A kamaszkor átvezetés a gyerekkor és a felnőttkor között. A felnőtté válás nem mindig könnyű, hisz rengeteg szép és jó dolgot kell magad mögött hagyni, egyre több lesz a felelősség és kötelesség. A gyermekkorban jó, hogy hiszünk még a csodákban, a varázslatban. A felnőttkor küszöbén kezdjük elveszíteni a varázslatot, lecserélni a gyakorlati és anyagi dolgokra, és ekkor zárul le harmadik szemünk. Velószínűleg ezért is van az, hogy mindig, mikor egy Harry Potter könyvet befejeztem, nagyon rémesnek tűnt az életem, a szívem majd’ megszakadt, hogy ilyen világban kell élnem, varázslatok nélkül. Ahogy egyre nőttem, szemeim ismét kinyíltak a világra, lassan megláttam újra a varázslatot, felidéztem a bonyolultabb érzelmeket. Nem vagyok benne biztos, hogy a régi érzések felidézése segített, azt azonban tudom, hogy már maguktól jönnek elő ezek az emlékek és érzések, és kapcsolják magukhoz a világot. Talán, ha nem látod a varázslatot a világban, segít, ha az emlékeidet, régi érzéseidet te is felidézed, de lehet, hogy annyi elég, ha valami olyanra gondolsz, ami kellemes érzést ébresztett benned. Talán csak várnod kell, és az időre bíznod magad.
7 hozzászólás
Jók a gondolataid,de az valahogy nem derült ki, miért jó vagy rossz kamasznak lenni… Ahogy visszaemlékszem a magam kamaszkorára, az elképesztően tré volt.
Ennek a tanácsadás volt a lényege. 🙂
Igazából mindennyelvtan órán kapunk házit, hogy írjunk valamiről, de én full másról írok, csak a címet hagyom meg. 😀
Önellenörzési pontok:1-a címről szól a mű?
2-…stb
Hát kicsit lehetett volna hosszabb meg valahogy a címet meg kellet volna változtatni vagy arról is írni egy keveset:) Amúgy tetszenek a gondolataid. Grt
Tényleg nem vonatkozik a szövegből túl sok a címre, de nagyon szépek a gondolataid.
Jó lenne, ha örökre megőrizhetnénk azt a bizonyos világra rácsodálkozó, igazi szemünk.
Sokszor beleveszik az ember kötelességek és elvárások tömkelegébe.Ilyenkor, ha kicsit újra fel tudja ébreszteni magában a gyermeket, talán rájön megint, mi is az élet igazi célja, a kapkodás mögött.köszönöm neked a megosztott gondolatokat.
Én meg köszönöm a dícséretet a műre vonatkozóan. 🙂 Prózai művekre nem sok ilyet kapok, cikkekre legalábbis.
A kamaszkor az idők múlásávval egyre szebbnek tűnik majd…Z.
Ez így van. 🙂