A nő úgy döntött, elmegy egy olyan vidékre, ahol másképpen zöldül a fű, és aranyló búzatáblákat ringat a szél. Oda, ahol a gólya merészen sétál a fűben,… és héják köröznek a levegőben. Hol teraszon ülve láthat, legalább 3-4 hegyet, dombokat, lankákat, ahol az úttest hullámzik,… s minden kanyar után, más tájra érkezik. Amerre az erdő titkokat rejt, az őzikék számára kedvező ligeteket, a szarvasoknak tisztásokat, az apró állatoknak pedig biztonságot nyújt, a bozótosban,… és a fák ölelte sűrűben. Hol néhány négyzetméteren, legalább 15 féle mezeivirág nyílik, a búza kalászba szökken, s más a levegő, mert tele van a zöld növények bódító illatával,… s másképpen fújja a haját a szél.
S valóban, itt erősebben hajladoztak a fák, talán még a felhők is másként kergették egymást. Virágzott a tavirózsa,.. békalencse ringatózott a víz felszínén, és a tőkésrécék versenyt úsznak a csatornában. Susogott a nádas, és a madarak éneke kánonban hallatszott,… a fák pedig egyszerűen maguktól nőttek. A Holdfény olyan távolságot világított be, hogy szabad is szemmel láthatta, az éjjel mozgó állatokat. Itt, még a csendnek is más volt a hangja, megnyugtató, és mély,… de soha nem volt üres. Meghallotta, a fűben mocorgó bogarakat, és az udvaron átrepülő madarak szárnyainak suhogását. Hatalmas fű simogatta sportcipője talpát, és zenélve suhant végig nadrágja szárán. Az érintetlen természet, ahol nem csak nézett, de látott is,… és minden pillanatban mást, mert nem győzte kapkodni a fejét, merről jön a hang, és honnan érkezik a látvány. Egy ilyen helyen, szélesebben nyugszik le a Nap,… tágasabb az éjjeli égbolt,… óriási a Hold,… és hatalmas a láthatár.
A férfi olyan helyekre vitte, ahol már ő is régen, valamikor fiatalon járt, s közben gyakran mondogatta.
-Tudod az fáj legjobban, hogy már mindenről múltidőben beszélek.
A Nap még magasan járt, és napraforgósárgán ragyogott, amikor a parthoz értek. A férfi tekintete, a nefelejcskék vízen át, a messzi távolba merült. Nem szólt, csak nézte a hullámokon csillogó szikrákat. Egy idő után, a két hófehér hattyút kezdte figyelni, a parti köveknél. Már reggel óta alig szólt, csendjébe burkolózva várta a búcsú pillanatát.
-Kérlek nézz rám, még itt vagyok! – kérlelte a nő mosolyogva.
-Még igen. – felelte a férfi, s nőhöz fordult.
-Tudod milyen a vidám szomorúság?
-Nem tudom. – felelte a nő, s tanácstalanul nézett a férfira.
-Kérlek, fényképezd le a hattyúkat, és ha hazaérsz, küld át nekem, s ha tudsz, akkor írj majd arról, hogy milyen a vidám szomorúság!
Lágyan markába zárta a nő kezét, megsimogatta, és tovább nézte a hattyúkat,… szótlanul.
Néhány óra múlva az állomáson elbúcsúztak.
Milyen az a csend, amikor azért nem beszélsz, mert elfogyott a szó? Biztosan létezik valahol,… de most nincs kedved megkeresni, hiszen megszólalni sem tudsz. Csak nézel a távolba, és szemedben a szomorúság fényei csillognak, mert valami fáj,… olyan, ami régen elmúlt, és az is,… amely éppen most ér véget. Nem vagy rosszkedvű, csak szomorú,… s közben érzed, hogy ezt most nem kell tagadni. Pedig kellemesen éled meg a mai napot is,… de éppen ez a csendes boldogság segít ahhoz, hogy a szomorúságodat megéld. Tudod, hogy szólni, nevetni, mosolyogni, átölelni kellene,… és azt mondani… Jó volt Veled!… de nem megy. Mert a gombóc a torkodba, a szomorúság pedig a szívedbe szorult. Hogyan lehetsz egyszerre szomorú és boldog?… vagyis milyen a vidám szomorúság? Talán amikor annak örülsz, amit megéltél, de közben már sajnálod azt, hogy elmúlt,… boldog vagy éppen, mégis arra gondolsz,… hogy ennek is hamarosan vége. Néhány nap volt csupán, amikor ott jártál ismét, ahol fiatalon. Megrohantak az emlékek, és nem tudod őket elengedni,… s az fáj legjobban, hogy már mindenről múltidőben kell beszélned. Igen, emiatt ült rá szívedre a szomorúság. Arcod még mosolyra rándul, szemedben még csillog a szeretet, még megfogod a kezét, és megszorítod,… mert akarod, hogy tudja, hiányozni fog!… de nem is az a baj, hogy ez a vonat elmegy,… hanem az,… amit már régen magával vitt. Ráadásul úgy, hogy téged meg sem kérdezett, akarod-e?… engeded-e?… egyszerűen, csak elrohant vele. Hogyan tudsz szomorú lenni, miközben még itt van a perc, amely melengeti a szívedet?…mégis elengeded!… s lassan tovaúszik benned minden,… mint a vízen a hattyú.
24 hozzászólás
Meghatóan szép.
Szeretettel: Tibor 🙂
Kedves Tibi!
Véleményed sokat számít nekem, mert gyakran attól félek, hogy ami kibújik belőlem, abban nincs is semmi fontos, ami másokat is érdekelhet. Köszönöm, hogy ismét megtiszteltél!
Puszi érte: pipacs 🙂
Szia Ica!
Látom megfogadtad, és hosszabb lélegzetű írást tettél fel. Jaj Te! Engem nagyon szíven tud ütni amit itt "művelsz". Kivétel nélkül mindegyik egy kis csoda!:-).Milyen jó, hogy Te vagy!
Írj még sok ilyen szépet, nem bánom, ha százas papírzsepit kell is idekészítenem.
Gratulálok!
Szép estét kívánok:Marietta
Kedves Marietta!
Vasárnap van, ezért egy csöppet hosszabbra nyújtottam.:) Gyakorta azt gondolom, hogy no még írok egyet, aztán majd meglátjuk… és ekkor jössz Te(is) és olyannyira szívenszólítasz, hogy emiatt továbbművelem. :))) Ugyan kiért is lenne érdemes, ha nem az "olvasók " és az olvasók miatt.:)
Megigérem, legközelebb papírzsepit is mellékelek! 🙂
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Pipacs!
Régen olvastam ilyen szép szomorúságról…
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
A szomorúság szinte mindig szépnek tűnik,… utólag,… és kívülről, ráadásul hálás téma az íráshoz. Őszintén köszönöm kedves, őszinte szavaidat.
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Icám!
Nagyon szép.Tudod lenne aki azt mondaná erre, érzelgősek a nők./Itt nem a Napvilág férfiúira gondolok./Ez nem érzelgősség, ilyen a lélek virága mikor kinyílik, cseppet vidám, cseppet szomorú. Ettől szép. Az idő meg emberi léptékkel mérten halad, ami ebben a pillanatban van, másikban már a múlt. Ha tudnánk úgy élni , hogy csak a most, a pillanat számítana, de jó lenne! Vannak filozófiák ami szerint nincs múlt, jelen, jövő, hanem egyszerre történik minden. Olyan jó volna ezt magunkévá tenni, de hát emberek vagyunk és nem megy,- nekem nem. Így aztán marad a "vidám szomorúság". Én még most az olvasás után is olyan vidám szomorú maradtam. Köszönöm az élményt, és gratulálok.
Szeretettel üdv:Vali
Valika kedves!
Persze, hogy érzelgős, hiszen női lélek írta, s a férfiak nem szeretik olvasni általában, mert azt mondják rá, róóóózsaszínűűű!… de felvállalom. 🙂 Azt hiszem, sokan éltünk át hasonló pillanatokat. Számomra mindig megható a hozzászólásod, mert megérted, és olvasol a sorok mögött is. Nyitott könyv lesz előtted lassacskán a lelkem.:)
Nagyon köszönöm, hogy megtiszteltél, s örülök, hogy nyújthattam néhány percnyi élményt számodra.
Szeretettel ölellek: Ica 🙂
Mit is írhatné én most NÉKED……. ICUS!!!Nincs szó mely kifejezi amit éreztem soraidat olvasván:-))))))))))))azon gondolkodtam TE vagy én …..vagy én TE vagyok……VELED történt avagy velem a CSODA ?Én éltem át vagy TE ugyanazt?Szívemből ÍRTÁL és a lelkembe LÁTTÁL……Köszönöm az ÍRÁST és ragadj minél többet tollat a kezedbe !!!Ölellek!I.
Drága Nyaracska!
Azt hiszem, nem véletlenül kaptad ezt a csodaszép nevet, mert valóban melegséget hozol az ember szívébe. 🙂 Biztosíthatlak, nem Rólad szól a történet, hiszen mindkét szereplőjét személyesen ismerem, s Téged még sajnos nem. 🙁 Igaz, a lelkünk ezek szerint rokonságban van egymással, tehát lehet, hogy nem véletlen,… véletlenek pedig vannak! 🙂
Szeretettel ölellek: pipacs 🙂
Kedves és mégis szomorú!
Gratulálni tudok hozzá!
Barátsággal:Fél-X
Szia Fél-X!
Nagyon sok kedves embert ismerek, aki szomorú. 🙂 Azt hiszem a kettő nem zárja ki egymást, tehát besöpörtem a csillagokat köszönettel! :)))
Szeretettel: pipacs 🙂
A sok kedves látogató után, talán el tudsz viselni egy kötekedő disznót is: Miért kellenek a hármaspontok a címek elé és után? Nekem a „szösszenet” is indokolatlan, úgy tűnik, mintha nem vennéd magad elég komolyan. Nagyon jól írsz és nincs szükség a magad, illetve a munkád degradálására.
A „szabad is szemmel” nyilván elütés. Kicsit sokallom a Rád olyannyira jellemző „,…” írásjeleket.
Egyébként tetszik. Gratulálok. a
Kedves Antal!
:))))) De még mennyire el tudlak viselni! :))
( tudom, de-vel sem kezdünk mondatot ) Valóban azért használom a szösszenet jelzést, mert ezek nem kész írások, csak lejegyzem a gondolataimat, gyorsan és kevés munkával. Annyi mint egy sóhajtás, tehát csak egy szösszenet. A címet általában kiragadom egy mondat közepéből, ezért a pontokkal jelzem, hogy se eleje, se vége.:) Valóban sok a pont, olyankor mindig mélyebb levegőt veszek írás közben, megállok egy pillanatra, és automatikusan csinálom, de arra már nagyon figyelek, hogy 3 pontnál ne legyen több, hiszen Tőled tanultam. 🙂 Sajnos még szavakat is felcserélek bemásoláskor, mert azzal azért vannak problémáim, amit igazán szégyellek, mert valóban soha nem tudok hibátlan írást feltenni. Köszönöm a jobbító kritikát, és a számomra nagyon kedves " egyébként tetszik "-et. Mindegyiknek szívből örültem, főleg azért, mert Tőled még a kritika is megtiszteltetés.
Szeretettel: még mindig pipacs 🙂
Kedves pipacs!
Teljesen átéreztem a műved!
Nekem már sok vidám szomorúság jutott, de más téren is, nemcsak a szerelem tengerében. Ez inkább a hétköznapi élethez kapcsolódik… a sok történés, ami az ember útját állja.
Megfelelően használtad a szavakat, szépen zártál.
Nagyon tetszik a műved!
Üdv:
Nairi
Kedves Nairi!
Tudod az én korosztályomnak megtiszteltetés, hogyha a fiatalok tetszését elnyerjük. :)))Hiszen más világban élünk, mégis sok azonos érzés munkál bennünk. Nagyon örülök, hogy elolvastad, és külön köszönöm, hogy véleményezted is! 🙂
Szeretettel: pipacs 🙂
Szia!
Nagyon szép írás!
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti!
Nsgyon köszönöm, jólesik, hogy megtiszteltél!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Nagyon jól írsz, jók a gondolataid, szépen tálalod az olvasóknak. Most is olyan jó volt végigolvasni az újabb anyagodat. Azért – s ne haragudj érte – én egyetértek antoniusszal, hogy fölöslegesen használod a sok pontot. Bizonyos szempontból olvasni zavaró.
Persze, a lényeget, a tartalmat, a mondanivalódat nem rontja le, én mindig élvezettel olvasom.
Szeretettel: Kata
Kata kedves!
Már Antalnak is elhittem, és bevallottam, hogy rossz szokásom a pontozás,( bár néha szeretném megállítani az olvasót egy pillanatra.) Mindenképpen hallgatnom kell Rátok, mert tudom, hogy jót akartok. Már csak a kategória választással leszek bajban, az nem megy. Elismerő szavaidat, és tanácsaidat is szíből köszönöm! Örülök, hogy nálam jártál.
Szeretettel: pipacs 🙂
Pipacska! Ez a prózád most nagyon belőlem is szólt.
Mintha a gondolataim kihúztad volna belőlem és gyönyörű szavakba öntötted volna…Megírtad azt, ami számomra lehetetlen…Köszönöm Neked…
Szeretettel ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Remélem írok majd olyanról is, ami szintén lehet közös, de csak öröm lesz benne. 🙂
Én is köszönöm!
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Tényleg nincs szomorúság az örömök – nélkül, mert mindennek kell ismernünk az ellenpontját is ahhoz, hogy dönteni tudjunk minden jó és rossz között.
Úgy jó, ha a borúra derű jön, s az idő sűrű, bizonytalan, fekete vízében elsimul a szomorúság a szívben, mint a lomhán tovaúszó hattyú nyoma a vízen… 🙂
Judit
Kedves Judit!
Sajnos megismerjük az "ellenpontokat", de önző módon mindig a jót választanánk.:-)
Nagyon örülök, hogy olvastál, mindig megtisztelő számomra jelenléted. Köszönet érte!
Szeretettel: pipacs 🙂