Adva van, ugye, az ember gyereke, pontosabban lánya, nevezzük G-nek (csakis a példának okáért). Nevezett G. budapesti lakos alig két hónapja lett kétgyermekes családanya, és ahogy az lenni szokott, két gyermeke mellett unalmában naivan továbbtanulást fontolgat kicsiny asszonyi fejében. Mert ugye pelenkázni, etetni, ringatni (napjában ki tudja, hányszor), valamint egyes számú enyhén mozgáshiányos leányával kilométereket gyalogolni (mellén hordozóban a kettes számú) illetve hisztit csillapítani nem köti le szabad agyi vegyértékeit: testileg napról napra elhullásodik, de okosabb, az nem lesz – most a gyermeknevelésben szerzett tapasztalati tudástól eltekintünk.
Tehát nevezett G. böngészi a felvételizők internetes bibliáját, hiszen véleménye szerint (melyre sokat ad) balga, ’ki nem használja ki, hogy gyes-en lévő szülőnek ingyenes a továbbtanulás, akár estin vagy levelezőn is. Nos hát, mit szeretne? Két diploma mellé egy harmadikat… az olyan szép szám. És mi lehetne a megkoronázása angol és német nyelvi végzettségének? Természetesen, hogy magyar, mint idegen nyelvből (a későbbiekben MMINY) is diplomát szerez, mert hiszen nincs szebb és felemelőbb, mint hazánkba tévedő külföldieknek drága anyanyelvét (drágán) tanítani.
Tapasztalatlanságában úgy képzeli, hogy mint anno angol és német nyelvből, most majd magyarból felvételizik, koncentrálva a nyelvtani és általános-műveltségi részekre – És itt ráadásul még izgulni sem kell, hiszen nem fordulhat elő, hogy nem jut eszembe egy helyes szó vagy elrontok egy ragozást… – gondolja. De gondolatmenete vakmerőnek s szinte bizarrnak bizonyul, miután megérdeklődi a részleteket. Ugyanis MMINY szakra – ellentétben az összes többi nyelvszakkal – nem elég az anyanyelvi szintű nyelvtudás, ide először el kell végezni egy (legalább 3 éves) magyar szakot, majd csak ezután lehet megpályázni a MMINY-t, ami ugyancsak legalább 3 évet vesz igénybe. Ráadásul Magyarországon pusztán két felsőoktatási intézményben adott a lehetőség, hogy valaki másoddiplomás képzés keretében esti vagy levelező oktatásban MMINY-szakos diplomát szerezzen: a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán illetve a Pécsi Tudományegyetemen – természetesen itt is a magyar szak elvégzése után. Országunk legnevesebb egyeteme (és, emlékezzünk csak, G. lakhelye) az ELTE kizárólag nappal képez ki magyar szakosokat, MMINY szakot pedig nem is indítanak.
Hősnőnk azonban ennyi rossz hír hallatán sem adja fel: lesz, ami lesz alapon (különben is ingyen van, ami G-nek, mint átlag magyar embernek a legnagyobb vonzóerővel bír) felveszi a kapcsolatot mindkét fentebb említett intézménnyel s mivel a „rendes” felvételiről már lemaradt, augusztus elsején megkéri mind a kettőtől a jelentkezési lapot – nyári pótfelvételinél ugyanis ez az eljárás. Köztudott, éppen ezért G. is tisztában van vele, hogy a pótfelvételi beadási időpontja augusztus 11, addig azonban még rengeteg idő van, véli. Rosszul teszi: Az intézményeknek sajnos nem elég két hét arra, hogy megküldjék a szükséges papírokat (talán nehezen ment a borítékba gyömöszölés vagy a kézzel való megcímzéssel voltak gondok, sosem derül ki). Mindkét iskola negatív kézbesítési rekordot döntött: a szombathelyi főiskola második helyezett lett, nekik 10 nap* alatt, míg a pécsi egyetemnek 17 nap* alatt sikerült eljuttatniuk hozzá a jelentkezési űrlapokat – természetesen jóval a határidőn túl.
Hősnőnk tehát szomorúan és csalódottan visszatér anyai teendőihez és már érti, miért beszéli oly kevés külföldi a magyar nyelvet… hát nem sokkal egyszerűbb idegen nyelvet tanítani hazánk fiainak? G-ből angol vagy német tanár válhatott felsőfokú nyelvtudással, de anyanyelvi szintű magyarra csak a gyermekeit taníthatja…
2006. augusztus 22.
*a postai bélyegzőn levő dátum és a kézhezvétel napja közötti idő
12 hozzászólás
Szia!
Szép teljesítmény, szerintem a bélyegragasztás ment nehezen. Hiszen olyan kevesen, olyan kis pénzekért ülnek az egyetemek, főiskolák tanulmányi osztályain…
De egyébként tovább tanulni szép dolog, bármilyen korban is. Hiszen ahogy mondják, holtig tanul az ember.
Én igazság szerint azt nem értem, hogy egy magyar szakos tanárnak miért kell idegennyelvi nyelvvizsga? Sajnos én teljes mértékben hülye vagyok az idegen nyelvekhez, mégis kell. De ezt az okosok találják ki.
Az írásodhoz gratulálok, mert nagyon érdekes, és jól meg lett írva.
Üdvözlet!
Írásodhoz csak gratulálni tudok, mert jól tükrözi mennyire a múltban élünk még, mintha a nyolcvanas évek lennének. Még egy igazi mizéria, egy kisgyermekes anyanák elhelyezkedni…A kérdések amiket feltesznek egy állásinterjún: “Szokott a gyerek beteg lenni?” meg ” Van kire hagyni?”…stb Dühítő, hogy azt skandálják, hogy tanuljanak a kismamák, mert úgy könnyebb lesz az elhelyezkedés a gyes után, de a valóságba nem veszi hasznát…pláne aki több évig kimaradt. De kívánom, hogy jól alakuljanak a dolgaid! Sok sikert!
Ez csak az érdek következménye… Ugyan minek alkalmaznának többgyermekes anyát, ha van más jelentkező? :\ Mondjuk itt igazából a dolgok elintézése körüli mizéria, az a magas szintű tötyörészés is elég idegesítő.
Azért, mert ért hozzá, mert van tapasztalata és jó munkaerő. Nem biztos, hogy egy gyermektelen nő jobban tudja végezni a minkáját, mint az, akinek van gyereke. Sőt! De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy pld. ha beleírom az önéletrajzomba, hogy van két gyerekem, mégcsak vissza se jeleznek. Ha kihagyom, tutibb, hogy rámcsörögnek. Mondjuk én most kezdek jobb pozícióban lenni, mert már nem olyan kicsik a gyerekeim. De amíg kicsik, nagyon nehéz. Bár most azt isd hallottam, hogy akinek még nincs családja, attól megkérdezik mikor akar szülni…és ha “rosszul” válaszol, már nem is alkalmazzák…ez talán nem diszkrimináció?
a hozzászólásokból látom, h többen is szembesültetek már a felsőoktatás problémáival, amiből sajnos még mindig sok van… én személy szerint nem aggódom, h két gyerekkel nem találok munkát, mert abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nyelvtanárként akár nyelviskolában el tudok helyezkedni, vagy magánban tanítom a nyelvtudásra szomjazó népet, de átérzem minden kortársam problémáját. igen, heather bay, pont ez a helyzet fonákja, h minél idősebb vagy, annál több a tapasztalatod, ugyanakkor egyre kevésbé vagy irányítható/formálható, és ezt nem díjazzák a cégek.
egyébként lehet, h azért érkeztek ilyen későn a felvilapok, mert ugye én ingyen tanultam volna, az pedig nem éri meg egy intézménynek… ha önköltséges alapon mentem volna, talán már másnap nálam vannak (elsőbbségi postával) a levelek… hiába, ebből is tanultam, gyes-ről nem beszélünk, csak ha már felvettek:)
Ezért nem lehet okolni a munkáltatókat, manapság minden a pénzről szól, és hogy mi éri meg jobban. A bevétel százalékosan általában olyan kicsi egy átlagcégnél, hogy minden filléren spórolni akarnak, nem is csoda. Az meg a másik, hogy egy gyermekes anyuka általában karizmatiokusabb tud lenni, nos ez sem hiányzik a cégeknek.
Édesanyámnak is mondják sokan, hogy miért nem megy el dolgozni, ha olyan nagyon nincs pénz semmire… Hát öt gyerek mellett, főleg ha kettő még kicsi, lehetetlen, ugyan miért is 😀
Ormi! Nagyon együttérzek Veled. Fiatal anyának egy- vagy több gyerekkel, mindig, de sajnos, még most is nehéz továbblépni. Prédikálni lehet, hogy a fiatal anyák előtt nyitva az út, tanuljanak tovább, és ne unatkozzanak, nehogy depressziósakká váljanak, hisz semmi dolguk otthon! Itt a jó példa, ha valaki veszi, venné a fáradságot, hogy ráadásként hasznosan töltse a kicsik mellett azt a kevés szabadidejét, “elfelejtik” megküldeni neki a jelentkező lapot… (Nos, én annak tennék útilaput a talpa alá, aki ezt tette Veled!)
Lényegében ebből a szempontból nem sokat változott a helyzetünk. Amikor én továbbtanulásra jelentkeztem, mivel lehetőség lett volna rá (a férfiak jelentkeztek ide- és oda, tanultak munka mellett, kapták a pótszabadságot, nekem a – különben igen jó főnököm – azt mondta, ill. kiszaladt a száján: Katika, ki fog akkor dolgozni, ha nem lesz mindig itt?” Pedig én is, csak a szabadságomat vehettem volna igénybe, meg az ún. levelező tagozatoknál kötelező távolléteket, mint ffi. kollégáim.
Azt persze, ne feledjük el, hogy csak később vezették be a gyes-t, mert amikor a harmadik gyermekem megszületett, csupán egyetlen egy hónap sz. szabi járt (most pedig az olyan, veleszületett rendellenességgel, amivel az én kicsim világrajött, talán tíz évre is vele maradhat valamelyik szülő. Én nem tehettem, csak nagy kegyesen “lefizetéssel” kaptam még egy további hónapot, amíg találtam valakiket, akik egy ideig, amíg bölcsődébe adhattam, vigyáztak rá.
Persze, én mégis arra biztatlak, hogy próbálkozz, mert fiataloké a jövő, s ahhoz neked sok sikert és mindn jót kívánok!
Kata
Megértem a problémádat…mindegyiket…:) sajnos a mai világban ez van ezt kell elfogadni…bár pécsi vagyok, és imádom a városomat (beleértve az egyetemet) ez azért mégis csak túlzás!!! Azért nem lehet az egyetemet okolni mindenért…persze nem azt teszed..csak akár h is látszik az egyetem sem gazdag és neki sincs mindenre ideje ( persze olyan emberek is dolgoznak benne akiknek a G.-féle emberekkel kéne törődniük….de vagy nem teszik, vagy rosszul teszik)…de az is elég elszomorító, hogy az egész országban csupán ez a két egyetem áll G. rendelkezésére…kicsi ország, országunk, de még a “kis problémák is nagyok!” akkor meg mit akar ez a kicsi ország….
na szóval mit tudok mondani…nem tudom érted-e mit akartam kihozni belőle…de így sikerült! térj vissza a mindennapokba, dolgozd halálra magad és ha megéled élj a nyugdíjadból! (de ne itthon!)
Amugy meg ne bánkódj ezen, én mindig azt mondom :ezvan! és ha sírnál esetleg miatta:ne tedd, mert ahogy tartja a mondás/bölcselet: “Ne sírj olyan dolog miatt, ami nem tud sírni utánad!! 🙂
Fel a fejjel! 🙂
“(de ne itthon!)”
? ;/
Titusz, kedves vagy, de sírni azért még nem fogok…inkább bosszantó, de túlélem :))
Kedves Ormi, mint valami kalandregényt olvastam soraid, egyre beljebb és beljebb húzott a történet, a helyzet fokozódik… És mégis győz a bürokrácia. És ebben az évben? Felvételiztél a szakra? Szép napot!
Köszönöm a véleményed, hát, sajnos elmaradt a felvételi, és mivel már csak 1 évem van vissza a gyesből, nem érdemes (csillagászati összegeket pedig nem fogok s nem is tudok rákölteni).
Pedig anno mily szép is volt az ingyenes felsőoktatás!