötetek készítésénél felhasználhattam a gyűjteményemet.
Mert az embernek fiatalkorban átélt történések ugyan eszébe jutnak idős korukban is, de azokat pontosan leírni csak úgy lehet, ha vannak hozzá források. Számomra öröm, ha mások is azt vallják, hogy az anyanyelvünket védeni kell.
Aki irodalommal, versírással foglalkozik, lehetőleg kerülje el az idegen szavakat, hiszen szókincsünk nem csak párját ritkítja, de páratlanul bőséges.
Nekem szinte fáj, amikor irodalmi alkotásban azzal a tévhittel, hogy idegen szavakat használva őket okosabbnak hiszik, vagy az irodalomhoz nem illő csúf szavakat is divatosnak tekintik; ne higgyünk benne, hanem óvjuk, védjük gazdag szókincsünket, a magyar nyelvet!
Mindig jobban szerettem valós, megtörtént eseményeket olvasni, inkább, mint krimit, és amit csak kitaláltak. Vallom, hogy minden család és egyén élete egy-egy regény lehet, de csak úgy, ha azt valaki érdekesen és jól tudja írásban közvetíteni.
Nekem sosem kellett történetek után járni, kutatni, hiszen a közvetlen közelünkben is bőven akadnak megörökítésre érdemes témák.
2005-ben kezdtem verseket írni, egyre többet írtam, először a hagyományos verselést, majd 2010-ben próbálkoztam a szonettekkel is. Az írásaim – egy kivétellel az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtár „polca”: www.mek.oszk.hu oldalon találhatók. Nagyon sokan (ezrek) olvassák a köteteimet. Egyetlen kötetet adtam csak ki nyomtatásban, mert nagyon sokba kerül, s annyi pénzem nem volt, hogy valamennyit kiadjam. A Kiadók pedig leginkább a korabeli ismert írók köteteit adják ki és azokat igyekeznek továbbadni. Jelenlegi író-növendékek alkotásait nem ismerik, s nem is akarják kiadásra serkenteni.
Nem bántam meg, hogy – főleg nyugdíjas koromban nagyon sokat írtam és pályázatokra küldtem be a jelzett novellákat, verseket; nagyon sok elismerést kaptam, első- és második díjat, különdíjat, az íróasztal felett már nem férnek el az Oklevelek.
A kötetekben, verseimben is csupa olyan gondolat-történet szerepel, amiket életem folyamán feljegyeztem, összegyűjtöttem közvetlen környezetemben. Kiadott köteteimben találnak olyan érdekes esetek leírását, melyeket talán nehéz elhinni, azokat a „hihetetlen” fogalomba soroltam, mégis igazak, nem kitalált történetek, mert a valóságot rögzítettem, azokat saját magam, vagy közvetlen- és tágabb környezetben élők átélték.
(Az íróasztalom felett is, csak a kapott Oklevelek egy része szerepel, a többit egymásra rakva tárolom, mert már nem férnek fel az íróasztal felett lévő falra.)
Gyűjteményem közreadásával célom, hogy olvasóim számára kellemes időtöltést, derűs perceket szerezzek.
Az alábbi képen a kapott oklevelek láthatók, a munkaasztalom, rajta a számítógépem.
**-.-**
11 hozzászólás
Kedves Kata! Azt kérdezed a címben: "miért írok megtörtént eseményeket?" Nos, akkor én meg most elmondom, miért olvasom Tőled ezeket a megtörtént eseményeket? Először is azért, mert jól vannak megírva, Másodszor pedig azért, mert jól vannak megírva!!! Megismerem belőlük a kor, vagy korszak történetét, eseményeket, embereket. Szeretem az un. "én" regényeket, az ember ezekben jól bele tudja élni magát a történetbe. Te, történeteidet hitelesen és emberközelből meséled el, ezért tetszenek!
Megjegyzem zárójelben, h azok, akik "fantázia-regényeket" írnak, szintén a valót jelenítik meg, feltéve, h jó, amit papírra vetnek. A világ a minta, amiben élnek, s valós személyek a főszereplők még egy méhecskékről szóló gyermekmesében is! Szeretettel: én
Kedves Laci!
Részletes hozzászólásod köszönöm – szeretettel és elismeréssel. Azért, mert én
általában megtörtént eseményekről írok, nem jelenti azt, hogy a kitaláltak nem
jó. Dehogynem, azok is lehetnek jók, de nem jók is, fontos, hogy érthető, és
érdekes legyen az az írás. Az enyém is lehet – ahogy írod – én-regény, azért,
mivel olyan világban éltem, amikor olyan sok minden más volt, mint béke-időkben.
Írásodban minden való és igaz, én veled egyetértek.
Köszönöm, hogy nálam jártál,
üdvözlettel: Kata
Sokat megtudni rólad ebből az írásból is, de nem mulasztom el olvasni a többit sem. A könyvkiadás valóban egy szégyenfoltja az irodalmi életnek. Nem az a baj, hogy üzlet, hogy a könyv áru, és drága, hanem azok a szempontok, amelyek alapján meghatározzák a kiadók, kit érdemes kiadni, kinek a műveit érdemes finanszírozni. Ebben ugyanúgy érvényesül a bulvár, mint az újságírásban, ahol nem a valódi értékek kapnak megbecsülést, hanem azok, amelyek minél több réteghez jutnak el, minél nagyobb a haszon belőlük. Azért jók ezek a fórumok, mert itt is sokan találkozhatnak az írásainkkal, és át tudunk adni, tudunk közvetíteni értékeket is az olvasóink számára. Én legalábbis, igyekszem megtenni a tőlem telhetőt.
Üdvözlettel,
Janó
Kedves Janó!
Úgy igaz, ahogyan írod. Sajnos, nekem csak egyetlen novelláskötet sikerült kiadni nyomtatásban.
Úgy mondták, hogy majd az mind elfogy, amiben segítenek, de nem úgy lett. Családomnak, ismerősöknek, elment belőle száz. Utána leálltam, mivel kezdett fájni a lábam, de még mindig van belőle vagy húsz példány, azzal jutalmaztam orvosokat, kedves ismerőseimet, de a
a cég egyetlen egyet sem adott el. Most is havonta jelzik, mintha ők adták volna el azokat,
amelyeket én kértem hozzám elküldeni ötven darabonként…
Azonban én mégsem bánom, mert a MEK is foglalkozik vele, s ott az én köteteimet több-ezer (van
olyan is, amelyet hétezren is olvasták. Azt hiszem, hogy az már valami! Nekem eddig 52 kötetem
van így kiadva, s édes-apukámnak megtalált, kis hagyományos kisgépen írt 35 kisregényét is átírtam
az írógépembe, és azokat megszerkesztve, ugyanott az interneten kiadattam, rengetegen olvassák,
mivel okos ember volt apám, és nagyon jól írt.
Folytatom.
Ezek között kettő gyönyörű verseskötet. Sajnos olyan szépen és jól nem tudok verseket írni,
azért mégis 2005-től elkezdtem verseket írni. Mára már megszámlálhatatlan különféle
versem van, közben 2010-től már szonetteket is írok, ebből 36 szonettkoszorút is sikerült
készíteni. Azt nem mondom, hogy valamennyi tökéletes, de jól hangzanak. Én is örököltem
a szorgalmat, ezért aztán sohasem tudtam eddigi életemben unatkozni. Nekem az írás – akár
próza, akár vers, – szeretek vele foglalkozni. Képes vagyok éjjel éjfélig is írogatni.
Nem untatlak tovább. Köszönöm, hogy olvastad írásaimat, mindig szeretettel várlak. Még annyit
Apukához Finta István néven, az enyémekhez Finta Kata névvel lehet eljutni. A MDK az apuka
anyagát az enyémek elé is föltette, tehát ott is olvashatók a művei.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Kata!
Szeretem az alkotásaidat. Már jó sokat elolvastam belőlük, és a könyved is megvan nekem.
Ahogyan te leírod a megtörtént eseményeket, úgy nem tudja leírni más. Téged nem befolyásol a pillanatnyi politikai érdek az írásaidban, nem íratják át veled valamilyen szempontok alapján a kiadók.
Amit te megírsz az tiszta forrás, elfogulatlan szemlélet, éppen ezért páratlanul érdekes kordokumentáció, és hiteles történet.
Judit
Drága Katám!
Nagyon sokban hasonlítunk, csak én tömören szeretek íni (főleg a verseimet …,
Te vagy a példa előttem, hogy így kell ilyen szépen "ahogy a csillag megy az égen", ilyen hitelesen!
Gratulálok igen nagy szeretettel:
Ica
Drága Icukám, köszönet érte, hogy te is elolvastad. Nagyon szépen
fogalmaztad meg, szinte dallamosan: "ilyen szépen
"ahogy a csillag megy az égen", ilyen hitelesen!"
Köszönöm a gratulációt, az elismerésedet.
Szeretettel: Kata
Drága Icukám, köszönet érte, hogy te is elolvastad. Nagyon szépen
fogalmaztad meg, szinte dallamosan: "ilyen szépen,
"ahogy a csillag megy az égen", ilyen hitelesen!"
Egyébként is annyi minden történt, és még most is történik annyi
minden, hogy nincs értelme keresgetni újabb történéseket.
A napokban küldtem el az 53. kötetemet a MEK-hez, és még mindig
akad, amiből ismét összeállíthatok még egy kötetet.
Ha Isten ad hozzá időt és erőt.
Köszönöm a gratulációt, az elismerésedet.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Valamikor régen már megírtam egy Neked címzett hozzászólásomban, hogy műveid történeti, és történelmi értékek. Ezt mos is így gondolom, és kívánom, hogy még nagyon sok írásod kerüljön a nyilvánosság elé!
Szeretettel: feri
Csak írj, írj Sokat Katám, és bontsd ki köntöséből a szép gondolataidat. Érték, minden írásod!
Szeretettel: Selanne