Négy éves vizsgadrukk

„Még csak tizenhat vagyok! Három tanévem van az érettségiig! Mit akar ez tőlem, könyörgöm?!… Úgy csinál, mintha hajtaná a tatár. Ráérek még gürizni azon a francos érettségin!” Ilyen, és ehhez hasonló kitörésekkel bármelyik középiskolában találkozhat az ember manapság, ha a tizedikesek tantermei előtt megy el. A kérdés pedig felmerül: valóban kell egy tizenhat éves gyereknek az érettségivel törődni?
Talán a kulcs nem is tizedikes év, hanem egy évvel korábban, amikor a középiskolát kezdik el a diákok. Mit jelent ez? Csupán annyit, hogy a gyerekek valójában kikerülnek a szüleik oltalma alól. A falusi tanuló városba megy középiskolába, egy szigorúbb helyen is bizonyítania kell. Az a szerencsés, aki előtte kemény általános iskolát végzett el, mert aki egy normál iskola tanulójaként ült az iskolapadban nyolc évig, az bizony nagyon meg fogja szenvedni a gimnázium vagy középiskola első évét.
Edzésben nincs hiány. Tizedikben úgy vizsgázhat a diák, mintha érettségizne, csak éppen nem aggódik azon, hogy merre megy tovább. Tizenegyedikben próbaérettségit írhat, hogy ne érje meglepetésként egy évvel később a feladatlap. Senki nem mondhatja, hogy az iskola nem tesz meg mindent azért, hogy gyakorlott vizsgázót faragjon belőlünk.
A baj, hogy a tizenhat évesek többségének halványlila gőze sincs arról, hogy mi is akar majd lenni a nagyon nagy betűs Életben. Tizedikben, amikor év végén eldönti, milyen fakultációra megy a következő évtől, nagy a fejtörés otthon, és egymás között is. „Tényleg nem tudom, mit kéne tennem. Érted, ha elmegyek orvosnak, akkor ahhoz kell a biosz, meg fizika vagy kémia. A kémia kilőve, mert az nem megy, tehát faktnak fizikát kell felvennem a biológia mellé. De a fizikát nem szeretem. Ha viszont mégis jogásznak mennék…” akkor egészen más órák dominálnának a következő évi, majd a tizenkettedikes órarendben. Nagy dilemma. Szerencsére, aki rossz fakultációt választ, olyat, ami mégsem fekszik annyira, még változtathat. A gimnáziumba három éve járó ismerősöm háromszor váltott faktot: először megpróbálkozott a matematikával, amiben nem szuperált, így a biológia vizeire evezett, majd négy faktos óra után kikötött a magyarnál. Most (éppen) magyar bölcsésznek készül. Akad persze olyan is – igaz, elvétve -, aki tudja, merre akar elindulni. „Én mindig építész akartam lenni, óvodás korom óta. Megy a fizika, megy a matek, rajzolni se tudok rosszul, ha sikerül, én építész leszek!” Tizenegyedik előtt is van lehetőség szárnybontogatásra: szakkörök, tanulókörök várják az okosodni vágyókat. Itt közelebbi kapcsolatban lehet a diák tanárával, gyakran az órával párhuzamos, máskor teljesen eltérő anyagról esik szó, a nebulók érdeklődési körétől és a tanár elképzeléseitől függően. Akinek valamiben nehézsége akad, ha van rá lehetőség, korrepetálásokon tudja behozni a lemaradását, vagy járhat külön tanárhoz. Sokan választják az utóbbi lehetőséget, mivel itt jobban tud az egyéni hiányosságokra koncentrálni a pedagógus.
Persze nem csak a lemaradók tanulnak az iskolán kívül is: aki nyelvvizsgát szeretne minél hamarabb, az is magánórán pallérozza elméjét. Nagyon kicsi azoknak a száma, akik egyáltalán nem jártak különórára a felkészülés leginkább utolsó szakaszában. A nyelvvizsgát jelenleg nem számítják bele az érettségibe; ettől eltérően, akik 2006. előtt, 2005 decemberéig bezárólag tették le a tizenkettedikes vizsgát, felmutathatták a nyelvvizsga-bizonyítványukat, és ezzel boldog tulajdonosaivá váltak egy nyelvi érettséginek. Az új, 2008-as rendszer szerint nyelvvizsgával maximum ötven pont szerezhető (az érettségi legfeljebb négyszáznyolcvan pontos lehet). A felsőfokú komplex nyelvvizsga ötven pontot ér, a középfokú, szintén komplex, harmincötöt. Ha a diák két középfokú nyelvvizsgával rendelkezik, az sem ér hetven pontot, csak ötvenet, ahogy két felsőfokúval sem szerezhető meg az érettségi több mint egy ötöde.
Aki a nyelvvizsgára gondol, a továbbtanulásra is gondol. A nyelvvizsgára pedig jó előre gondolnak a diákok. Sokan már a gimnázium első két évében megpróbálkoznak vele, kisebb-nagyobb sikerrel. Mit is jelent ez? Azt, hogy – bár nem kezdi el magolni a tizenkettedikes történelem tételeket – a tizenhat éves diák már bőven készül az érettségire, annak ellenére, hogy később váltig állítja: ő csak érettségi előtt két héttel kezdett el tanulni.