Milyen ember is a főnököm? – Ember egyáltalán?

Főnöktípusok és a kezelési útmutató, avagy a Betegség és az Ellenszer.
Manapság sok olyan ember van, akinek problémát okoz, hogy megtalálja a közös hangot feletteseivel. Emiatt egy idő után szinte kényszernek érzi, hogy bemenjen dolgozni, a teljesítménye is romlik, ráadásul folyamatosan egyre feszültebbé válik, amit részben a hanyatló eredményeknek is köszönhet. De hogyan kerülhetjük mindezt el?
Először is meg kell határoznunk, melyik típushoz tartozik a felettesünk. Mindenképpen ezzel kezdjük, mert ez lesz az, amire a továbbiakban majd egész stratégiánkat építhetjük.
Az első és egyben legkisebb csoport a Normális Főnök kategória. A kevésbé gyógyíthatatlan optimisták ezt a bekezdést akár át is ugorhatják, ilyen felettes ugyanis csupán nagyon kevés kiváltságosnak adatik meg. Ide tartoznak azok az emberek, akik mindig mosolygósak, barátságosak, még akkor is, ha hajnali fél hat van, ezen kívül rendszeresen megkérdezik, hogy vannak a gyerekek és mindig szinte órára pontosan küldenek virágot a feleségünk születésnapjára. Amennyiben jelen sorok olvasója birtokában van egy ilyen Normális Főnöknek, örömmel tudatom vele, hogy az ő esetében ez a cikk tárgytalan.
A második kategória az Üvöltő Főnök, ő már némileg nehezebb eset, mint elődje. Amennyiben néhány száz évvel ezelőtt született volna egy indián törzsben és valamely véletlen(sorozat) folytán az idő teltével törzsfőnökké küzdötte volna fel magát, minden bizonnyal éppen ezzel a névvel illették volna az indiánok: Üvöltő Főnök. Esetleg Vörös Arc.
Ez a főnöktípus képes a nap bármely szakaszában, bármely élethelyzetben fülsértő ordítozásban kitörni, méghozzá a lehető leglogikálanabb indokok által vezérelve. Fél órás, New York-ig elhallatszó (és minden második mondatban a kirúgatás lehetőségének megemlítésével zajló) kioktatás jár azért, ha elkéstél, elfelejtettél felhívni valakit vagy elküldeni egy levelet. Húsz perc, ha miattad kihűlt a kávéja vagy éppen nem töltöttél ki egy papírt időben. Tizenöt perc (ha más munkatársaid jóvoltából már be van rekedve, akkor esetleg megúszhatod tízzel), amennyiben a papírnak csak az egyik felére írtál, ha az ő tollát használtad (a kettő együttvéve már legalább harminc perc) vagy ha elfelejtetted lekapcsolni a villanyt. Ezzel a típussal szemben csupán kétféleképpen védheted meg magad: vagy munkahelyet változtatsz, vagy felveszed a kesztyűt és megpróbálod leszoktatni a patáliázásról. Utóbbi esetben, mely nyilvánvalóan bizonyítja emberfeletti bátorságodat és kitartásodat (vagy a munkahelypiac siralmas állapotát), legjobban teszed, ha beszerzel egy jól látható (esetleg színes vagy flitteres) fülvédőt, amelyet feltéve egyetlen árva szót sem fogsz hallani abból, amit mond. Ha a főnököd kérdezi, miért viseled (esetleg letépi a fejedről), nyugodtan feleld azt, hogy be van gyulladva a füled és az orvos szigorú utasítása volt, hogy ezt a nap huszonnégy órájában, még munka közben is hordanod kell. Ezek után nem marad más választása, mint annyiban hagyni a dolgot és reménykedni, hogy mihamarabb felgyógyulsz. A Te időd azonban még csupán most jött el: ezek után próbáld meg beszervezni a környezetedben dolgozó többi embert is, hogy hordjana ők is ugyanolyan fülvédőt (esetleg más színben), mondván, hogy a fülgyulladás fertőző. Üvöltő Főnöknek ebből kifolyólag ezentúl nem lesz kivel kiabálnia, és ha szerencsétek van, idővel teljesen elhagyhatja fent említett, erősen negatív tulajdonságát. Ráadásul valahányszor elsétál mellettetek és meglátja a rikító fülvédőket, garantáltan roszabb kedve lesz, mint azelőtt.
Harmadik és egyben utolsó csoportunk a Lesből Támadó Főnök és hidd el nekem, bármilyen furán hangzik is, ő a lehető legrosszabb csapás, ami embert érhet – még az Üvöltő Főnöknél is sokkalta veszélyesebb. Ő nem kiabál, nem rúg ki és nem emlegeti fel a hibáidat mások előtt. Ő az, akiről szinte észre sem venni, ha ott van, akiről nem gondolnád, hogy baj lesz belőle, ha kiöntöd neki a szíved és aki legyint, amikor közlöd vele, hogy véletlenül nekidőltél az antik kabátfogasának, és közben átszakadt a fa.. Úgy tűnik kedves, nagylelkű, már-már megkedvelted – úgy jár-kel az alkalmazottai között, mintha levegőből lenne, halkan beszél és mindig figyel. Aztán egyszer csak kimutatja a foga fehérjét: közli veled, hogy mától kezdve három évig levonja a fizetésed hatvan százalékát, ezentúl hétvégeken is dolgoznod kell, és még ki tudja, mit ki nem talál – ez már csakis és kizárólag az ő kreativitásán múlik és azon, hogy mit tudott meg rólad előzőleg. Eleinte látszólag nem sok különbözteti meg a Normális Főnöktől, ezért ajánlatos néhány hétig az új munkahelyen megfigyelés alatt tartani, és addig lehetőleg nem túlzottan szoros barátságot kialakítani vele. Amennyiben tényleg egy Normális Főnökről van szó, kissé zárkózottnak vagy paranoiásnak tűnhetsz a szemében, esetleg azt hiheti rólad, hogy utálod, de hidd el, megéri a kockázatot és utóbb még rengeteg időtök lesz arra, hogy kapcsolatotok kezdeti fagyos mivoltán változtassatok.