Részletek Életem regényéből
Egy alkalommal TV hír után ismerőseimmel beszélgettem. Nem egyedül csak ő (akiről a híradás szólt) járt így, hogy négy év múlva (de lehet, hogy csak töredék négy év után) visszaküldték a helyére, egy miniszteri székből – mondjuk – állatorvosnak, de csak egyikükről kívánok most néhány szót szólni, mert hasonlóan akart cselekedni, mint sokan mások. Neki sem tetszett megválni kényelmes irodai berendezésétől (bársonyszékétől), a vezetés mellé kapott autóktól, hanem fölpakoltatta és elszállíttatta kis hazánk távoli tájára, hogy ott az állatorvosi tevékenységéhez nélkülözhetetlen szoláriumokkal, és egyéb tárgyakkal föllendítse megyéjének állattenyésztését. De hiába igyekezett csendben elhagyni kényelmes munkahelyét, és észrevétlenül távozni, sajna, sokan látták, hallottak és fejcsóválva figyelték a költözködés részleteit, kitudódott…
Arra nagyon jó a demokrácia, hogy most már mindenki nyilvánosan, szabadon ordíthatja véleményét, akkor is, ha arra senki sem kíváncsi, még ha bármennyire is bomlasztó, a társadalomra nézve káros is.
Minden ciklus-váltás után hallhatjuk a szólamokat, hogy az elmúlt négy év alatt mit „tettünk” s hogy mi lesz majd (!), ha netán az ellenfél kerül korányra… Érdekes.
Csak az a baj, hogy nálunk a mindenkori kormányoknak nem ellenfele, hanem mindig csak ellensége van, amelynek soha nem jó semmi, még talán az sem, ha ők maguk kezdeményezték, és Isten ne adja, mégis elfogadnák azt! Mert ha elfogadják, akkor mégsem jó. Aztán jön az óvodás módszer:
Ha az ellenfél kerül legközelebb kormányra, még meg sem melegszenek a bársonyszékeken, első dolguk, amit lehetséges, de inkább mindent, azt is, ami jó azt is feltétlenül visszacsinálják, megváltoztatják.
Mi az nekünk, négy évenként mindent megváltoztatni!? Kerül amibe kerül! Gazdag ország vagyunk!
2 hozzászólás
Kedves Kata! Ó mennyire igazad van! Mi valóban gazdag ország vagyunk, de milyen gazdagok lehetnénk, ha fürdővízzel együtt a gyereket nem dobnánk ki! A gyerek érdekében talán képesek lennének az összetartásra. Vagy ez csak kósza illúzió?
Köszönöm, hogy olvashattalak!
üdv.:
hamupipő
Kedves Hmupipőke!
Engem bármennyire elszomorítanak is az állandóan folyó gyűlölködések, mégis reménykedem: Hátha egyszer az illetékesek is észreveszik, hogy rossz úton haladunk és ismét a szeretetet, a megértést-megegyezést tartják szemük előtt az ország, mindnyájunk, utódaink érdekében. Adja Isten, hogy úgy legyen. Én legalábbis ezért imádkozom minden este.
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Üdvözöllek.