Minden amiben benne van az önzés, csak arra hat, aki ezt felismeri…a többi Neked segít, és Őt is meggyőzi arról, hogy érdemes, élned…és picit önzőnek lenned. Ne feledd, Ő is titkolja, hogy kicsit Ő is az….
Szerintem ebből lesz a szerelem, és a szeretet…
Sok olyan pont van, és itt elsősorban az "idősebb" korosztályról beszélek, ami már nem módosítható, kezelni lehet, de jelentős szerepet játszik benne a kompromisszumok kezelhető képessége. Sok év, és sok tapasztalat, nehezen olvad egybe, mert ha csak arra gondolok, minden évben építettél egy házat, vagy, elutaztál egy idegen országba, ezt, vagy mással tetted, vagy egyedül, de Neked ez "etalon". Kicsit retrós a hangulatom ezzel a gondolatsorral kapcsolatban, mert régen hétfőn nem volt TV-adás, és alig vártuk az "Angyalt", ma pedig már nem is nézem, mert nem is tudnék választani…Értékét vesztett lett ez is…ugyanúgy mint a kapcsolatok építése, az értékrendek, sokminden…és már csak elsuhanunk a megérzéseink mellett, mert nincs idő…nincs energia, mondhatni: "egyénre szabottan nem kezelhető", és a gyermekek, csak ámulnak…és Őket már a múlt nem foglalkoztatja, mert élik a saját kis életüket…Ez már nem a Mi "meccsünk"…picit fáj is, mert a társadalom, és a megváltozott világ nem csak Minket hagyott magunkra, hanem gyermekeinket is… és nagyon nagyon sokmindent már nem tudtunk átadni nekik, mert az elszaladt világ mást kíván Tőlük..és Tőlünk is, bár hiszem Mi ezt nehezebben fogjuk megoldani. Lehet, hogy nem jól gondolom, de szebb volt az én gyermekkorom, és amikor a "Kengurú" vezette a ZIL-t, majd a kocsmában SÖR feliratú italt ittak…ez rám is hatott..a mai napig..))) Szóval Mindenkinek jó SÖR-özést….))) És volt egy pár jó Zsigulim…
Ennyi mára az egyveleg.
10 hozzászólás
Kedves Dini, Írótárskám! Tetszett az írásod és mélyen elgondolkodtatott. A lét egy végetnemérő vándorlás, egyik nemzedék vándorol a másikba, gyermekeink viszik mindig tovább és tovább, mit a batyujukba rakunk, persze mindig más-és más közegbe érkeznek a generációk…s mindig a lét végéhez érve, a múlt emlékeit látják szépnek…de igazad van a mostani közeg nem túl kedvező gyermekeinknek, észnél kell lenniük, hogy boldogságot és örömet leljenek benne…, s hogy majd ők is szívesen emlékezzenek gyermekkorukra…mit mondjak? nehéz lesz!
Ölellek és gratulálok az íráshoz!
Köszönöm Drága Írótárskám!
Mindig olyan megnyugtatóan szépeket válaszolsz….
Köszönet, és ölellek!
d.p.
Bonts egy SÖRT nekem is légyszi!:-)
Gratulálok!
Üdv.
Szia artur!
most nem jó a Borsodi???…ok…gut, besser, gösser…
Köszi!
Egészen idáig gondolkodtam, miért pont a Borsodit írtad?
:-)))))
Nem jöttem rá, viszont újra olvasva a cikkedet, még mindig ad újabb emlékeket.
Üdv.
Szia!
Elgondolkodtatóak a soraid. Én a Derrickkel szoktam retrózni, a 70-es, 80-as éveket idéző film gyerekkoromat juttatja eszembe.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm Kedves Rozália!
És a Minden lében két kanál??)))
Szeretettel: d.p.
Kedves Dinipapa!
Sok emléket a felszinre hozott az írásod olvasása. Mi gyermekkoromban Angyalföldön laktunk egy kétemeletes körfolyosos házban egy szoba konyhás lakásban. Így minden filmet megnéztem, csak imitálnom kellet, hogy alszom. Nekem a Belfegor nagyon tetszett, bár éjjel anyámat mindig felkeltettem, mert nem mertem kimenni a vécére, ami a folyosó végén volt. Ilyenkor mindig kaptam egy taslit, mert rájött, hogy néztem a filmet. Tetszett az írásod.
Üdv: József
Köszönöm Kedves szhemi!
A Belfegor, és a Fernandel is a kedvencek közé tartozott…azóta is próbálok átmenni a falon…(Fernandel: A faljáró című filmje)
Barátsággal: dinipapa
Hát igen! "Déja vu" érzések kavalkádja…! Grt.Z